* * *

P. Suržinának

éj

a felszálló tüzek

komorságának csöndje

kettős tenyér

lesben a farkasok

fülelnek

borotvált nyakakra

s meztelen vállakra

feni pengéjét a hold

most minden kulisszák mögötti tér lett

a hang

mely minket magunkban

megforgat

csikorog

mint a halál

sárgaréz kapujában

a kulcs