Egy vers értelmezésére tett kísérlet; Az emberi szövegek megismertetik; Az objektum installációja; a szubjektum szimulációja; Az objektum installációja, a szubjektum szimulációja

Egy vers értelmezésére tett kísérlet

az Egy vers értelmezésére tett kísérlet című vers értelmezé-

sére tett kísérlet csak töredékes lehet, ezért csupán a vers

foszlányait foglalja magába s nem törekszik az interpretációnak

mint olyannak vagy ennek a konkrét interpretációnak egyetlen

és definitív meghatározására. célja inkább megismertetni az

olvasót a szerző munkásságának néhány mindeddig említés nélkül

hagyott aspektusával. például már a nyolcadik sorban krízist

figyelhetünk meg, mely a továbbiakban (újabb) katasztrófává

növi ki magát. Habaj nem törekszik az így előállt helyzet

megoldására, paralingvista jelleméhez inkább a dolgok és

jelenségek puszta konstatálása illik, ezzel a módszerével

állandóan egy új katasztrófa szélén egyensúlyoz, csukott

szemmel zuhan a szakadékba, melyet a szöveg sorai által

képviselt oldal terére való allúzióként értelmez.

félelmét azonban csak színleli („...félelmét azonban

csak színleli...”), hasonlóképpen ahogy magát a féle-

lem színlelését is („...hasonlóképpen ahogy magát a félelem

színlelését is...”), éppígy számol le magával a félelem szín-

lelésének színlelésével, mely tulajdonképpen nem

is méltó a színlelésre („...nem is méltó a színlelésre...”).

ám egy ilyen álláspont elfoglalása feltétlenül

megköveteli eme álláspont kihangsúlyozatlanságának

a kihangsúlyozását, amit maga a szerző is hangsúlyoz, a vers

következő gyenge pontja az, amikor Habaj megpróbálja bele-

élni magát az irodalomkritikusnak, az értelmezett vers

értelmezőjének a helyébe, ezzel természetesen ki-

jelentései hitelüket vesztik, ő pedig a tudatosan megszer-

kesztett szintaktikai hurokba gabalyodik... már maga sem tudja,

kicsoda (micsoda) tulajdonképpen, s számunkra sem teljesen világos,

nem váltunk-e valamiképpen a textus ill. metatextus áldozataivá az

sem teljesen világos, hogy megmaradtunk-e eredeti interpretátori

pozíciónkban, ha ugyan ez a pozíció valóban eredeti volt, vagy Habaj vers-

ének ill. a vers színlelt pszeudointerpretációjának vagy a szöveg

más több mint lehetséges síkjának részeseivé váltunk-e. többé-kevésbé

nem vagyunk benne biztosak és már végképp nem merjük állítani, ki

az, aki ezekért a szavakért felelős, s hogy egyáltalán létezünk-e...

Az emberi szövegek megismertetik

az emberi szövegek megismertetik az olvasót a módszerekkel, melyeket

az olvasók a fennmaradt szövegek tanulmányozásakor használnak, és

az eredményekkel, melyek ettől a kutatástól várhatók.

megtudhatja, hogyan állapítható meg a szöveg alapján az olvasó

neme és életkora, s néha rokoni viszonyai is, hogyan

ismerhető fel a halálos sérülés és hogy néz ki a gyógyítható

sérülés. megláthatja továbbá, hogy a ma kínzó betegségek

közül több már elődeinket is gyötörte, a fenmaradt szö-

vegek tanulmányozása nemcsak a szöveg külalakjának leírása,

hanem információkat nyújt a lakosság összetételéről is, a felső

korhatárról, melyet az emberek bizonyos korokban megéltek, a beteg-

ségekről, melyekben szenvedtek s a társadalmi viszonyokról és szokásokról.

