Lábán Rudolf műve a nagyvilágban

Ma, Lábán Rudolf születésének 120. évében és 41 évvel a halála után messze vagyunk még attól, hogy szobra álljon szülővárosának valamely, úgymond, üres helyén, ahogy azt a gyermek Lábánról fennmaradt kis anekdota jósolja-jelzi. Mert, bizony, Lábán műve – miközben szerte a világon sokoldalú alkalmazásban és továbbfejlesztésben éli a maga utóéletét – a szülővárosában, Pozsonyban, szinte teljesen ismeretlen. Történeti okai vannak ennek: lényegében hosszú évtizedek politikai, társadalmi és szellemi vasfüggönyei következtében maradt rejtve előttünk.

Vojtek Miklós pozsonyi forráskutatásaiban az első hírnök megjelenését üdvözölhetjük tájunkon a Lábán-témában.

Érdeme már egymagában az is, hogy Lábán családi és szellemi gyökereinek, pozsonyi életének, környezetének részletes vizsgálatával elénk tárja e hely és kor egy szeletét, szellemi hagyományát. De érdeklődésre tarthat számot a Lábán-biográfia szempontjából is. Hiszen Lábán tavaly megjelent és eddigi legteljesebb életrajzának londoni írója, dr. Valerie Preston-Dunlop azért látogatott az idén tavasszal Pozsonyba, hogy az ifjú Lábán nyomait keresse, mert – mint mondotta – odakinn ma már csaknem mindent tudnak Lábánról, de a gyermek- és ifjúkorára vonatkozó adataik és ismereteik még részben hiányosak, részben pontatlanok.

Valerie Preston-Dunlop személyében egyébként többszörösen avatott Lábán-szakértővel találkozhattunk. Egykor Lábán tanítványa és asszisztense volt, majd másokkal együtt ő is mestere tanításának és módszereinek a továbbfejlesztésén dolgozott, ma pedig a londoni Lábán Központban őrzött Lábán-gyűjtemény kurátora, valamint tanulmányi és kutatási tanácsadója e központ egyetemi szintű továbbképző intézetének – s nem utolsósorban a Lábán életéről, munkásságáról, hatásáról szóló, már említett biográfia szerzője.

Egyaránt kaphatunk tehát tőle közvetlen értesüléseket és emlékeket a XX. századi tánc- és mozgástudomány e meghatározó személyiségéről úgy is mint mesterről s úgy is mint emberről, és átfogó képet a Lábán-életmű hatásáról, továbbfejlesztéséről, mai ágazatairól és elterjedtségéről.

Legelőször az utóbbiak felől érdeklődtem Valerie Preston-Dunloptól.

F. V.: Lábán nálunk, a szülőhelyén, még szakmai körökben is nagyon kevéssé ismert. A színpadi tánc növendékei ugyan hallanak róla főiskolai tanulmányaik során, de csak mint történeti személyiségről, az európai tánctörténet kimagasló alakjáról. A tánc és általában a mozgás tanulmányozásában elért eredményei ugyanúgy ismeretlenek nálunk, mint ahogy felismeréseinek és módszereinek különféle applikációi (pl. a nevelésben, a gyógyászatban, az ipari munkában, a pihenésben stb.), avagy páratlan táncjelírása, az ún. labanotáció. Táncosaink és koreográfusaink is csak külföldi útjaikon figyelnek fel meglepetéssel arra, mennyire eleven és milyen sokféle változatban él Lábán öröksége a világban. Ön pedig a tavaly megjelent Lábán-életrajzában arról is ír, hogy Lábán műve ma már úgy ki van munkálva és fejlesztve, hogy megfelelhet majd a XXL század nemzedékei szükségeinek és kívánalmainak is.

Kérem, ismertesse velünk röviden, összefoglalóan, mily vonatkozásokban, illetve mely területeken volt és maradt mára, sőt a jövőre nézve is Lábán műve a tánc és mozgás tudományának s gyakorlatának élő, éltető forrása?

