Lábán Rudolf pozsonyi gyökerei

Mit adhatott a koronázások hajdani városa egy jövendő művésznek?

Húsz évvel ezelőtt egy decemberi napon az akkori Csehszlovák Nemzeti Bank előtt állva e kérdést intéztem több járókelőhöz: „Kérem, megmondaná, ki volt Lábán Rudolf?" A megkérdezettek többsége megszaporázva lépteit mogorván tovahaladt, akik pedig megálltak mellettem, csupán a vállukat vonogatták. Ha több türelmet tanúsítok, bizonyára még választ is kaphattam volna. Fellapozva a jelenleg érvényes pozsonyi telefonkönyvet, hiába keresnénk ezt a bibliai névből származtatott vezetéknevet. A századfordulón azonban egy szerteágazó, köztiszteletnek örvendő patríciuscsalád tagjai voltak e név viselői. A család tagjai vezetéknevüket ékezet nélkül, vagy magyarosan, ékezettel használták. A Lábánok ősei a családi hagyomány szerint Bretagne-ból származnak és a XVII. század elején állítólag a hugenotta üldözések elől menekültek Magyarországra, ennek viszont ellentmond az a tény, hogy katolikusok voltak.¹ Pozsonyi polgárságot elsőként a morvaországi Waischowitzban (Vyšovice, ma Prostějov része) született Franz Lábon (1734–1797) mészárosmester nyert 1758-ban,² aki a Szárazvám (Dürrenmaut, Suché mýto) kapuja mellett telepedett le. Nőül vette Weingruber Annamáriát (1764-?) és e házasságból született ifj. Laban Ferenc (1776–1857?), Lábánunk dédapja. E dédapa első nejétől, John Viktóriától (1782–1814) született Laban Antal Károly (1808–1894), akiről – csakúgy mint feleségéről Steinmassler Mária Franciskáról (1816–1896) – az alábbiakban még bővebben szólunk. Ők voltak Lábán atyai nagyszülei.

E családból származik a modern tánc történetének leguniverzálisabb egyénisége, teljes nevén váraljai Lábán Rezső János Attila (1879–1958), vagy ahogy a világ általában ismeri, Rudolf von

Laban. Sajátos stílusban írt Ein Lében für den Tanz (Élet a táncért) című önélet rajzában olvasóit bűbájos módon nem terheli dátumokkal, személy- és helynevekkel. Lábán élete alkonyán legközelebbi munkatársának, Lisa Ullmannak (1907–1985) elárult ugyan egyet-mást ifjú éveiről, amit Ullmann az életrajz angol kiadásának lábjegyzeteiben közölt.³ Az 1989-ben hasonmás kiadásban megjelent Lábán életrajz Lábán unokájának, Claude Perrottet-nek a kommentárjával és Lábán életének kronológiájával van ellátva.⁴ E szerény munkában igyekszem azonosítani a Lábán visszaemlékezésében meg nem nevezett pozsonyi személyeket és eseményeket. Ezenkívül szeretném kiegészíteni és pontosítani Ullmann illetve Perrottet Lábán szülővárosára vonatkozó jegyzeteit. Teszem ezt annál is inkább, mivel Valerie Preston-Dunlopnak, a londoni Laban Centre for Mouvement and Dance igazgatónőjének tollából mostanában megjelent igen alapos és átfogó Lábán-monográfia⁵ sem szentel kellő teret Pozsonynak. Ez nem lokálpatrióta neheztelés részemről, csupán ama tény tudatosítása, hogy minden személyiség kialakulásában az öröklött hajlamok mellett meghatározóak a gyermek-, serdülő- és ifjúkori környezeti hatások. Ezek megismerése hozzájárul a teljes életmű jobb megértéséhez. Lábán egész alkotótevékenységét külföldön fejtette ki. Kíséreljük meg felvázolni, hogy mit nyújthatott a kettős monarchia két metropolisza között fekvő Duna-parti kisváros a jövendő művésznek. Talán kitudódik, hogy milyen útravalót vihetett magával Lábán a hajdani koronázások és diéták városából.

Cigányzenétől zengő nagyszülői ház

Lábán nagyszüleinek háza a mai Szlovák Nemzeti Bank épülete helyén állt. A Mária Terézia-korabeli kétemeletes polgári ház az egykori városfallal párhuzamosan futó, betemetett vizesárokra épült. Az északi homlokzat az egykori András utcára (ma Gorkij utca), a déli a ház bejáratával a Rózsa utcára (ma Jesenský utca), míg a középrizalitos, metszett sarkú keleti főhomlokzat a Baross utcára (ma Štúr utca) nézett. 1846-ban e háromfrontos, terjedelmes épület földszintjén nyitotta meg kávéházát⁶ Laban Antal Károly, Lábán atyai nagyapja. A város e népszerű és köztiszteletnek örvendő polgára eredeti szakmáját tekintve gyertyaöntő- és mészárosmester volt. Tagja volt többek között a városi képviselőtestületnek, iparkamarának és számos egyesületnek, köztük több jótékonyságinak is.

Laban Antalt, aki unokája szerint a szabadságharc idején „Bürgergeneral" volt, halálra is ítélték és e miatt menekülni volt kénytelen.⁷ Erre vonatkozólag azonban ez ideig semmiféle bizonyíték nem került elő. A család leszármazottjai úgy tudják, hogy Kossuth-párti volt, miből kifolyólag a megtorlás éveiben sok zaklatásban volt része.⁸ Az 1848-ban kiadott Az ideiglenes pozsonyi nemzeti őrség alapszabályai, ugyanannak névsora című kiadványban Lábán Károly tizedes nevére bukkanunk, de a nagyapáéra nem. 1850-ben viszont a jótékonykodó bresciai hiénáról elnevezett „Freiherr von Haynau-Invaliden-Stiftung" adakozói között nevét ott találjuk.⁹

Laban Antal tágas és kényelmes kávéháza a város társadalmi életének egyik központja volt. A diéták idején több országgyűlési képviselő is megfordult a Laban kávéházban. A hatvanas évek elején, az esedékes megyei tisztújítások alkalmával politikusok találkozási helyéül szolgált.¹⁰ Az 1877. évi átalakítás során a kávéház boltíveit Carl Engel festette ki,¹¹ akinek művei közül az Óvárosháza ún. pompeji termének és az új Városi Színház loggiájának groteszkjei máig megcsodálhatók. Kávéház működtetésére csupán megbízható és feddhetetlen polgárok kaphattak engedélyt.¹² A pozsonyi kávéházak a bécsiek mintájára voltak berendezve. A tisztaságot és a kiszolgálás módját illetően semmivel sem maradtak el a császárváros kávéházaitól.¹³ Az ízletes kávé szürcsölése közben a vendég számos bel- és külföldi újságban és folyóiratban tallózhatott. A berendezésből nem hiányozhattak a biliárd-, sakk- és kártyaasztalok sem. Fúvószenekarok kávéházakban nem játszhattak,¹⁴ viszont a népszerű cigányprímások mágnesként vonzották a közönséget. Ahogy a cigánybandát akkoriban nevezték, nemzeti zenekar szórakoztatta bizonyos napokon a Laban kávéház vendégeit is. Ilyenkor a cigánymuzsika dallamaitól zengett a ház ¹⁵ és valószínűleg ez volt a kis Rudi első zenei élménye.

Szülőház a nagy széles folyó mentén?

Lábán Rudolf 1879. december 15-én, legnagyobb valószínűséggel a nagyszülői ház déli szárnyának második emeletén született. Az említett házrész ablakaiból az átellenben álló egyemeletes A vörös ökörhöz címzett vendégfogadó (helyén ma a Danubiaprint nyomda épülete áll) tetőzete felett szabad kilátás nyílott a Dunára. Sűrűbb beépítettség híján a láthatárt a túlparti Óliget évszázados fái szegélyezték. E helyrajzi leírás azért szükséges, mert Lábán önéletrajzában azt állítja, hogy a „nagy széles folyó" mentén álló szülőháza ablakából rálátás nyílott a túlsó parton álló hajósegylet épületére,¹⁶ melyről az alábbiakban még szó lesz. Valerie Preston-Dunlop, valószínűleg Laban M. Etelka, Lábán Münchenben élő leányának közlése alapján, Lábán szülőházaként az egykori Dounaulände (Dunakőpart, ma Rázusovo nábrežie – Rázus-rakpart) 12-es házszámú¹⁷ épületét említi. E ma már nem létező épületből, akár a földszintről is, akadálytalan kilátás nyílott az említett ligeti hajósegyletre, viszont Preston-Dunlop állítására vonatkozóan semmiféle írásos bizonyítékot nem találtam.

Idősebb Lábán Rudolf (1843–1907) fia születésekor századosi rangfokozatban szolgált a pozsonyi helyőrségen és laktanyája a János utca 12-ben volt.¹⁸ Apósa, a brassói születésű Bridling János (18?–1898) nyugalmazott katonaorvos a Ventur utca 157. alatt lakott,¹⁹ ahonnan a Dunára úgyszintén nem nyílott semmiféle kilátás. Lábán szülei és testvérei a hivatalos összeírás²⁰ szerint a kávéháztulajdonos nagyapa házában voltak bejelentve. Rajtuk kívül Lábán első nejét, Fricke Mártát (1880–1907) és két gyermeküket, Mártát (1902–1982) és Árpádot (1905–1960), akik nem itt születtek, szintén a bejegyzettek közt találjuk. Nehezen elképzelhető, hogy az először szülő fiatalasszony egy idegen házban és nem a Lá bán család odaadóan gondoskodó nőtagjai körében hozta volna világra gyermekét. Ha Lábán történetesen nem is e házban született volna, pozsonyi tartózkodásai során akkor is a nagyszülői ház adott neki otthont. Ott kezdett nyiladozni értelme és olyan élményei fűződtek a népes család több nemzedékét befogadó házhoz, melyek jelentős mértékben hatottak majdani munkásságára.