Az objektum installációja; a szubjektum szimulációja

(Live from text)

(kiindulószöveg)

a lírai szubjektum szövegünkben pontosan az előre

megírt forgatókönyv alapján alakul ki, a szövegek po-

etikai szabályai szerint, mint melléknevek birtokosa, mint ma-

gányos sétáló a történelem utáni korban, mint a textus vándora

, textusból textusba, a (kon)textus közvetítésével. külalakja

lényegtelen, nézetei homályosak, a lírai szubjektum

jellemzésére irányuló minden kísérletet szó szerint

kell érteni, konkrét lexikális egységként

. hasonlóképpen értelmezendő az az információ is, hogy helyszíni

közvetítésünk kezdete óta 10 (betűvel kiírva tíz) sornyit

öregedett. értelmi állapota feljegyezhetetlen, agyában a gondola-

tok a gondola és a tok egybeolvadásai. következetesen bal-

ról jobbra halad, az olvasás irányában, a forgalom irányában.

amennyire tudjuk, s ameddig ismereteink kiterjednek, az útja

tele van rejtett kelepcével, rejtett aggályokkal és rejtett

összefüggésekkel, mindenesetre a lírai szubjektum érdeklődésünk

méltó objektuma. ezzel kapcsolatban kétségek között sen-

ki sem marad (a) kérdőjel. árnyék nélküli ember s mint ilyen nincs

joga rá hogy statikus legyen, hogy ne legyen örök vándorló, hogy ne

legyen folyton körbenjáró, hogy kapcsolatban ne mindig a legyen

segédigével legyen. ő, a megjelölt, a megjelöléssel megjelölt

saját megjelölését jelöli meg. beavatkozik, ő, a beavatott,

s figyel, ő, a megfigyelt. a megölésére irányuló igyekezetek siker-

telenek: éppen ebben a pillanatban esik a lírai szubjektum a földre,

gyomrából nagy sugárban szökik fel a vér, illendően, balról jobbra,

az olvasás irányában. a diagnózis ugyanaz, mint már sokszor ezelőtt

és még sokszor ezután, virtuális halál. a tragédia végére tett

elkerülhetetlen pont után a lírai szubjektum feláll, kacsint, és

széles mosollyal néz a kamerába. vándorútja a textusban, textusból

textusba, a (kon)textus közvetítésével, folytatódik, a lírai szub-

jektum továbbra is próbálkozik a közelebbről meg nem határozott próbálkozásra

irányuló közelebbről meg nem határozott próbálkozással való próbálkozással.

Az objektum installációja, a szubjektum szimulációja

(Live from text)

(első rész)

ha a lírai szubjektum nem tudja, mit akar, az nem jelenti azt, hogy

tudja, mit nem akar. mivel, ha nem tudja, mit akar, nem tudhatja mit

nem akar, olyan értelemben, hogy ha megállapítja, mit nem akar, egy-

idejűleg ezzel bizonyos mértékig körülhatárolja, mit akar, ez azonban nem jelenti azt,

hogy a nem tudja mit akar és a tudja mit nem akar kifejezéseket

egymásra lehetne vonatkoztatni, kölcsönös kapcsolatba lehetne hozni, mintha

egyenértékűek lennének. mivel a nem tudja mit akar kifejezés a jövőre

utal „nem tudja hogyan tovább” jelentésben, míg a tudja mit nem akar

kifejezés inkább a múltra utal, a lírai szubjektum olyan informá-

ciók birtokosa, melyek számára feleslegesek, „tudja azt is, amit

nem akar, de azt amit kellene tudnia, arra éppen nem tud vissza-

emlékezni” jelentésben. ebben az esetben a tudja mit nem akar és

a nem tudja mit akar kifejezések teljesen egyformák, azonos jelentésűek.

ugyanis, ha a lírai szubjektum tudja mit nem akar, olyan értelemben, hogy

amit akar nem tudja, és ha nem tudja mit akar, olyan értelemben, hogy

éppen azt nem tudja, amit akar, akkor mindkét megfogalmazás ugyan azt jelenti.

ez persze nem jelenti azt, hogy mindkét említett megfogalmazás valóban

ugyanazt jelenti, ugyanis ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy

mindkét kifejezés, vagyis a nem tudja mit akar és a tudja mit nem akar

kölcsönös tagadással lennének egymással kapcsolatba hozva: ha lírai szub-

jektum nem tudja mit akar, az nem jelenti azt, hogy tudja mit nem akar, ahogy

ez a bevezetésben megtörtént. ha tehát a lírai szubjektum nem tudja, mit akar,

ami viszont nem jelenti azt, hogy tudja mit nem akar, az csak azt jelenti,

hogy nem tudja mit akar. mivel a lírai szubjektum nem tudja mit akar.