Versek

Marcus Valerius Martialis (38–104)

Martialis az észak-spanyolországi Bilbilis szülötte, minden idők legnagyobb latin epigrammaköltője. Hatása szinte felbecsülhetetlen, a neolatin költészet, a Görög Antológia mellett, tőle tanulta e látszólag könnyű és alkalmi természetű, ám valójában talán a legnehezebb költői műfaj fogásait. Martialis humora fergeteges, eleven, sok tekintetben páratlan. A latin nyelv legnagyobb mesterei közé tartozik, noha írásművészete nem a steril irodalmi, hanem a nagyon is élénk és szeszélyes köznyelvvel rokon. Cseveg, megsúg, pletykál, megbotránkozik, éles szemmel jár és figyel, olvas bennünk, mondhatni minket olvas, kibetűzzük egymásban a közösét, és megindítjuk a vért egy olyan szövegtestben, melynek érrendszerét a vágy alkotja. Az olvasásé, a múltbanézésé, a megszelídítése és a meg szelídülésé. Martialis versei közt sok az úgynevezett obszcén. Ezeket a válogatások erre-arra hivatkozva kihagyják. Mi ezeket szeretjük. A magyar kultúra egyik legnagyobb szégyene, hogy nem létezik egyetlen élvezhető Martialis-válogatás sem. Bár lenne, még ha ezeket a verseket aligha válogatnák is bele.

Csehy Zoltán

Ajánlás

Kézbe veszed Caesar, netalántán verskötetecském?

  Hagyd a komolyságot, mely a világ ura már.

Megszoktad s tűröd diadalmenetekkor a tréfát,

   s nem szégyelli, ha vicc tárgya a hősi vezér.

Mint ahogyan Thymelét nézed s a pojáca Latinust,

  hát ugyanúgy szemléld, kérlek, a verseimet.

Ártatlan tréfák, jóvá is hagyja a cenzor,

  pajkos a versíró, ám makulátlanul él!

A nőideál

Kérded, Flaccus, hogy milyen éppen a nőideálom?

  Könnyű nő ne legyen! Húzódozó se nagyon!

A középút vonz, ne legyen se ilyen, se olyan, fő,

  hogy ne gyötörjön meg, és ne is unjam el őt!

Négyszer

Egy éjjel négyszer tudok, ám Telesilla, veled még

  négy évente az egy is csak alig sikerül!

Lesbia esküdözik

Lesbia esküdözik: sose dugták ingyen. Ez így van:

  hogyha kefélni akart, épp eleget fizetett.

Te mohó

Hogyha siettetsz: tedd be, no, tedd már!, kókad a farkam,

  Hedylus, és a kanos gerjedezés elapad.

Várj még!, mondd inkább, gyorsabban talpra szökik majd,

  Hedylus, és ha sietsz, mondd: ne siess, te mohó!

A meglepett feleség

Rátörtem, hisz a hír fecsegte, hogy nőm

Polla s egy buzi összejárogatnak

titkon. Nem buzi ez! Mily aljas egy vád!

A tág Lydia*

Lydia annyira tág, mint segge az érclovasoknak,

  mint gyors fémabroncs, mely karikázva csörög,

mint artista kerék, amelyen hipp-hopp átugrik a tornász,

  mint csatakos bocskor, vén, csupa sár,

mint a lazult háló várván kóbor madarakra,

  mint színházunkban, hogyha a ponyva lazul,

mint egy karperec egy csont-bőr buzi szálka-kezéről,

  mint matrac, melyben tollpihe épphogy akad,

mint nyomorult gallok nadrágja! Ravenna-vidéki

  undorító pelikán torka-tokája ilyen!

Azt terjesztik, hogy tóban dugtam meg e nőcskét,

  nem tudom: én a tavat dugtam, ez így hihetőbb.

*  Martialis egyik legnagyobb hatású verse, témája és/vagy fordulatai fellelhetők többek közt |anus Pannonius, Antonio Beccadelli és Pacificus Maximus verseiben.

A nyelvművelő Galla

Kérded, Galla, miért nem veszlek nőül? A nyelved

  túl művelt, s farkam durva, ha szóra fakad.