A Lábán család tagjai túlnyomórészt a Szent Márton-plébánia (koronázó dóm) anyakönyveibe vannak bejegyezve. Itt fogadtak egymásnak örök hűséget Lábán szülei is. Fiukat viszont nem az említett ősi plébánián kereszteltették meg, hanem a pozsonyi helyőrség tábori papja által,²¹ ami arra utal, hogy a kis jövevényt édesapja egyben a hadak istenének, Áresnek is felajánlotta. Lábán keresztségben kapott három neve közül a Rudolf az Ausztriához való hűséget, a keresztelő szent Jánosra utaló János az elveszett haza emlékét, míg az Attila a befogadó Magyarország iránti hálát fejezte ki.²²

Lábán édesanyja, szül. Bridling Mária Terézia Anna (1858–1926), monarchia-szerte követte férjét azokra a helyőrségekre, ahová őt szolgálati kötelessége szólította. Egyetlen fiát (volt még két leánya, Melanie és Renée) sógornője, Sendlein Antalné szül. Laban Anna (1839–1921) gondjaira bízta, akinek férje a város főmérnöke volt. A Sendlein házaspár, kiknek két gyermeke korán meghalt, szintén a nagyszülői ház lakója volt. E gyermektelen házaspár központi szerepet játszott a kiskorú, majd kamasz Lábán életében.

Kulcs a kulisszák rejtelmes világához

A városi elöljáróság nevében Sendlein Antal (1842–1918), akit Lábán Toni bácsinak szólított, kötött szerződést a városba érkező vándortársulatok színigazgatóival. Lábán gyermekkorában a Városi Színház kulcsai Sendleinék előszobafalán függtek.²³ Sendlein hivatalából kifolyólag felelt a város épületeinek állagáért, beleértve a színházat is, ahova inspekciókra járt. Tekintettel a bécsi Ringtheater tűzkatasztrófájára (1881) szükség is volt a szigorú és körültekintő ellenőrzésekre, mivel az 1776-ban gróf Csáky György által építtetett színház már eléggé rozzant állapotban volt, nem kis gondot okozva a városatyáknak. Sendlein egy ilyen ellenőrzésre magával vitte a kis Rudit, akinek így módja nyílt bebarangolni e különleges épületet a zsinórpadlástól a süllyesztőkig. A gyermek Lábán amolyan színházi bennfentesként végignézhette a próbákat és figyelemmel kísérhette, miként áll össze egy előadás. A kis Rudit a kulisszák rejtelmes világa teljesen rabul ejtette.

Ezekből az időkből Lábán említ egy esetet, amikor az előadás folyamán az Éj királynője a portára jött, hogy megérdeklődje van-e postája. Megpillantva a kisfiút, pár nyájas szót szólva fölé hajolt, de Rudit az énekesnő durva vonalakkal sminkelt arca annyira megrémítette, hogy ijedtében kirohant a színházból.²⁴ Az ijedt kisfiú aligha sejthette, hogy a Varázsfuvola librettistája, Emanuel Schikaneder egykoron e színház igazgatója is volt, és hogy a hatéves Mozart Pozsonyban is hangversenyezett.²⁵ Arról pedig még nem is álmodhatott, hogy egykor majd ő is megkoreografálja Gluck Don Juanját, melyet e színpadon már 1780-ban bemutattak,²⁶ és majdan eltáncolja a gátlástalan és ellenállhatatlan szívtipró szerepét is. Ezzel az izgalmas színpadi figurával Lábán gimnazista korában is találkozhatott Pozsonyban, hiszen Mozart Don Giovanni című operája 1895-ben a Városi Színház műsorán szerepelt.²⁷ 1896-ban az egyik pozsonyi napilap Ki volt Don Juan? című írása a Kíváncsi leányoknak²⁶ alcímmel jelent meg, melyet azonban a kíváncsi fiúk, így Lábán is, elolvashattak. Lábán első színházi élményei az 1884-ben tűzbiztonsági hiányosságok miatt csákány alá került régi Városi Színházhoz fűződnek, melynek helyén ma a bécsi Fellner-Helmer építészpáros által tervezett új Városi Színház áll. Ez az épület jelenleg a Szlovák Nemzeti Színház operaházaként működik.

Nagymama meséi és Napoleum, az ördög

A kis Rudi azonban egyelőre a nagyszülői házban bábszínházával játszadozott. Színdarabjai témáit nagyanyja meséiből és családi mendemondákból merítette. Lábán talányos önéletrajzában dédanyát²⁹ említ, viszont Laban Ferencné szül. John Viktória (1782–1814) dédmama, aki a Napóleontól való félelmében az ágy alá búvó kisfiáról (Laban nagyapáról) mesélhetett volna neki, már nem volt az élők sorában. Meglehet, hogy Laban Ferencnét szül. Wilhelm Katalint, Laban nagyapa mostohaanyját említi Lábán, de ő Napóleon Pozsonyba való bevonulásakor (1809) még nem volt a Laban család tagja. Azonfelül az egyéves Laban nagyapa aligha érzékelhette az említett történelmi esemény súlyát. Laban nagymama szül. Steinmassler Mária Klára családjában viszont gyakran lehetett Napóleon a szóbeszéd tárgya, minek okáról a megfelelő helyen még szólunk.

Laban nagymama esténként unokáinak az Óligetben tanyázó manókról és boszorkányokról mesélt. Ezenkívül még egy ott található meredek szikláról, melynek szirtjén egy kék csodavirág nyílik. Aki e virág birtokába jutna, örök életet nyerne. Akik azonban ezt megkísérelték, mind lezuhantak és szörnyethaltak.

1805-ben Pozsony egy európai jelentőségű politikai esemény színhelye volt, itt kötött békét Napóleon I. Ferenc császárral. A napóleoni háborúk idején Pozsony sokat szenvedett. Városszerte máig láthatók több épület homlokzatába befalazva azok az ágyúgolyók, melyekkel a franciák 1809-ben a Ligetből a várost lőtték. 1820-ban a Városi Színház bemutatta a Die Rückkehr der Soldaten ins Vaterland, oder Das Siegfest nach der Schlacht bey Leipzig (A katonák hazatérése, avagy örömünnep a lipcsei csata után)³⁰ című balettet, ami arról tanúskodik, hogy a harcok emlékei egyhamar nem fakultak. E háborús időkről a nagymama azt mesélhette, amit szüleitől hallhatott. A kis Rudi gyermeki képzeletében a franciák császára szörnyetegként hatott, úgyhogy bábszínháza ördögét rögvest Napoleumnak keresztelte.³¹ A gyermek Lábán azért folyamodott e névferdítéshez, hogy az ördög színre lépése előtt mondott német versikében rímeljen. Ez arra utal, hogy az első általa elsajátított nyelv a német lehetett.

A tisztes családból kirívó két nagybácsi

Szűk családi körben Lábán két nagybácsijáról suttogtak, akik elütöttek a tisztes família többi tagjától. Mivel a kis Rudi és két nagybátyja között a rokonok feltűnő hasonlatosságot kezdtek észlelni, ezért előtte e két embert a legsötétebb színekben tüntették fel. Az elrettentés e módja azonban visszájára ütött, mivel a kisfiú titkon rokonszenvet táplált irántuk. Ki volt e két nagybácsi?

Az egyiket Laban Adolf Izidornak (1847–1919) hívták és a bűne az volt, hogy beállt komédiásnak. Habár beszédén eleinte eléggé érződött a magyaros kiejtés,³² mégis Mylius művésznévvel Németország egyik legkiválóbb színészévé vált. A családdal való szakításakor áttért az evangélikus vallásra. Adi bácsival később, úgy látszik, megbékélt a család. Ezt az is bizonyítja, hogy második nejével Nilsine Rasmussennel az atyai házba voltak bejelentve. Több ízben nagy sikerrel vendégszerepelt szülővárosában, így szülei aranylakodalma alkalmával is.

A másik nagybácsi, ki Lábán állítása szerint a Pozsonyi Hajósegylet alapítója volt, állítólag a ligeti parton, egy csónakban lelte titokzatos halálát.³³ Neve ott szerepel Aixinger László A pozsonyi Hajósegylet története 1862–1887 című munkájában.³⁴ Lábán József Mátyás (1850–1898) mérnök az, aki Budapestről, igaz nem alapító tagként, levélben köszöntötte az alapításának 25. évfordulóját ünneplő egyletet. Lábán József kir. tanácsos nejével, szül. Schariczer Viktóriával (1861–1926), akivel öt gyermeke volt, példás családi életet élt, és munkahelyén a kötelességtudás mintaképeként ismerték. E nagybácsi búcsúlevelet hátrahagyva önkezűleg vetett véget életének,³⁵ de nem Pozsonyban, hanem Budapesten, ahol vasúti és hajózási főfelügyelői tisztséget viselt. A pozsonyi Szent András temetőben nyugszik nejével. Az önéletrajzban foglaltakkal ellentétben e városszerte megdöbbenést és fájdalmas részvétet keltető tragikus eset nem Lábán gyermekkorában történt, hanem 1898-ban, mikor ő már nem tartózkodott állandó jelleggel Pozsonyban. Lábán József nevét Lábán, valószínűleg a megboldogult utódaira való tekintettel, még Ullmannak sem fedte fel. Ebben az is közrejátszhatott, hogy amint arról még szó lesz, Lábán egyik fia is az öngyilkosságba menekült.