V. P.-D.: Lábán ugyan festőként, építészként és illusztrátorként indult, de maradandó művet a tánc és mozgás kutatójaként és mestereként hozott létre. Fellépett, koreográfiákat készített, tanított; vizsgálódásai és gondolatai azonban mindig a tágabb értelemben vett mozgás látomásának – a mozgásnak mint színpadi művészetnek, mint társadalmi ünnepélynek, mint ön-felfedezésnek – a részét alkották. A mozgást egyetemes tényezőként, minden élőlény sajátjaként, az emberi test állandó tartozékaként vizsgálta, és azt vallotta, hogy lelkünk, testünk és szellemünk a mozgás révén kölcsönös összefüggésben van egymással, harmonikus egységet alkot. Érzünk, gondolkozunk, és ez alakítja, befolyásolja testünk mozgását; valamilyen módon mozgunk, és ez hat külsőnkre és gondolkozásunkra is. Ha tehát megértjük a mozgást és funkcióit, eszközt kapunk az emberek megértéséhez is. Lábán a mozgás tanulmányozásával nemcsak a test és lélek, hanem az egyén és csoport kölcsönös összefüggéseit is feltárta, és megalkotta a mozgás följegyzésének forradalmi módszerét.

Műve az élet legkülönbözőbb területein működőket ösztönözte arra, hogy foglalkozzanak vele és továbbfejlesszék. Lábán gondolatai ezáltal új felfedezések, új módszerek bevezetéséhez vezettek nemcsak a táncban, hanem a színészetben, az előadóművészetben, a nonverbális (nem szavakkal történő) kommunikáció kutatásában, az ergonómiában, a gyermeknevelésben, a pszichoterápiában és a személyiségkutatásban.

Örökségének ma már gazdag szakirodalma van, sok könyv, tanulmány, elemzés, visszaemlékezés foglalkozik vele.

A mai Lábán-kutatásnak levéltári gyűjtemények állnak rendelkezésére: kettő Nagy-Britanniában (a londoni Lábán Központban és a Surrey grófság egyeteme mellett működő Resource Centre of Dance nevű intézetben) és egy Németországban (a lipcsei ,,Tanzarchiv"-ban).

A színházművészetben Lábán hatásának legkiemelkedőbb példáját ma a világhírű amerikai koreográfus, William Forsythe (a frankfurti balettegyüttes vezetője) szolgáltatja, aki átalakítja és kiterjeszti a mozgás térbeli formáinak a tanulmányozásán alapuló lábáni „choreutiká"-t a maga sajátos esztétikájára, és meglepő műveket alkot a nagy balettegyüttesek számára.

F. V.: Hol vannak a Lábán-mű tanulmányozásának, továbbfejlesztésének és terjesztésének intézményes fórumai, és melyek azok?

V. P.-D.: A főbb intézmények a következők: a Londonban székelő Lábán Központ (teljes nevén: Laban Centre of Movement and Dance, Lábán Mozgás- és Táncközpont), amely a legnagyobb oktató és kutató táncközpont Európában. Itt az oktatás fő tantárgya az ún. choreológia, ez a Lábán-mű tanulmányozását és Lábán táncírását, az ún. labanotációt foglalja magában. De vannak tánctörténeti tanfolyamai és van tánc- és mozgásterápiai szaka is.

New Yorkban működik a The Laban/Bartenieff Institute. Ez az intézet olyan okleveles tanfolyamok elvégzését teszi lehetővé, amelyeket Lábán mozgáselmélete alapján Irmgard Bartenieff dolgozott ki. Ugyanez az intézet Berlinben is tart Euro-Lab néven meghirdetett tanfolyamokat.

Ugyancsak New Yorkban van a The Dance Notation Bureau (A táncjelírás hivatala), amely a labanotáció használatának és propagálásának szakmai központja, egyben jogtulajdonosa számos, labanotációval rögzített tánckoreográfiának. Ennek egy filiáléja is működik az Egyesült Államokban, Ohio állam egyetemén.

Nagy-Britanniában is vannak oktató intézetei a labanotációnak és a vele rokon tantárgyaknak: ilyen a Surrey grófság egyeteme mellett létesült The Labanotation Institute és a londoni The Language of Dance Centre (A táncnyelv központja).

Még egy fontos fórumot említek meg: ez a lengyelországi Poznanban működő Koreográfiai Intézet, amelyet a néprajzban és az összehasonlító néprajzban alkalmazott ún. labananalízisek szaktekintélye, Roderyk Lange professzor vezet.

Az amerikai egyetemek szinte minden tánc-tanszékén tartanak tanfolyamokat a labananalízisről, ezek elnevezése rendszerint Mozgás/Alak.

Nagy-Britanniában Lábán műve beépült az állami nyilvános iskolák táncnevelési rendszerébe. Igaz, hogy oktatóhiány miatt a tánctanítás nincs minden egyes középiskolán bevezetve, de ahol van oktató és folyik a tánctanítás, ott mindenütt tanítják Lábán tudományát.

A lélektannal együtt Lábán műve alkotja az oktatás feltétlen alapját mindenütt, ahol tánc- és mozgásterápiát tanítanak.