Nincs nyomorultabb

Nincs nyomorultabb, mint a fiúsegg réme: Sabellus,

  Mathóm, bár vígabb senki se volt azelőtt.

Tolvajlás, tűz, gyász, a szökés meg a szolgahalál úgy

  összezavarta szegényt, hogy ma pinába hatolt.

Lakoma

Hyllus, gyakran alig van pár garasocska fiókod

  mélyén, s elnyűttebb, mint a saját feneked.

Ám nem a kocsmáros vagy a pék markát üti mégsem,

  ennek az árán lesz bősz a tenyészbikapöcs.

Nézi üres gyomrod, hogy a segged mint lakomázik:

  éhezik, ó, a szegény, míg a valag bezabál...

A lány, akiből kiveszett a hazafias érzés

Caeliaparthussal, germánnal dugsz, meg a dákkal,

  töm cilicus hímtag s cappadocus fütyi is,

messzi Egyiptomból egy memphiszi kant hoz a bárka,

  és a Vörös-tenger küld szerecsen furulyát,

csuklyátlan fütyijét a zsidónak imádva imádod,

  szarmata ló hátán száll az alán szerető!

Mért van ez így, mi miatt, hisz római lány vagy,

  mért veted ennyire meg, mondd csak, a római faszt?

Megláttál fiúval

Megláttál fiuval, s kiabálsz asszony fenyegetve:

  Hát netalántán nincs éppen olyan fenekem?

Hányszor mondta el ezt Iuno a kanos Iupitemek,

  ágyában mégis szép Ganymédese¹ hál.

Seggbekefélte Hylast² íját lehajítva Heracles,

  hát Megarának nem volt fara tán, nagyokos?

Daphne³ Phoebusnak szívét kínozta szaladva,

  ám jött Oebalus, s menten a láng kialudt.

Briseis⁴ gyakran nyújtotta farát az urának,

  Patroclust mégis többre becsülte amaz.

Hát ne nevezd ugyanúgy farodat, mint egy fiupopsit,

  asszony, gondold azt: duplapinád adatott.

1. Zeusz pohárnoka, aki – ahogy Hildebertus írja – nappal a poharat tölti ki, éjjel Zeusz vágyát tölti be.

2.  Hylas Hercules szerelmese volt, akit elragadtak a vízitündérek. Történetüket talán a legszebben Apollóniosz Rhodiosz és a humanista Mercantonio Flaminio írta meg. Megara Hercules felesége volt.

3.  Daphnét Apolló szerelmével üldözte, aki hogy megmeneküljön, babérfává változott; a csalódott istent Martialis szerint fiúszerelme gyógyította ki szomorúságából.

4.  Briseis Acchilleus rabnője, Patroclus pedig harcostársa és sokak szerint szerelmese.

Mi a baj?

Seggbekeféllek, örülsz, ha kihúzom, sírsz is azonnal.

  Kívántad magad is, Papylusom, mi a baj?

Baszdühöd elszomorít? Vagy azért pityeregsz csak,

  mert szörnyen gyorsan véget is ért a menet?

A bonyolult kezelés

Hiszterikus rohamok gyötrik – vén férjét ezzel etette

  Léda, s az orvosság erre csupán a dugás.

Sírt-zokogott, ilyen áron az élete sem kell,

  és kiabálta: vigyen sírba előbb a halál!

Kéri a férj, éljen s élvezze a legragyogóbb kort,

  s mert ő nem képes, dugja be más az övét.

Csörtet az orvos mind, orvosnőt senki se hívott,

  már a magasban a láb, mily bonyolult kezelés!

Az épeszű bolond

Euctus szolgáját, Hyllast leteperte az őrült

Nasica, és jót kúrt. Úgy tűnik, ép az esze!

Augustus hatsorosa

Olvasd, Augustus császár buja hatsorosát el,

  Irigy, bár a latin szó keserű teneked:

Mert Craphyrával kúrt Antonius, azt követelte

  Fulvia bosszúból, hogy betegyem neki is.

Mért basznám meg e nőt? Ha akarná Mariusom, tán

  seggbekefélném? Nem! Tiltja a józan eszem!