Elbűvölve a népművészettől és Bartók a Kórház utcából

Lábán városi gyermek létére korán kapcsolatba került a népművészettel. A nagyszülők háza a Vásártér (ma SNP tér) déli végén, pontosabban a Tyúkpiac közelében állt. Kedden és pénteken itt zajlottak a heti vásárok, valamint a Vince-, János-, Mihály- és Luca-napi országos vásárok is. Itt volt az egyfogatú bérkocsik állomáshelye is.³⁶ 1895-től villamosmegálló volt a Lábán ház közelében. A város e forgalmas pontján módjában volt megfigyelni a környékbeli falusi árusokat, kofákat úgy a magyar Csallóközből, mint a szlovák Erdőhátról (Záhorie), kiknek jellegzetes tájszólását Lábán meg is tanulta.³⁷ A Tyúkpiac közepét egy barokk Szent Flórián-oszlop díszítette (ma a virágvölgyi templom előtt áll). Körülötte szoktak gyülekezni a Mariazellbe induló búcsújárók, mielőtt hajóra szállva a Dunán tennék meg zarándokútjuk egy részét. A színes népviseletbe öltözött parasztasszonyok ájtatos éneke annyira elbűvölte a kis Rudit, hogy angyaloknak hitte őket. Bábszínháza számára be is szerzett két parasztasszony-bábut, melyek színdarabjában angyalként az ördög Napoleum ellenlábasai lettek.³⁸ Később egy Pozsony környéki falu temploma előtti réten parasztlányok táncát volt módja megcsodálni.³⁹

Lábán nagyszülei 1885-ben ünnepelték aranylakodalmukat, ami társadalmi eseményszámba ment és a helyi sajtó is megemlékezett róla. A felköszöntők között volt Batka János (1845–1917) városi levéltáros,⁴⁰ Pozsony kulturális életének fáradhatatlan szervezője is. A Palugyaiak híres A zöld fához címzett fogadójában megtartott ünnepségen a hatéves Rudi az asztal tetején ropta a csárdást.⁴¹ A csárdásról az első írásbeli említés egy 1844-es pozsonyi báltudósításban fordul elő.⁴² A reformországgyűlések báljain e táncot politikai állásfoglalás gyanánt járták. Abban az időben Kiforry János (1812–1856) tett sokat a csárdás pozsonyi népszerűsítéséért.⁴³ Lábán gyermekkorában sem volt Pozsonyban bál csárdás nélkül, melyhez a talpalávalót kitűnő cigányzenekarok szolgáltatták.

Az idő tájt olyan szaktekintély is, mint Liszt Ferenc, a cigányzenét magyar népzenének tartotta. Lábán iskolatársára, Bartók Bélára (1882–1945) várt a nagy feladat, hogy felkutassa a magyar népzene valódi, mélyebb gyökereit és a környező népek zenéjével való kapcsolatát. Amiként Bartók gyűjtötte és kutatta a különböző népek zenéjét, Lábán is gyűjtötte, rendszerezte a mozdulatokat: a dervisek eksztatikus táncától a manchesteri gyári munkások munkaműveleteiig. Lábán a sors nagy ajándékának tekintette, hogy multikulturális környezetben nőtt föl, ami pozitív kihatással volt egész munkásságára.⁴⁴ Érdekes volna megtudni, vajon milyen kapcsolatban lehetett ifjúkorában a 20. század művészetének e két óriása. Bartók édesanyjával és húgával a Kórház utca elején álló Polgári Istápolyda épületében lakott. A nevezett utca a Vásártérbe torkollik, melynek közelében állt Lábánék háza. Míg az idősebb, de még meg nem állapodott Lábán akkortájt sok mindennel kacérkodott, a visszahúzódó, fegyelmezett Bartók már határozottan tudta, hogy egész életét a zenének fogja szentelni.

Gimnázium a klarisszák egykori zárdájában

Lábán az 1895/96-os és 1896/97-es tanévben a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium VI., illetve VII. osztályának növendéke volt,⁴⁵ mely a klarisszák egykori rendházában működött. II. József császár 1782-ben megszüntette a Klára-szüzek kontemplatív rendjét és azóta zárdájuk nevelési célokat szolgál (a közelmúltban a Szlovák Pedagógiai Könyvtárnak adott otthont). Habár a Pázmány Péter által emeltetett zárdaépület már akkoriban sem felelt meg a kor követelményeinek, a gimnázium, melyet más felekezetű diákok is szép számban látogattak, mégis előkelő helyet foglalt el Magyarország tanintézetei közt.⁴⁶

Lábán saját bevallása szerint nem rajongott az iskoláért. Eltekintve e negatív hozzáállás okainak vizsgálatától, meg kell állapítanunk, hogy a gimnázium nagyon jó tanári karral rendelkezett, melynek egyes tagjai művészi hajlammal is meg voltak áldva. E tekintetben elsősorban Dohnányi Frigyes (1841–1909) fizikatanárt kell megemlíteni, aki Lábán énektanára volt a VII. osztályban. Lábánnak énekből egyese volt. Dohnányi fia, Ernő (1877–1960), a későbbi zongoravirtuóz és zeneszerző Lábán baráti köréhez tartozott.⁴⁷

Mind a két iskolaévben Albrecht János (1852–1926), egy több kiadást megért sikeres német nyelvkönyv szerzője volt Lábán osztályfőnöke. Albrecht diákszínpadra alkalmazta a német klasszikusok műveit. A VII. osztályban a német drámairodalomból Lessing Minna von Barnhelmét, valamint Schiller Stuart Máriáját és Messinai menyasszonyát vették át. Albrechttől Lábán németből kettest, míg latinból hármast kapott. Albrechtről még elmondható, hogy egy ideig a Városi Múzeum őre volt és fia, Sándor (1885–1958), Bartók tanítványa, majd a szent Márton székesegyház regens chorija lett.

Lábánnak magyar nyelvből mind a két évben hármasa volt. E tantárgyat a VI. évfolyamban Zlínszky Aladár (1864–1940), későbbi irodalomtörténész és a Magyar Tudományos Akadémia tagja tanította. Az irodalmi olvasmányok keretében Shakespeare, Molière és Kisfaludy műveit elemezték. Irodalomelméleti témák közül a drámai cselekmény összetevőivel is foglalkoztak. A régi magyar költők sorából Balassi Bálint is szerepelt a tantervben,⁴⁸ az óra keretében bizonyára említést nyert a pozsonyi várban 1572-ben járt híres fegyvertánca is. Balassi, Petőfihez hasonlóan, csatában esett el hazája szabadságáért. Lehet, hogy a táncos kedvű Balassitól ihletve a millenniumi év nemzeti felbuzdulásának légköre késztette Lábánt tánccsoportja megalapításához, de erről az alábbiakban még szót ejtünk.

A görög irodalom elméleti részében a diákok a mitológia mellett megismerkedhettek az ókori görög építészet és szobrászat fejlődésével is. Ennek Lábán, mint később meglátjuk, még Pozsonyban hasznát vehette kulisszafestéskor.

A matematikát a gimnázium igazgatója, Polikeit Károly (1848–1921) tanította. Lábánnak az első évben kettese volt, amit a következő évben egy fokkal lerontott.

Habár Lábán nem mutatott különösebb érdeklődést gimnáziumi tanulmányai iránt, mint jó felfogású kamaszra, bizonyára ragadt rá valami, aminek hasznát vehette majdani sokrétű művészi tevékenysége során.

Kettes magaviseletből

A VII. osztályban Lábán kettest kapott magaviseletből.⁴⁹ Nehéz megmondani, hogy ez az osztályzat összefüggésbe hozható-e az önéletrajzában megírt cirkuszi kalandjával, vagy Lisa Ullmann által említett pozsonyi tánccsoportjával.⁵⁰ Ezzel kapcsolatban nehéz egyértelműen állást foglalni. Claude Perrottet Lábán ifjúsági tánccsoportja működését az 1892/93-as tanévre datálja és Budapesthez köti.⁵¹ Horst Koegler Balettlexikonában viszont, talán Ullmann nyomán, Pozsonyról ír, de Lábánt, tévesen, tizenöt évesként említi, amikor még nem volt az itteni gimnázium diákja.⁵² Valerie Preston-Dunlop szerint Lábán „czardas group"-ját Budapesten alapította, mikor csupán tizenhárom éves volt.⁵³ Ezzel az állítással szemben felmerül a kérdés, nem volt-e Lábán Budapesten még túl fiatal egy valamirevaló tánccsoport létrehozásához. E tekintetben viszont Pozsony javára több elfogadható érvet is felhozhatunk:

Lábánon kívül a 4l-es létszámú osztályból akkor még hat tanulónak volt kettese, míg Bartal Jánosnak magaviseletből hármasa volt. Ez összesen 8 táncos, amivel már lehet valamit kezdeni. A nevezettről egy 1920-as újság a következőket írja: „Igazi magyar csárdást járt hosszú szünet után Bartal Jancsi. Itt városunkban mindig ő járta a legszebben. El lehetne nézni óraszámra. Csupa tűz, csupa szenvedély".⁵⁴ Beleházi Bartal János (1879–?),⁵⁵ a több Pozsony megyei tisztségviselőt és országgyűlési képviselőt adó ősi csallóközi nemesi család sarja netán Lábán vetélytársa lett volna a csárdás járásában? Ennek már aligha járhatunk utána. Tény viszont, hogy a millenniumi ünnepségek adta nemzeti felbuzdulás légköre, és talán a táncos kedvű Balassi példája is, serkentően hathatott egy tánccsoport létrejöttére. Ha volt Lábánnak valaha Pozsonyban tánccsoportja, annak tagjait valószínűleg rossz magaviseletű osztálytársai körében kell keresnünk. Közelebb kerülnénk az igazsághoz, ha a többi osztálytársnál is a Bartaléhoz hasonló adatra bukkannánk. Nem elhanyagolható körülmény, hogy Lábán ifjúi energiafeleslegét, spontán mozgásigényét a táncban vezethette le, mivel a torna alól fel volt mentve.

