Verőfényes délután; Napfelkelte előtt
Kerék Imre fordításai
Verőfényes délután
A mély kékségben egy ág megremeg.
Az őrült őszi levélforgatagban
Lepkék cikáznak részegen, riadtan.
Fejszecsapástól hangos a liget.
Számban rőt bogyók íze. Falevélen
Fény s árnyék váltva ingadoznak.
Föntről aranypor hullik óra hosszat,
Sercegve, zizergve földet ér lenn.
A bokrok között egy rigó kacag,
Mámorosan, messzehangzón dalolgat,
Hangja őszi levélzörgésbe olvad –
Gyümölcsök hullnak, fénylők, súlyosak.
Napfelkelte előtt
Madárkórus csendül fel a homályból;
Fák susognak, forrás cseveg, zenél,
Felhők szegélye rózstűzben lángol,
Mint szűzi lányarc. Oszlik már az éj –
Remegő kézzel motozza gyöngéden
A szeretők ágyát a virradat,
S hagyja hogy bevégezzék félig-ébren
A csókot, mely álmukban megszakadt.