Bassz, vagy háború lesz! – szól, ám a faszom becsesebb kincs,

mint hús-vér létem? Fúj} riadót, hadikürt!

Augustus, pajzán könyvecském védi a versed,

  tiszta latinsággal csak te beszélsz egyedül!

A túl szemérmes nő

Kormos bőrnadrág fedi el szolgád farkát, aki vár rád

  mindig, míg a meleg víz simogatva becéz.

Rólam szót se, de hát, Laecania, nézd meg a szolgám:

  teste pucér, a metélt vesszeje szédületes!

Meztelenül fürdik veled itt minden fiatal vagy öreg hím,

  tán csak a szolgádnak lenne valódi fasza?

Ó, te szemérmesség! Mért nem mégy nőkkel a vízbe?

  Vár a magánfürdőd, ott mosakodj, te picsa!

Amillus

Ajtód tárva, nagyobb fiukat dugsz farba* Amillus,

  rajtakap ez vagy amaz? Épp az a vágyteli cél!

Egy szabados vagy, atyád szolgája se keltse a híred,

  lepcses szájával szét ne fecsegje kliens,

ám akinek tanú kell rá, hogy nem a segge a célpont,

  gyakran megdugják titkon, Amillusom, azt!

* Az antikvitásban a férfiak közti szerelem passzív résztvevőjét lenézték (amennyiben kilépett a nemtelenség korából), elpuhultnak tartották és szinte törölték a férfiak sorából. Aiszkhinész Timarkhosz elleni beszédéből kiderül, hogy a férfitest ilyen jellegű .meggyalázása" az állam testének meggyalázását jelenti. Az aktív részvétel ezzel szemben erényszámba ment.

Mégis

Nőül nem veszem el Telesinát! Mondd, de miért nem?

  Kurva! Kamaszfiukat kedvel. Enyém lehet úgy!

Körforgás

Hat-hétszer férjhez mentél már Galla: buzikhoz.

  Zsenge szakáll, fésült haj, s neked ennyi elég.

Persze, a hímtagjuk konya, mintcsak a nedvteli vessző,

  s bár húzogatja kezed, mégse kemény a legény.

Meddő nászágyad s buzi férjedet elhagyod akkor,

  új buzikát szedsz föl, s őt viszed ágyba megint.

Vesd ki a hálódat Curiusra s a Fabiusok típusára,

  férfi legyen, csupa szőr, durva paraszti macho.

Megleled, ám köztük sem mind a tenyészbika mása,

  Galla, nehéz talpig férfira lelni nagyon!

A Sfinx új rejtvénye

Láttam, Bassa, sosem tülekedtek a férfiak érted,

  s nem pletykálta a nép, hogy szeretőd van-e, sőt!

Szolgálónőket tartottál bármire kellett,

  mindent nő végzett, férfira sor se került.

Tükre lehetnél épp az Erénynek, hittem előtte,

  bár basztál bőven, Bassa, a bűn letepert.

Mert bizony egybetapaszt két puncit friss tudományod,

  férfit pótol, lám, így a csodás szerelem.

Sfinx rejtvényéhez méltó, amit így kiagyaltál:

  házasságot törsz, s férfival ágyba se bújsz!

Válasz

Intesz Cordus, fogjam a verseimet rövidebbre.

  Tégy úgy, mint Chinoé, vedd be amekkora van!

Mire rá nem visz az ínség

Gazdag voltál rég, bár akkor még buzi voltál,

  s hosszú éveken át szóba se jöttek a nők.

Most vénasszony kell. Ó, jaj, mire rávisz az ínség!

  Charidimus, te szegény, ágyba teperhet a nőd.

Pihék

Arcodon oly ritkás és selymes még a legénytoll!

  Lenge szelecske, a nap, s egy lehelet leviszi.

Birsalmák zamatát is ilyen pihe rejti, szüretkor

  szűz ujjak nyomait őrzi ragyogva a héj.

Hogyha vadabbul csókolnám meg az ajkadat ötször,

  száz pihe lenne az én arcomon is, Didymus!