még egyszer a szeretkezésről; A vágy általános archetípusa
Mizser Attila fordításai
még egyszer a szeretkezésről
lángoló bokor
Sandberg hegyén
és két ismeretlen madár
áthúz az égbolton
valós üzenet
a múlt mint
piros fonál
kígyó és angolna
keserves könnyeden
a vigyázók váltakozása
villanás a múló napok alatt
a táborban a folyó mögött
a szó a csendbe
mint tégla teába ötkor
merőlegesen és örökre
*
a főnevek tusolójában
feloldódik a költészet
szorongó sürgető szavak
az álmok savas csöve alatt
galambok vesztik el
bűzlő piszkos tollaikat
az ébredés pillanata
mikor a női szemhéjra
rakódik a felvert vágy pora
(igaz csak egy pillanatra)
a nimfák csillognak
mint pocsolyában az olaj
egy átizzadt júliusi nap
és nekem csak a csend
egyedül a csend hiányzik
hogy lássam
A vágy általános archetípusa
hát akkor láttátok
a macskát amint hányja
a napok fölét
a tetőről a város felett
ezüstbe öltözve
szurokba és tollakba
aranyba varázsolva
mint Salome táncol
a falon fut
a pókokhoz
varjakkal közösül
holdtöltekor boldogan
a sixtusi kápolnában
bűnökre támaszkodva
a királynak lopott
verseket ajándékoz
petyhüdt mosollyal
pimasz alattomos
nyelvvel keresi
a jövőt
a pocsolyában
fénytörésben
hatkor
*
csak a csontkopár melléknév
ível át az ágyon
a törés győzedelmes napján
csak azoknak a napoknak
a sejtelmes illata
amikor még
a madarak énekeltek
az életre emlékeztetett
a forró lehelet kiütközik
a fagyott utca
macskakövén
rés a rétegen
megjósolja a szerelmet egy hétre
alulról nézve minden másként hat
még a csípőd is
észrevétlenül érkezik
ismeretlenül indul el
az érzés
több vagy
mint a lepedőből
állított sátor
hajnalban kettő után