Olimpiai játékok és unalmas rajzórák

Martinengo Nándor (1821–1895) torna- és vívómester áldozatkész kezdeményezésének köszönhetően a pozsonyi gimnázium Magyarország egyik legelső tanintézete volt, melyben bevezették a testnevelést.⁵⁶ Lábán e tantárgy alóli felmentése annál is furcsább, mivel édesapja katonai pályára szánta, ahol a testi erő és ügyesség alapvető követelmény. Nincs tudomásunk semmiféle itteni sporttevékenységéről, holott életrajzában korcsolyázást, lovaglást, úszást és teniszt említ anélkül, hogy elárulná, hol űzte e sportokat.⁵⁷ Akkoriban emelkedőben volt a sport iránti érdeklődés Magyarországon, amint ezt a millenniumi ünnepségek sportrendezvényei is mutatják, azonfelül az 1896-os év az első újkori olimpiai játékok megnyitásának ideje is. Lábán akkor meg nem sejthette, hogy majdan ő rendezi a berlini olimpia (1936) megnyitó aktusát, melynek koncepcióján összekülönbözik Goebbels propagandaminiszterrel, és emiatt kénytelen lesz Angliába emigrálni.

Lábán a gimnázium Zierer Géza (1832–1916)⁵⁸ festőművész vezette rajzóráin sem vett részt. Bizonyára nem elégítette ki a tanítás tartalma és módszere. Unalmas lehetett számára a mértani díszítmények vég nélküli mechanikus másolása, ami csírájában fojtott el mindennemű kreativitást és egyéni művészi megnyilvánulást. Lábán képzőművészeti ambícióit csupán az iskola falain kívül élhette ki, amiről az alábbiakban még szó lesz.

A gimnázium gazdag diákkönyvtára művészettörténeti műveket is tartalmazott. Például az 1896/97-es tanév új szerzeményei között találjuk Jacob Burckhardt Reneszánszának és John Ruskin Velence köveinek magyar kiadását is.⁵⁹ Ez ideig nem sikerült megállapítani, hogy Lábán mily mértékben látogathatta e könyvtárat. Tudjuk viszont, hogy egyik bácsija, ifj. Laban Ferdinánd (1856–1910) irodalom és művészettörténészként a berlini Porosz Királyi Múzeumok könyvtárosa volt.⁶⁰

A gimnázium diákjai istentiszteletekre a klarisszák templomába jártak, ahol Lábán is gyönyörködhetett Bartók Béla orgonajátékában, aki az orgonista tisztségét Dohnányi Ernőtől örökölte.⁶¹ Míg Bartók zongoristaként közreműködött a pozsonyi középiskolák Városi Színházban megrendezett millenniumi ünnepségén, Lábán nevével nem találkozunk sem a szavalók, sem az ének- vagy zenekar tagjai között.⁶² Nincs róla tudomásunk, tanult-e Lábán Pozsonyban valamilyen hangszeren játszani.

Kacérkodás az építőművészettel

A klarisszák templomának tornyát, a csúcsíves építészet e remekét Ortvay Tivadar (1843–1916) Pozsony város története című munkájában unikumnak nevezi. A torony abban az időben még barokk sisakot viselt, mivel a XVIII. században egy földrengés során megsérült. Az építmény architektonikai különlegessége abban áll, hogy az ötszögű, gazdag szobordíszű, karcsú kőtorony a hajó délnyugati sarkába lett bravúros módon, minden fundamentum nélkül beágyazva. Lábán építészet iránti érdeklődését Sendlein mérnökön kívül maga a város építészeti környezete is serkenthette. Ortvay e nagyszabású műve füzetenként, folytatásban jelent meg. A szóban forgó tornyot tárgyaló rész 1895-ben lett kiadva és feltehetően Lábán is belelapozott.⁶³ Sendleinről elmondható, hogy részt vett Pozsony városrendezési terveinek kidolgozásában is. Így pl. a Hegyiliget létesítése és az új Ferenc József hidat a városközponttal összekötő Baross utca kialakítása is az ő nevéhez fűződik.⁶⁴ Hálás polgártársai halála után utcát neveztek el róla (ma Uhrova utca).

Lábán a városi tanács építészeti osztályát egy fantasztikus csarnoképület tervével lepte meg, melynek a Duna vizéből induló széles lépcsősoránál arany gondolák várakoztak volna. Elképzelése szerint a kerti- és vízi színpadon, valamint az épületben egyidejűleg különböző rendezvények folyhattak volna.⁶⁵ A Csáky gróf által épített régi Városi Színház egybe volt építve a Redoute-tal. Lebontása után két éven belül elkészült az új színház (1886), csupán az új vigadó felépítése váratott magára, amiről a helyi sajtó is cikkezett.⁶⁶ Erre reagálhatott Lábán e kiruccanásával az építőművészetbe?

Az építészeti pályázaton való részvételre valószínűleg nem a gimnáziumi évek alatt került sor. Egy megfelelő módon kidolgozott, komoly építészeti pályamű elkészítése nemigen várható el egy gimnazistától. Lábán 1901–1904 között Párizsban építészetet is tanult, ahol elkészítette gömb alakú, ideális táncszínháza tervét.

1910-ben a Nyugat-magyarországi Híradó beszámolt a pozsonyi kultúrpalota tervpályázatának eredményéről. Két elutasított pályamű az „Utoljára" és a „Torna" jeligével volt beadva. Az utóbbi bírálatában a bizottság egyebek közt kifogásolta a „dunai homlokzatról indított főlépcső" célszerűtlenségét.⁶⁷ Eme indoklásból kifolyólag Lábánt gyaníthatjuk a „Torna" jelige mögött. Ezt a feltevést látszik alátámasztani az is, hogy Lábán 1910-ben még nem szakította meg kapcsolatát szülővárosával, hisz épp ez év május 8-án itt kötött házasságot második nejével, Mária Júlia Terézia (Maja) Lederer (1883–?) énekesnővel. Toni bácsi is élt még, aki felhívhatta Lábán figyelmét a pályázatra és buzdíthatta őt a rajta való részvételre. Csupán a pályázat jegyzőkönyvének lapjai adhatnának bizonyosságot Lábán pozsonyi építészi szerepléséről. Végül is a pozsonyi vigadó Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek neobarokk pályaműve alapján valósult meg a lebontott tereziánus magtár helyén.

A Bohémélet Rembrandt-bajszú mestere

1894-ben Munkácsy Mihály (1844–1900) a helyi mérnökök egyesületének meghívására nejével Pozsonyba látogatott. A mester olyan nagyszerű fogadtatásban részesült, hogy a színházban díszelőadást is rendeztek tiszteletére, melynek végén Krisztus Pilátus előtt című híres művét élőképként mutatta be Krecsányi Ignác (1844–1923) társulata.⁶⁸ Munkácsy szédületes művészi pályája nagyban hozzájárult a képzőművészet hazai népszerűsítéséhez.⁶⁹ Itteni látogatása még sokáig volt szóbeszéd tárgya. A pozsonyiak büszkék voltak Tilgner Viktor (1844–1896) Bécsben alkotó szobrászművészre, aki több alkotásával ajándékozta meg szülővárosát. A közte és a meredeken felfelé ívelő pályájú ifjú Fadrusz közti rivalizálás köztudott volt a város polgárainak körében. A tragikusan elhalt Enea Lanfranconi (1850–1895) mérnök híres műgyűjteményének sorsa is élénken foglalkoztatta a város közvéleményét.⁷⁰

Pozsonyi gimnáziumi évei alatt Lábánt jobban vonzotta a festészet, mint a táncművészet.⁷¹ Eme időszak önmaga keresésével telt, miközben úgy vélte, hogy a festészet „...jelentősebb és tisztességesebb mesterség, mint a színpadi művészet",⁷² ami hűen tükrözte közvetlen környezete értékrendjét. 1895 szeptemberében Modrovich Gábor festőművész újsághirdetés útján ajánlotta „müncheni rendszer" szerinti rajz- és festőtanfolyamát.⁷³ Lábán nem nála, hanem egy bizonyos Rembrandt-bajuszt viselő festőművésznél tanult, aki a nagy holland mesterhez csupán ebben volt hasonlatos. Lábán önéletrajzában mesteréről azt is elárulja, hogy nagy tisztelője volt Franz von Defregger

