Skip to main content
Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., január - február / Snitt; Tamagocsi
Nincs az a kép, a teraszon, persze, lehet, találsz egy szöget, pont fekve, s rálátsz a csajra, szemközti ablak,de a függönyök, rolók nem hagynak
tapadni teret sziú szemedhez, ilyen egy helyzet, majdcsak leszednek fehér harcosok valami lesből,kicsontozzák a lelket a testből,
jókat röhögnek, olvasnak platónt, előszedik a benzines flakont, lelocsolják a srácot a kontrasztkedvéért, hogy most pontot, vagy port hagy.
Babónak
A vonat elment, mint a mozi, rágó a leghátsó széksoron, alulról nyomva, és az ujjamost is ragad, vagy egy ablakon
egy képbe kezd, és lassan mozdul és nincsen más, csak a mozdulat ez is mozi, ő ugyan tudja:itt rendezett minden fordulat.
Minek sírni, a hősnek lőttek, a jegy, ha kell, visszaváltható, ennyi minden és minden ennyi:a pohár, a víz, az altató.