Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., január - február / Snitt; Tamagocsi

Snitt; Tamagocsi

Snitt

Nincs az a kép, a teraszon, persze,
lehet, találsz egy szöget, pont fekve,
s rálátsz a csajra, szemközti ablak,
de a függönyök, rolók nem hagynak

tapadni teret sziú szemedhez,
ilyen egy helyzet, majdcsak leszednek
fehér harcosok valami lesből,
kicsontozzák a lelket a testből,

jókat röhögnek, olvasnak platónt,
előszedik a benzines flakont,
lelocsolják a srácot a kontraszt
kedvéért, hogy most pontot, vagy port hagy.

Tamagocsi

Babónak

A vonat elment, mint a mozi,
rágó a leghátsó széksoron,
alulról nyomva, és az ujja
most is ragad, vagy egy ablakon

egy képbe kezd, és lassan mozdul
és nincsen más, csak a mozdulat
ez is mozi, ő ugyan tudja:
itt rendezett minden fordulat.

Minek sírni, a hősnek lőttek,
a jegy, ha kell, visszaváltható,
ennyi minden és minden ennyi:
a pohár, a víz, az altató.