(1835–1921) osztrák festőnek, aki anekdotikus zsánerképei által lett népszerű. A mester gyakran vállalta báltermek díszítését és más meglepetések készítését.⁷⁴ E jellemzés Majsch Edére (1841–1901), a bécsi iskolázottságú festőre vonatkozik, aki a Pozsonyi Művészeti Egyesület (Pressburger Kunstverein) egyik alapító tagja volt. Majsch mecénása a borkereskedő és szállodatulajdonos Palugyay család volt. Műterme is az ő tulajdonukban lévő A zöld fához címzett szálló (ma, átépítve, Hotel Carlton) harmadik emeletén volt,⁷⁵ ahol Lábánnak, ha mesterének feleselt, ecsetek tisztításával kellett foglalatoskodnia. Majsch látogatókat is szokott fogadni műtermében. Különösen farsang táján adták egymásnak a kilincset a hölgyek báli jelmezek ügyében. Majsch egyik széles karimájú fekete kalapot viselő költő-újságíró barátja látogatásaikor a műtermet a Bohémélet hangulata hatotta át.⁷⁶ Puccini és Leoncavallo ez idő tájt épp ezzel az operával versengtek a műfaj rajongóinak kegyeiért. Leoncavallo operájának 1898-as pozsonyi bemutatóját Bruno Walter vezényelte.⁷⁷

Habár Majsch nem tartozott a különleges tehetségek sorába, mégis nagy hatással volt az ifjú Lábánra. Megnyerte bizalmát és így ő volt az első ember, akinek be merte vallani, hogy művész szeretne lenni.⁷⁸ Ezek után Lábán addigi kedvtelése a legszentebb kötelességgé vált számára. Mivel Majsch tanítványai között Lábán volt az egyetlen fiú, megtette őt famulusának. A gimnazista Lábán mestere különböző rendezvények számára készülő dekorációinak kivitelezésében segédkezve szorgosan kalapált, fúrt, faragott, ami egy leendő színházi vezetőnek csak hasznára válhatott.

Karácsonyi tárlat Izabella főhercegnő védnöksége alatt

1896-ban Majsch hölgytanítványainak körében Lábán is részt vett a Képzőművészeti Egyesület (Pressburger Kunstverein) karácsonyi tárlatán, melyet a vármegyeháza nagytermében rendeztek. A kiállításon, mely a bemutatott művek árusításával volt egybekötve, részt vettek a helybéli műkedvelők, mint pl. a kiváló zenész, orgonaszakértő páter Felicián Jozef Môcik (1861–1917) is. Fadrusz János (1858–1903) mellett a Lábánnal egyidős, ígéretes talentumú Rigele Alajos (1879–1940) is bemutatta alkotásait. Az egész rendezvény fővédnökségét a szlovák népi hímzés csodálója és szenvedélyes fényképész Izabella főhercegnő (1856–1931) vállalta, aki a tárlaton több felvételével szerepelt.⁷⁹ Lábán e kiállítást követően városszerte a kivételes festői tehetség hírébe került, és művei ott függtek rokonai és ismerősei otthonainak falán.

Mária Terézia lovas szobra és a megelevenített élőkép

Lábánnak képzőművészeti tevékenysége mellett csakhamar alkalma adódott színpadi munkára is. A millennium emlékére, kisebb határidő csúsztatással, 1897. május 15-én a király jelenlétében leplezték le a Koronázási domb téren (ma Ľ. Štúr tér) Fadrusz János carrarai márványból készült Mária Terézia lovas szobrát (1921-ben ledöntötték). A szoboravatás záróaktusaként a Városi Színházban a Frigyes (1856–1936) és Izabella főhercegi pár védnöksége alatt díszelőadás volt, Batka János összeállításában élőképekben mutatták be Pozsony történetét. Az egyes élőképeket magyarázó összekötő verseket Jászai Mari (1850–1926) adta elő. (Jászairól megjegyezhetjük, hogy csodálója lett Isadora Duncan táncművészetének.) A versek szerzője a félkarú zongoravirtuóz, Liszt-tanítvány, gróf Zichy Géza (1849–1924) volt, aki az egész előadás rendezését is vállalta.⁸⁰

Majsch a próbaidőszak alatt famulusa társaságában amolyan segédrendezőként az egyes történelmi vásznak színpadra vitelével foglalkozott. A gimnazista Lábánnak imponált, hogy rokonainak és ismerőseinek dirigálhatott. Amikor az egyik próbán Majschot helyettesítette, alkalma nyílott saját elképzelése megvalósítására.⁸¹ Sikerült ehhez megnyernie a hatvantagú szereplőgárdát, melyben szép számban főnemesek is voltak. Azt kívánta tőlük, hogy a király mellszobra körül pózokba görcsölt alakzat ne álljon egész idő alatt mereven, hanem a kísérőzene minden új frázisára a zene hangulatának megfelelően változtassanak pózt. Mikor Majsch a rendezőség tagjainak társaságában betoppant, nekik is megtetszett Lábán újítása és áldásukat adták rá.

Alár, Zichy gróf operahőse

A Lábán által eszközölt újítás az egész előadás koncepciójára nem volt kihatással, viszont büszkeség töltötte el, hogy elismerésben részesült. E sikerélmény irányíthatta Lábán figyelmét az emberi mozgás kifejezési lehetőségeire, aminek titkait majd egész életén keresztül kutatta. E munka adhatott indítékot későbbi monumentális mozgáskórusai megalkotásához is.

Mint az egész produkció rendezője, valószínűleg Zichy gróf is felfigyelt az ügyes gimnazistára, és újítását dicsérettel illette. Erre abból lehet következtetni, hogy évek múltán egyik fiának az Alár (Allar) nevet⁸² adta Zichy romantikus operájának címszereplője nyomán, melynek ősbemutatója a budapesti operaházban volt.⁸³ Ez annál is valószínűbb, mivel ebből az operából a díszelőadás keretében elhangzott az Ave Maria. A szólista a helybeli Egyházi Zeneegylet kiváló szopránja, Kováts Fanni (1853–1922) volt, kinek művészetét Liszt is nagyra becsülte. Azt, hogy a pozsonyi szoboravatás és az itt töltött millenniumi év Lábán egyik meghatározó élménye volt, az is bizonyítja, hogy Aláron kívül még két gyermekének – Árpád (1905–1960); Etelka (1915–) – adott magyar nevet. Ezzel kapcsolatban az is említésre méltó, hogy Lábán Trianon után is megtartotta magyar állampolgárságát.⁸⁴ 1930-ban, mielőtt a berlini Állami Operaház balettigazgatójává nevezték volna ki, a német hatóságok a német állampolgárság felvételére kényszerítették, miáltal magyar állampolgárságát automatikusan elvesztette.

Egy kis baráti besegítés

Lábán szülővárosában díszletfestői tapasztalatokra is szert tett, ami saját bevallása szerint az építészet iránt is felkeltette érdeklődését. Pozsonyban olyan neves színpadi festő művét is tanulmányozhatta, mint Antonio Galli da Bibiena (1700–1774), ki a trinitáriusok templomának bravúros látszatarchitektúráját alkotta.

Még Majschsal való kapcsolata előtt, Toni nagybácsija által, Lábán bejáratos volt Wintersteiner Ottó (1839–1894) díszletfestő műtermébe. Lábán valószínűleg itt barátkozott össze a kulisszafestő Gusztáv (1876–1951) fiával,⁸⁵ aki apja halála után a Városi Színház alkalmazottjaként folytatta annak hivatását. Az újdonsült díszletfestő jó tájképfestő volt, az épületek ábrázolásánál a perspektívával sem állt hadilábon, csupán az emberi alakokkal nem bírt zöld ágra vergődni. Nagy gondban volt, mivel egy parkot ábrázoló díszletet kellett festenie teli antik szoborral. Lábán, akinek erőssége volt a figurális festés, örömmel besegített barátjának.⁸⁶ Az ókori istenek festése közben Lábán aligha sejthette, hogy Alár fia, teljes nevén Allar André Perrottet-von Laban (1916–1956) hivatása épp a díszlettervezés lesz. Az idős Lábánnak nagy fájdalmat okozott fiának tragikus halála.⁸⁷

Tánc színpadon, porondon, mozivásznon és másutt

Lábán saját bevallása szerint a Narrenspiegel (Bolondtükör) és a Die Erde (A Föld) című táncjátékai eszméjét, valamint a csoporttáncra vonatkozó indíttatását Pozsonyból származtatja, mikor tánctehetsége még a tudatalattijában szunnyadt.⁸⁸ Érdekes mód önéletrajzában semmi említést nem tesz pozsonyi színpadi táncélményeiről. Sem a német, sem a magyar társulat zenés darabjai nem nélkülözték a táncot és ilyen előadások egyaránt voltak úgy a Városi Színház, mint a ligeti Aréna színpadán a nyári hónapokban. Lábán két gimnáziumi éve alatt két német társulat váltotta egymást Pozsonyban Emánuel Raul, illetve Viktor Berthal igazgatása alatt. A magyar társulat élén a már említett Krecsányi Ignác állt.⁸⁹ Valerie Preston-Dunlop állításával szemben Lábán Pozsonyban nem láthatott cseh színielőadást,⁹⁰ mivel cseh társulat 1902-ben látogatott első ízben városunkba. Balett-társulat sem működött azokban az években Pozsonyban. 1894-ben Máder Rezső (1856–1940) pozsonyi születésű zeneszerző második balettjét mutatta be a bécsi Udvari Operaház.⁹¹ 1895-ben a pozsonyi sajtó beszámolt Máder karmesteri minőségben való szerződtetéséről a budapesti operaházhoz.⁹² Máderék vaskereskedése Lábánék házával szemben (a mai Luxor épület északi végén) állt.