Lábán öröksége tehát, megfelelően alkalmazva a mai igényekhez, él és hat a világ számos országában. És továbbra is terjed annak következtében, hogy a londoni Lábán Központba a világ minden tájáról érkeznek hallgatók s tanulmányaik befejeztével magukkal viszik hazájukba Lábán gondolatait és módszereit.

F. V.: Hogyan és mikor jött létre a londoni Lábán Központ, s mi a jellemző működésére?

V. P.-D.: A Londoni Lábán Központ (angol rövidítése: LCL = Laban Centre London) a tánc és a vele rokon szakok hivatásos oktatásának független intézménye. Hála a szakosított tanfolyamai sokféleségének, annak a páratlan választéknak, amit a szakértelem terén nyújt, az LCL, amint már említettem, vezető helyet foglal el a nemzetközi táncnevelésben.

Története tulajdonképpen hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Lábán, Németországból való távozását követően, 1938 elején telepedett le Nagy-Britanniában. De gondolatai már a 30-as évek elején kezdtek gyökeret ereszteni nálunk. A Lábán Központ csírája vagy elődje azonban 1946-ra tehető. Ekkor Lábán és közeli munkatársa, egyben utolsó élettársa, Lisa Ullmann alapítottak Manchesterben egy tánc- és mozgásstúdiót (Art of Movement Studio néven), melyet később áthelyeztek a Surrey grófságban fekvő Addlestone-ba. Lábán 1958-ban meghalt, és miután Lisa Ullmann 1973-ban visszavonult, a Stúdió igazgatójává Lábán egykori tanítványát, Marion North asszonyt (az LCL mai igazgatónőjét) nevezték ki, ő vezette aztán a Lábán alapította Stúdiót a fejlődés új korszakába. Marion North 1976-ban áttette az intézetet a mai székhelyére, New Crossba (a Goldsmith College tőszomszédságába), s munkatársával, Bonnie Birddel hamarosan tánckonzervatóriummá és az új gondolatok találkozóhelyévé alakította át, amelynek az lett a célja, hogy egybekapcsolja a hivatásos színpadi tánc oktatását a tágabb értelemben vett tánc főiskolai szintű tanulmányozásával és kutatásával. Az intézet ekkor kapta mai nevét, és abban az időben a maga nemében az egyetlen volt Nagy-Britanniában.

Az LCL sok alkotó egyéniséget nevelt föl, akik ma befolyásos pozíciókat foglalnak el a művészetek ágazataiban, pl. az operában, a színházban, a filmben.

Nevelési programjára jellemző, hogy nagyobb súlyt fektet a stúdiumok terjedelmére, mint a művészi pályára való előkészítésre. Ebben az LCL máig egyedül áll nálunk. S ennek az oktatási koncepciójának köszönhető, hogy nem csupán a művészi ágazatokban fejt ki jelentős hatást.

Egyedülálló tanfolyamokat fejlesztett ki az LCL a tánc- és mozgásterápia valamint a csoportos tánc oktatásában. Ennek következtében a hagyományos művészi alkalmazásán túl helyet kapott a tánc társadalmunk számos más területén is. Bejutott az egészségügy, a nevelési és szociális szolgáltatások hálózatába, s itt mindenütt keresett és nagyra becsült az LCL végzettjeinek a szakértelme.

Ugyancsak az LCL végzettjei révén terjed a tánc- és mozgásterápia a tengerentúli országokban. Hallgatóink hazatérésük után saját projektumaik beindításával kezdeményezik országaikban ezen diszciplínák életbeléptetését. (Számos más országon kívül pl. a Cseh Köztársaságban is.) Ugyanakkor természetesen tanítványaink közül számosan érvényesülnek a világ legjelentősebb balettegyütteseiben.

F. V.: Ön személyesen is ismerte Lábán Rezsőt, a tanítványa volt annak idején. Mi késztette arra, hogy a követőjévé váljék, és hogyan hatott Önre Lábán személyisége?

V. P.-D.: Olyan középiskolába jártam, ahol a művészet fő szerepet játszott, beleértve a kreatív táncot is, amelynek tanítása Lábánnak Németországból importált Ausdrucktanz-módszerén alapult. Szerettem ezt a táncot, és hivatásos táncosnak készültem. Amikor Lábán létrehozta Ullmannal a manchesteri Stúdiót, én tizenhat éves voltam, éppen befejeztem a középiskolát, és mentem tanulni Lábánhoz. Négy évig maradtam ott, az asszisztense lettem. Aztán másokkal együtt éveken át dolgoztam az ő művének továbbfejlesztésén, csupa olyan emberrel, akikre nagy hatással voltak Lábánnak az emberi mozgásra, a mozgás értelmére és jelentőségére vonatkozó rendkívül mély meglátásai.

