Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., január - február / Indián népköltészet (Tahirussawichi mottója; Szerelmét szólongatva; A korosta katzina-dal; A szellemtánc-vallás dalai; A navahók hegyi énekeiből)

Indián népköltészet (Tahirussawichi mottója; Szerelmét szólongatva; A korosta katzina-dal; A szellemtánc-vallás dalai; A navahók hegyi énekeiből)

Margittai Gábor fordításai

Tahirussawichi mottója

Éneklem tiveletek ezt a dalt, és nem tudok áradó könnyeimmel küzdeni.
Ezt még soha nem énekeltem, csupán egyszer: csak álltam, bámulva
a gyermeket, és szívemben imádkoztam érte. Gyermek most nincs velünk,
de itt vagytok ti, akik följegyzitek mindezeket a dolgokat, hogy el ne vesz-
szenek, és eovy gyermekeink megismerhessék apáik hitét és ezeket
a szertartásokat. így most Tiráwa Atyát idézem énekemmel, hogy lé-
legzetét bocsájtva rátok, adjon erőt és hosszú életet nektek.
Imádkozom értetek egész lelkemmel.

Szerelmét szólongatva

(ojibwa)

Ébredj! erdő virága, prérieget járó madár.
Ébredj! ébredj, szép őzike-szemű Egyetlenem!
Ha engem nézel, mint a harmatban fürdő virág, úgy jóllakom.
Ajkaid szellője virágillat hajnalban,
ajkaid szellője alkonyi virágillat Fakuló-Lomb-Havában.
Tán nem siklik Hozzád ereim piros folyója,
ahogy erdei folyó a Naphoz Derűs-Éj-Havában?
Ha velem vagy, zengő szívem táncoló, táncoló faág,
Szél-Úrnak táncosa Szamóca-Havában.
Ha haragvón nézel rám, Szerelmem, szívem elsötétül,
mint lángoló folyam felhők árnyékától,
de mosolyodban Nap ragyog s lobbant aranyra
a víz arcán minden szél-sebe ráncot.
Életem! pillants rám! Te, lüktető szívemnek vére.
A föld mosolyog, a víz mosolyog, s még a felhőég is...
de az én arcomról,
az én arcomról elszökik a mosoly, ha nem láthatlak téged.
Ébredj hát, Szerelmem, ébredj!

A navahók hegyi énekeiből

I. A Mennydörgő Bot első dala

Medvévé-Változó-Leány tüzet rakott a hegyekben
sokfelé; s amint továbbutazott,
égő hegyek lánca maradt mögötte.
A Vidra tüzet rakott a vizekben
sokfelé; s amint továbbutazott,
égő vizek lánca maradt mögötte.

II. A Mennydörgő Bot utolsó dala

Medvévé-Változó-Leány kereste és megtalálta az isteneket.
A magas hegyormokon kereste és megtalálta az isteneket.
Az egekre mondom: kereste és megtalálta az isteneket.
Úgy hallottam, valaki kételkedik ebben.

III. A Kelő Nap táncának éneke

Ahol kél a Nap,
nagy tollas nyilát
a Szent Ifjú
bevonta,
visszahúzta.
Beteljesült
a Nap.
Ahol nyugszik a Nap,
kőrózsa-nyilát
a Szent Leány
bevonta,
visszahúzta.
Beteljesült
a Hold.

A korosta katzina-dal

Sárga lepkék
a viruló szűz-kukoricásban:
hímpor-festette arccal
s ragyogó felhőben űzzétek egymást!

Kék lepkék
a viruló szűzbab-földön:
hímpor-festette arccal
s ragyogó árban űzzétek egymást!

A viruló kukoricásban,
a szűz kukoricásban
vadméhek zsonganak.

A viruló babföldön,
a szűz babföldön
vadméhek zsonganak.

Serkenő kukoricád fölött
egész nap függ majd a viharfelhő,
serkenő kukoricádhoz
egész nap jő majd a szakadó eső.

 

A szellemtánc-vallás dalai

(Arapaho)

I. Kiábrándulás

Gyermekeim, eleinte kedveltem a Fehéreket,
gyermekeim, eleinte kedveltem a Fehéreket:
gyümölcsöt adtam nekik,
gyümölcsöt adtam nekik.

II. Elragadtatás

Gyermekeim, gyermekeim,
tolldíszekből dalt ráz a szél,
tolldíszekből dalt ráz a szél.
Gyermekeim, gyermekeim.

III. A Szellem erőfeszítései

Gyermekeim, gyermekeim,
könyörülök rajtuk, akik bölcsebbé lettek,
mert keményen küzdöttek ők –
szól Atyánk.

IV. Csoda

Hogy ragyog ma éjjel a holdfény,
míg bölényhús-málhámmal vágúa-ok.

V. A Forgószél (A Változás Ereje) szól

Forgok
a Föld szélei körül,
hosszú szárnytollakat hordva röptömben.

VI. Látomás

Gyermekeim, gyermekeim,
nézzétek! mozdulni készül a Föld –
így mondja Atyám.

VII. A Szellem gyönyöre

Sárga körül szállok,
fejemen vadrózsával szállok
magasra – heeee'!

VIII. Jelenés

Gyermekeim, gyermekeim,
én vagyok, ki hajnalcsillagot hord a fején:
megmutatom gyermekeimnek –
szól az Atya.

IX. A Szellem vajúdása

Atyám, könyörülj rajtam,
Atyám, könyörülj rajtam:
szomjúságtól jajgatok –
eltűntek mind, s nincs mit ennem.

X. Könyörgés

Atyám, Hajnal Csillaga!
Atyám, Hajnal Csillaga!
Pillants ránk: táncoltunk, egész pirkadatig.
Könyörülj rajtunk – hiiii'!