Amint Lábán önéletrajzában említi, a prózai műveknél jobban kedvelte a népszínművet és operettet, mivel bennük vidám, eleven mozgás volt.⁹³ Nézzünk utána, milyen táncprodukciókban lehetett Lábánnak része két pozsonyi gimnáziumi éve alatt.

Az 1895/96-os évadban csodálat tárgyát képezték az amerikai Barisson nővérek,⁹⁴ akiknek XIII. Lajos módjára lejtett gavottja volt emlékezetes. Zinner Johanna,⁹⁵ aki már annak előtte is fellépett nálunk, a felvonásközökben nagy keringővel és magyar tánccal szerepelt. A következő színházi évad egy-egy operettbemutatójának táncait budapesti vendégként Giovanni Carboni (1847–1936)⁹⁶ és Luigi Mazzantini (1851–1921)⁹⁷ koreografálták. A Justi soron (ma Dostojevského rad) vendégszereplő Continental Eden Cirkusz műsorában fellépett a Gaetano pantomimcsoport, valamint Miss Loie⁹⁸ amerikai szerpentintáncosnő.

1896-ban A magyar királyhoz címzett szálloda nagytermében tartott filmvetítés műsorán egyebek közt párizsi cancant és szerpentintáncot is láthatott a közönség.⁹⁹ Lehetetlen, hogy Lábán elmulasztotta volna megtekinteni a Lumier fivérek világraszóló találmányát.

E rövid felsorolás mutatja, hogy Lábánnak szülővárosában módja volt megismerkedni a pantomim, a régi akadémikus olasz balett, a stilizált nemzeti- és revütánc mellett Loie Fuller (1862–1928) művészetével is. Lábán utolsó gimnáziumi évében, 1897-ben négy táncmester és két táncmesternő működött Pozsonyban.¹⁰⁰ Nem tudni, járt-e valamelyikük tánciskolájába. A báli idény alatt a nagyapa kávéházában belépőjegyeket árusítottak a különböző mulatságokra, melyeknek bevételét jótékony célokra fordította a rendezőség.

A Pressburger Zeitung 1896 decemberében tánckedvelő olvasóinak Margitte Roséri Katechizmus der Tanzkunst. Ein Führer und Ratgeber für Lehrer und Schiller des theatralischen und des gesellschaftlichen Tanzes (A táncművészet katekizmusa. Kalauz és tanácsadó a színpadi- és társastánc tanítói és tanulói részére)¹⁰¹ című illusztrált, lipcsei kiadású könyvét ajánlja. Különösen farsang idején a helyi napisajtóban táncról szóló cikkek is napvilágot láttak. Így például a Nyugatmagyarországi Híradó névtelen szerzője A tánc történetéből¹⁰² című írásában a zsidók aranyborjú körüli táncától egészen Fanny Ellslerig, „aki kitáncolta magának a grófi koronát", ad dióhéjban tánctörténeti áttekintést. Az, hogy Lábán a fent említettekből elolvasott-e valamit is, valószínűleg örök titok marad számunkra.

Terpszikhoré szolgája és a gének

Lábán művészi génjeit nagyobbrészt valószínűleg a Steinmasslerektől örökölte. Lábán érthetetlen módon nem tesz önéletrajzában említést egyik nagybácsijáról, aki Terpszikhoré szolgája volt. A nagymama bátyjáról, Steinmassler Nepomuk Jánosról (1815–?)¹⁰³ van szó, aki a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben táncmesterként működött Pozsonyban. Lábán gyermekei közül csupán Juana (1910–1978)¹⁰⁴ leánya, aki az Egyesült Államok több egyetemén tanított, szentelte életét a táncnak.

A dévényi kőfaragó Steinmassler családtól örökölhette Lábán képzőművészeti talentumát is. E rokoni körhöz tartozik Stephan Adam Steinmassler (1721–1779) szobrászművész, aki Ludwig Gode (?–1759) műhelyében tanult. Gode Georg Raphael Donnernek (1693–1741), a tíz éven át Pozsonyban működő nagy osztrák barokk szobrásznak volt tehetséges tanítványa. Steinmassler pozsonyi alkotásai a jezsuiták templomát díszítik.¹⁰⁵ Talán innen ered Lábánnál a szobrászokra jellemző háromdimenziós térérzék, mely nélkülözhetetlen a mozgásanalízisnél. Ez segíthetett kinetográfiai rendszerének megalkotásánál, mely a hármas egységű mozgásfolyamat (tér-idő-energia) síkba való rögzítésén alapul és Labannotation néven vált világszerte ismertté. E mozgásírásrendszer kialakítása alapos anatómiai ismereteket igényelt.

Lábánnak a természettudományok iránti hajlamot is volt honnan örökölnie. Amint már szó volt róla, Bridling nagyapa katonai orvos volt. Laban nagymama édesapja (Lábán dédapja), doktor Balthasar Steinmassler von Steinwall (?–?) pedig a Napóleont legyőző asperni hős, Károly főherceg udvari orvosa volt, kinek nevét a Váralja egyik tere viselte (a bontás előtt Mackovo tér). Az e téren álló 39-es számú ház 1880-tól steinwalli Steinmassler Annának (1819–?), Lábán nagymama húgának tulajdonában volt.¹⁰⁶ 1845-ben a fent említett Steinmassler János táncmester Rudolf fiának keresztapjaként Steinmassler Mátyás (1817–?) Csász. Kir. Tanácsnok és Udvari orvos,¹⁰⁷ Laban nagymama öccse van bejegyezve. E négy testvér édesanyja steinwalli Steinmassler Boldizsárné szül. Sendlein Klára (?–?) volt.

Lábán nagymama jogosult volt édesapja révén a steinwalli nemesi előnév használatára, de feltehetően férjére való tekintettel, aki nem volt nemes, nem élt ezzel. Még a Szent András temetőben levő síremlékükre sem hagyta fölvésetni előnevét.

Lábán nemességének misztifikációja

Fiuknak, id. Lábán Rudolf vezérőrnagynak 1897. november 28-án az uralkodó q magyar nemességet a váraljai előnévvel díjmentesen adományozta, ami törvényes utódaira is rászállt¹⁰⁸. Meg kell itt jegyezni, hogy a monarchia korában a nemesség adott összegért megvásárolható volt, e lehetőséggel nem egy bankár és iparmágnás élt is. Lábán Rudolf édesapja viszont katonai érdemeinek elismeréseként kapta a nemességet. A nemesi cím várományosai maguk tehettek javaslatot nemesi előnevükre és ezt többnyire jóvá is hagyták.¹⁰⁹ Idősebb Lábán Rudolf a váraljai előnevet valószínűleg a már említett anyai nagyapja, steinwalli Steinmassler doktor lakhelyéről vette, aki a legtehetségesebb Habsburg hadvezér, Károly főherceg (1771–1847) szolgálatában állt.

A predikátum adományozása idején (1897) Pozsonyváralja de facto már nem is létezett. A hajdan a vár kapitányai és Pozsony vármegye örökös ispánjai, a Pálffy grófok birtokát képező Váralja (vagyis a Schlossberg, Schlossgrund és Zuckermandel) 1850-ben Terézvárosként Pozsonyhoz lett csatolva, mint annak IV. kerülete. Ennélfogva nem helytálló Lugossy Emma azon állítása, miszerint ifjabb Lábán Rudolf „a Pozsony melletti Váralján"¹¹⁰ született.

Az egykor oly festői Pozsonyváraljából századunk hatvanas éveinek bontási őrülete folytán hírmondó is alig maradt. A már említett Steinwall téren kívül akkor semmisítettek meg oktalanul két zsinagógát, egy függőkertet díszítő alla turca dzsámit, több nemesi kúriát és Franz Xaver Messerschmidt (1736–1783) szobrászművész házát, melyben híres karakterfej-sorozatát alkotta. Ha már a pozsonyi szkulptoroknál tartunk, érdekes volna megtudni, találkozhatott-e Lábán Londonban földijeivel, Murmann Árpád József (1889–1944) és Fleischmann Arthur (1896–1990) szobrászművészekkel.

Visszatérve a nemesi névhez, még megemlíthető, hogy ezen előnév nem egyedülálló. Más helyesírási alakban ugyan, Zágráb első érseke, várallyai Haulik György (1788–1869)¹¹¹ is viselője volt, aki a Pozsony megyei Nagyszombat (Trnava) városából származott, melynek nem is volt dombon álló vára.

Ifjabb Lábán Rudolf német nyelvterületen tehát jogosan használta a „von" szócskát.

Lábán nemesi előneve komoly szaklexikonokban is elferdített alakban található (de Váraljá, Váraljas, Varalyas stb.). Lábán brünni születésű tanítványa, majd asszisztense, Fritz Klingenbeck (1904–) mestere előnevét furcsa mód egy bizonyos „Festung Váraljá" helységtől származtatja. Ilyen helynevet hiába keresünk Hans Mayerhofer 1896-ban Bécsben kiadott Oesterrekh-ungarisches Orts-Lexikon című munkájában vagy a történelmi Magyarország térképén. Pozsony vármegyében Pozsonyváralján kívül még a malackai járásban található Detrekőváralja (Plavecké Podhradie) ismeretes. Egyik helység sem volt soha fallal megerősítve, így nem lehetett „Festung", azaz erőd. Klingenbeck Lábán születésének centenáriuma alkalmából megjelent tanulmányában oly értelemben ír, mintha a Lábánok nemességüket még a XVII. században, a török elleni háborúkban való részvételükért kapták volna,¹¹² ami nem felel meg a valóságnak. Az ilyen megalapozatlan állítások nyomán írhatta Claude Perrottet, hogy Lábán „Geboren am....als Rudolf Laban de Varalja",¹¹³ holott a váraljai előnevet születésekor még nem viselhette, csupán tizenhét éves korától.