Az oktatás a Stúdióban egészen különös volt. Lábán ott nem a tánccal, hanem a drámával és az ipari munka tanulmányozásával foglalkozott. Lisa Ullmann pedig a gyermekek és a felnőttek kreatív táncát vezette. Tanított a Stúdióban Sylvia Bodmer is, aki a húszas években tagja volt Lábán németországi táncegyüttesének; ő a Stúdióban a színházi táncra és az amatőr pihenésre szakosította magát.

A Stúdió növendékeként részt vettem mindezen ágazatok tanulásában. Lábánnal jártam a gyárakba, Lisa Ullmannal az iskolákba és Sylvia Bodmerrel a színházakba. Velem együtt tanult ott akkoriban Geraldine Stephenson, aki azután hosszú éveken át foglalkozott a televíziós színészek mozgásával és koreográfiájával, s Lábán elveiből kiindulva létrehozta ennek szaktudományát. Iskolatársaim voltak továbbá: Warren Lamb, aki Lábán ipari munkáját fejlesztette tovább; Jean Newlove, aki a színészekkel folytatott munkában alkalmazta Lábán gyakorlatait; a már említett Marion North, az LCL mai igazgatónője; Joan Russel, aki később a kreatív tánc tanítóinak oktatását végezte, és Veronica Sherborne, aki a különleges bánásmódra szoruló gyermekek kezelésének gyógyászati módszereit dolgozta ki.

S hogy hogyan hatott rám Lábán személyisége? Nehéz leírni Lábánt az embert. Jóvágású, szép férfi volt, rendkívül jó modorú, szenvedélyes gondolkodó, író és társalgó. Nagyon emberi volt, méltányolni tudta tanítványai és munkatársai egyéniségét. Nem is annyira tanító volt, mint inkább guru, vezető, olyan személyiség, aki lehetővé teszi, hogy valami létrejöjjön. Felszabadította és munkára serkentette a vele dolgozók legjobb erőit.

Éles elméjével és az élettel szembeni látnoki beállítottságával nőkre, férfiakra egyaránt elbűvölő hatást gyakorolt. Nagyon beteg ember volt, alig volt valami tulajdona, nem volt szinte semmi pénze, és csak a munkájának élt.

F. V.: Megkapott és áltatában az emberi kultúrára s külön a miénkre vonatkoztatva elgondolkoztatott két frappáns idézet Lábántói, amelyeket az Ön könyvében olvastam.

Az egyik Lábán utolsó, pár hónappal a halála előtt mondott beszédéből származik, s így hangzik: „A mozgás az egész személy tartozéka; nem a puszta mozdulat, hanem a mozgás a nagy integrátor, a maga összes szellemi következményével".

A másik Lábánnak az a kifejezése, amelyet a tánc ösztönös, istenadta szükségét nem ismerő kultúrákra alkalmazott, „a tánctalanság sivatagá"-nak (the desert of dancelessness) nevezve azokat.

Erre a kifejezésére reflektálva és a Lábán-örökség megőrzése, továbbépítése és kiterjesztése sikerének a tudatában zárhatta Ön a Lábánról szóló könyvét ezzel a mondattal: „Úgy tűnik, hogy a sivatag mindenütt, ahol meghallották Lábán üzenetét, virágozni kezd".

V. P.-D.: Igen, bizonyítja ezt a különböző országok fiatal nemzedékeinek tánca: nekik már a mozgás és a tánc testük kifejezésteli használatának lebilincselő eszközét s egyfajta emberi kitárulkozás, szabadságérzet lehetőségét és élményét jelenti.

F. V.: Talán egyszer nálunk is meghallják Lábán üzenetét. Nálunk, az egykori nagy közös haza mai önálló országaiban, ahol a gyermek és ifjú Lábán – önéletírása és visszaemlékezése szerint – az első és soha el nem felejtett, egész munkásságát alapvetően meghatározó mozgásélményeit kapta: a munkájukat végző férfiak ritmikus és kiegyensúlyozott mozdulataiban, a fejükön vizet, fát vagy téglát hordó asszonyok egyenes, természetes testtartásában és harmonikus mozgásában, valamint a sokféle népinemzeti színezetű szórakoztató és ünnepi megnyilvánulásban: a paraszttáncokban, a dervistáncban, a vásárok, búcsújárások felvonulásaiban – az akkori élet és társadalmi lét szerves részét képező megannyi egyéni és közösségi mozgásjelenségben.