Teljesül-e valaha a négyéves Rudi kívánsága?

Lábán Pozsonyban festett képei közül az itteni köz- és magángyűjteményekből ez ideig sajnos semmi sem került elő. A Pozsonyi Városi Levéltár Batka-hagyatékában egy 1910. február 25-én Bécsben keltezett „R" monogramu levélre bukkantam.¹¹⁴ A „Lieber Onkel!" megszólítása levél a bécsi oktatásügyi tisztviselőkről ad tájékoztatást a címzettnek. A levél fénymásolatával azonosítás végett Lábán egykori tanítványához, Milloss Aurélhoz fordultam, aki az írást határozottan mesterének tulajdonította.¹¹⁵ Tudtommal jelenleg ez az egyetlen pozsonyi közgyűjteményben fellelhető Lábán-autográf. Lábán elméleti munkái közül a mai regionális könyvtár állománya számára Faust Ovidius (1896–1972) levéltáros-helytörténész 1930-ban beszerezte a Das Kindes Gymnastik und Tanz (Gyermekgimnasztika és tánc) című, Oldenburgban 1926-ban kiadott könyvét.¹¹⁶

A Das Riff című pozsonyi folyóiratban 1920-ban megjelent Lábánnak a Symbole des Tanzes und Tanz als Symbol (A tánc szimbólumai és a tánc mint szimbólum)¹¹⁷ című tanulmánya. Ugyanez a folyóirat Richard Messerschmied tollából Der Tanz (A tánc)¹¹⁸ címmel novellát közölt, melyet a szerző Lábánnak ajánlott. Messerschmiedről közelebbi adatokat nem sikerült szereznem, valószínűleg Lábán pozsonyi baráti köréhez tartozott.

Lábán táncszínházával, sajnos, sohasem vendégszerepelt szülővárosában, csupán három tanítványa itteni felléptéről van tudomásunk. A mozdulatművészet pozsonyi híveire vendégfellépéseivel (1935, 1937) nagy hatást gyakorolt Lábán közvetlen tanítványa, a prágai Milča Mayerová (1901–1977),¹¹⁹ aki Bartók Fából faragott királyfijának egyik első külföldi színrevivője volt. A pozsonyi közönség 1942-ben a Bécsi Állami Operaház balettegyüttesének vendégszereplése alkalmával egyszerre két Lábán-tanítványnak, a jugoszláv Mlakar-házaspárnak¹²⁰ a koreográfiájával ismerkedhetett meg. 1984-ben a jugoszláv Henrik Neubauer (1829–) vendégkoreográfusként Lábánírás-partitúra alapján tanította be a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese számára Lhotka Ördög a faluban című balettjét.¹²¹

Lábánra is érvényes a mondás: senki sem próféta saját hazájában. Nem tanítanak nálunk Lábánírást sem a Művészeti Főiskola Tánctanszékén (Vysoká škola múzických umení, katedra tanečnej tvorby), sem a Tánckonzervatóriumban (Tanečné konzervatórium Evy Jaczovej). Lábánról csupán mint az európai modern tánc irányadó egyéniségéről és egy mozgásjelírás megalkotójáról esik szó a tánctörténet órákon. Így nem csoda, hogy ezen tanintézetekből egyetlen Lábán-szakértő sem került ki, ami nem a leghízelgőbb képet adja a szülőváros tanintézeteiről. A pozsonyi Művelődési Intézet (Osvetový ústav) gondozásában 1983-ban megjelent Lányi Ágoston az amatőr néptáncmozgalomnak szánt, Labanovo písmo v ľudovom tanci (Lábánírás a néptáncban) című, magyarból fordított tankönyve.

A jelenleg működő pozsonyi moderntánc-együttesek közül egy sem kötődik Lábán szellemi hagyatékához. Bizonyára azon oknál fogva, hogy míg egyoldalúan a tengerentúli tánctechnikák kultiválására összpontosítanak, a szabadtánc európai vonulata paradox módon kívül esik látókörükön, ami, sajnos, nem egészen az ő hibájuk. A két háború közti zsenge szlovákiai mozgásmuvészetet letarolta a kommunista kultúrpolitika, miáltal mindennemű folytonosság megszakadt. Lábán felvállalása viszont nem kizárólag tánctechnika, táncirányzat kérdése. Gabriela Záhradníková igazgatósága idején a Szlovák Nemzeti Színház

Balettegyüttese középtávú műsortervében szerepelt egy, Lábán 120 éves jubileumának szentelt balettest színrevitele. E sorok írója dramaturgként két alternatívát javasolt. Vagy egy életrajzi motívumoktól ihletett zenei kollázsra készült kétrészes V hommage á Rudolf von Laban című darab bemutatását, vagy Lábán Gaukelei (Szemfényvesztés) című egyfelvonásos táncballadájának Winfried Zillag (1905–1865) zenéjére, egy Terpsikhora Istropolitana című triptichon keretében való színpadra állítását. Az együttes élén történt személycsere meghiúsította ezt az elképzelést. Nincs róla tudomásom, hogy a jelenlegi vezetőségnek Lábánnal kapcsolatban volnának-e valamiféle tervei. Csak remélhetjük, hogy 2004-ben kegyesebb lesz a sors és Lábán 125 éves születésnapját méltón megünneplik azon a színpadon, melyhez első művészi szárnypróbálgatása fűződik.

A Lábán-centenárium idején, mikor az írás elején említett kérdésemmel zaklattam a Csehszlovák Nemzeti Bank előtt lótó-futó polgártársaimat, Lábánról sebtében írt cikkemet¹²² Lisa Ullmann kis történetével zártam, mely sajnos máig nem veszített időszerűségéből. „Négyéves lehetett, amikor nevelőjével a pozsonyi parkban sétálva az út egyik oldalán egy szobrot¹²³ vett észre. Elgondolkodva nézte, majd nagy komolyan így szólt: A másik oldalon egyszer majd én fogok állni, olyan üres az a hely ott.".¹²⁴

Jegyzetek

1. Összeírási ív az 1856/7. évben foganatosított általános összeírásról. Házszám: 64. Ívszám: 1. (a.) Városrész: Ferencz József-Város, Archív mesta Bratislavy (Pozsonyi Városi Levéltár, alábbiakban: AMB)
2. Bürger Buch 1700–1767, 2. e. 2., 107. old. (AMB)
3. Laban, Rudolf: Life for Dance, London 1975
4. Laban von, Rudolf: Ein Leben für den Tanz Faksimiledruck der Ausgabe von 1935 herausgegeben und kommentiert von Claude Perrottet, Bern u. Stuttgart 1989
5. Preston-Dunlop, Valerie: Rudolf Laban An Extraordinary Life, London 1998
6. Pressburger Zeitung (alábbiakban: PZ.), Nr. 52., 8. V. 1846., 339.  old.
7. Laban von, Rudolf: i. m., 50. old.
8. Dr. Feitscher Pál közlése
9. PZ. Nr. 24., 29. I. 1850, 104. old.
10. Dr. Feitscher Pál közlése szerint
11. PZ. Nr. 205., 7. IX. 1877., 3. old.
12. Pallas Nagy Lexikona, 10. kötet, Budapest 1895, 288. old.
13. Sas Andor: A koronázó város, Bratislava 1973, 91. old.
14. Pozsony sz. kir. város szabályrendeleteinek gyűjteménye. Sammlung der Statuten der königl. Freistadt Pressburg, Pozsony 1882, oldalszám nélkül, 1. § b.
15. PZ. Nr. 261, 12. XI. 1856.; PZ. Nr. 265, 20. XI. 1859.
16. Laban, Rudolf von: i. m., 5. old.
17. Dunlop-Preston, Valerie: i. m, 1. old.
18. Matrika sobášených, Rím. kat. farský úrad Sv. Martina č. 199, č.  60, 12. a, b. old, AMB
19. Matrika sobášených, u.o.
20. Összeírási ív az 1856/7. évben foganatosított összeírásról, Házszám: 64, ívszám: 1. (a, b, c.) Városrész: Ferencz József-Város, Domovské práva III. 51–99, AMB
21. Extract aus dem Geburts und Tauf-Buch... K. und K. Militär-Pfarramt des Seelsorge-Bezirkes von Pressburg, Nr. 10, 228.10, London Laban Collection
22. Klingenbeck, Fritz: Begegnungen mit Rudolf von Laban, In: Tanz 20. Jahrhundert in Wien, Ausstellungskatalog, Wien 1979, 42. old.
23. Laban, Rudolf von: i. m, 203. old.
24. Laban, Rudolf von: i. m, 44–45. old.
25. Nováček, Zdenko: Hudba v Bratislave, Bratislava 1978, 54. old.
26. Nováček, Zdenko: u.o, 52. old.
27. Zbierka divadelných plagátov (színlapgyűjtemény) č. 531, AMB
28. Nyugatmagyarországi Hiradó (alábbiakban NymH.), 1896. VIII. 29. sz, 1–2 old.
29. Laban, Rudolf von: i. m, 15. old.
30. Zbierka divadelných plagátov č. 9, AMB
31. Laban, Rudolf von: i. m, 16. old.
32. Eisenberg, Ludwig: Grosses biographisches Lexikon der Deutschen Bühne im XIX. lahrhundert, Leipzig 1903, 706. old.
33. Laban, Rudolf von: i. m, 14. old.
34. Aixinger László: A Pozsonyi Hajósegylet története 1862–1887, Pozsony 1888, 44, 86, 90. old.
35. NymH. 24. sz, 1898. I. 30, 3. old.
36. Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei, Pozsony 1905, 594,  607. old.
37. Laban, Rudolf von: i. m, 179. old.
38. Laban, Rudolf von: i. m, 16. old.
39. Laban, Rudolf von: i. m, 17. old.
40. PZ. Nr. 162, 14. VI. 1885, 2. old.
41. Ullmann, Lisa: Lábán Rudolf, In: Tánctudományi tanulmányok 1959–1960, Budapest 1960, 80. old.
42. Róka P. Pál: A táncművészet tankönyve, Nagykőrös 1900, 168. old.
43. Pannonia Nr. 21, 21. II. 1846, 84. old.
44. Ullmann, Lisa: i. m, 80. old.
45. A Pozsonyi kir. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1895/6. iskolai évről, Pozsony 1896
46. Magyarország városai és vármegyéi. Pozsony vármegye, Budapest (év nélkül), 356–358. old.
47. Fukári Valéria: Nad jednou storočnou fotografiou (kézirat)
48. A Pozsonyi kir. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1895/6. iskolai évről, Pozsony 1896, 22. old.
49. A Pozsonyi kir. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1896/7. iskolai évről, Pozsony 1897, 70. old.
50. Ullmann, Lise: i. m, 80. old.
51. Laban, Rudolf von: i. m, 241. old.
52. Koegler, Horst: Balettlexikon, Budapest 1977, 406. old.
53. Preston-Dunlop, Valerie: i. m, 4. old.
54. Revü, II. évf. 24. szám, 1920. VI. 16, 11–13. old.
55. Kempelen Béla: Magyar nemes családok /., Budapest 1911, 441.  old.
56. Schönwitzky Bertalan: A Pozsonyi kir. Kath. Főgymnasium története, Pozsony 1896, 341, 422. old.
57. Laban, Rudolf von: i. m, 1935, 51. old.
58. Schönwitzky Bertalan: i. m, 392. old.
59. A Pozsonyi kir. Kath. Főgymnasium Értesítője az 1896/7 iskolai évre, Pozsony 1897,         44. old.
60. Magyar életrajzi lexikon, II. kötet, L–Z, Budapest 1969, 7. old.
61. Albrecht, ]án: Spomienky jedného bratislavského hudobníka, Bratislava 1989, 22. old.
62. Pozsonyi középiskolák által hazánk ezeréves fennállásának emlékére a Városi Színházban rendezett ünnepségnek műsora 1896. V. 8, 9, NymH. (melléklet) 108. sz, 1896. V. 11.
63. Ortvay Tivadar: Pozsony város története, II. kötet, 1. rész, Pozsony 1895, 280. old.
64. Szőnyi, Andrej: Tak rástla Bratislava, Bratislava 1967, 128. old.
65. Laban, Rudolf von: i. m, 206. old.
66. NymH. 222. sz, 1895. IX. 26, 1. old.; NymH. 223. sz, 1895. IX. 27, 2. old.
67. NymH. 258. sz, 1910. XI. 12, 2–4. old.
68. NymH. 66. sz, 1895. III. 20, 3. old.
69. Lyka Károly: Közönség és művészet a századvégen. Magyar művészet 1867–1896, Budapest 1982, 67. old.
70. NymH. 104. sz, 1895. V. 5, 4.old.
71. Preston-Dunlop, Valerie közlése a szerzőhöz intézett levelében, London 1992. I. 9.
72. Laban, Rudolf von: i. m, 19. old.
73. NymH. 200. sz, 1895. IX. 1, 2. old.
74. Laban, Rudolf von: i. m, 21. old.
75. Pressburger Wegweiser – Pozsonyi útmutató 1897, 142. old.
76. Laban, Rudolf von: i. m, 204. old.
77. NymH. 5. sz, 1898. I. 8, 4. old.
78. Laban, Rudolf von: i. m, 20. old.
79. NymH. 276. sz, 1896. XII. 1, 1. old.; 1 Nr. 345, 15. XII. 1896, 1–2. old.
80. Izabella főherczegnő Ő csász. és kir. Fei ge magas védnöksége alatt a koron emlékszobor ünnepélyes leleplezése al mából 1897-iki május hó 16-án, 17-é 18-án rendezett jótékony czélú diszelőadás műsorozata.
81. Laban, Rudolf von: i. m, 21–22. old.
82. Perrottet, Suzanne: Ein bewegtes Leber, lin 1995, 127. old.
83. A 75 éves Magyar Állami Operahá dapest 1959, 172. old.
84. Staatsangehörigkeitszeugnis Budapest Oktober 1929. Laban Collection 124.13 London
85. Vojtek, Mikuláš: Potulky starou Bratis prchavých stopách Terpsichóry. Malá historická topográfia. In: Tanec 4/95, 44. old.
86. Laban, Rudolf von: i. m, 205–206. old.
87. Perrottet, Suzanne: i. m, 270–271
88. Laban, Rudolf von: i. m., 18., 22., 241. old.
89. Cesnaková-Michalcová, Milena: Geschichte des deutschssprachigen Theaters in der Slowakei, Köln–Weimar–Wien 1997, 218. old.
90. Preston-Dunlop, Valerie: i. m., 4. old.
91. Raab, Riki: Biographischer Index des Wiener Opernballetts von 1631 bis zur Gegenwart, Wien 1994, 191. old.
92. NymH. 274. sz., 1895. XI. 27., 2. old.
93. Laban, Rudolf von: i. m., 205. old.
94. NymH. 266. sz, 1895. XI. 17, 5. old.; Zbierka divadelných plagátov, č. 485, AMB
95. NymH. 88. sz, 1896. IV. 16, 4. old.; NymH. 251. sz, 1896. XI. 1, 3. old.; NymH. 25. sz, 1897. I. 31, 4. old.
96. Zbierka divadelných plagátov, Univerzitná knižnica Bratislava (a továbbiakban UK), X 521(1), 5. II. 1897.
97. Zbierka divadelných plagátov, UK, X 521(1), 8. IV. 1897.
98. NymH, 1897. V. 7, 104. sz, 4. old.
99. NymH. 296. sz, 1896. XII. 25, 6. old.
100. Pressburger Wegweiser – Pozsonyi útmutató, 1897, 142. old.
101. PZ. Mb. Nr. 333, 3. XII. 1896, 7. old.
102. NymH. 15. sz, 1896. I. 19, 4. old.
103. PZ. Nr. 10, 27. I. 1845, 48. old.
104. Kürti László: Egy ismeretlen életmű. Juana de Laban (1910–1978) In: Táncművészet 1988/7. 22–23. old.
105. Rusina, Ivan: Renesančná a baroková plastika v Bratislave, Bratislava 1983, 30. old.
106. Holák lán: Topografia bratislavského Podhradia v 18. a 19. storočí. In: Bratislava. Spisy Mestského múzea v Bratislave, zväzok IV. Bratislava 1969, 91. old.
107. Rodná matrika 1843–1847 Sv. Martin, por. č. 91, 235. old.
108. NymH. 279. sz, 1897. XII. 5, 2. old, Kempelen Béla: i. m, VI. kötet, Budapest 1913, 320. old.
109. Reden, Alexander Sixtus von: Osztrák–Magyar Monarchia. Történelmi dokumentumok a századfordótól 1914-ig, Budapest–Salzburg 1989, 84. old.
110. Lugossy Emma: Lábán Rudolf, In: Táncművészet 1978/7, 3. old.
111. A Pallas Nagy Lexikona, VIII. kötet, Budapest 1894, 762. old.
112. Klingenbeck, Fritz: i. m, 42. old.
113. Laban, Rudolf von: i. m, 241. old.
114. Batkova pozostalosť (Batka–hagyaték), korešpondencia 1891–1910, 20. Rodina Labanova č. 73, AMB
115. Milloss Aurél a szerzőhöz intézett levele, Róma 1986. I. 28, 2. old.
116. Regionálna knižnica Bratislava: K XII. 5725 7091/930
117. Das Riff, I. Jahrgang. 2. Hefte März 1920, 72–79. old.
118. Das Riff, I. Jahrgang. (Doppelhefte) 7–8, Aug.–Sept. 1920, 17–27. old.
119. Jaczová, Eva: Balet Slovenského národného divadla, Bratislava 1971, 195. old.
120. Jaczová, Eva: u.o, 195. old.
121. A szerző visszaemlékezése a balett betanulására, melynek címszereplője volt.
122. Vojtek Miklós: Lábán Rudolf (1879–1958). In: Hét, 2, 1980. I. 12, 15. old.
123. Ez a jelenet a hajdani Sétatéren (ma Hviezdoslav tér) a Tilgner Viktor által alkotott Hummel-emlékmű előtt játszódhatott le, mely azóta sajnálatos módon sokszor volt áthelyezve. Utoljára a Grassalkovich–palota kertjében állt nagyon leromlott állapotban.
124. Ullmann, Lisa: i. m, 79. old.