Utazz be
vigyen ondó
fehér vonatod
amint éppen húsod alól kirohan a föld.
Utazz be
egy jel jégkorszakába
a szabadság azon pillanatába
mikor észrevétlen angyal túr a hajban.
Most
Most, hogy tisztább,
egy köpésnyire közel,
harmatos pázsiton fekszem, levelemben néhány oldott szó pihen.
Talán megérkeztem,
rátapostam a rét zsenge illatára,
nyelvem alatt örömhír íze tocsog a nyálban.
Erre van
erre van keletem
magamévá tettem
kellett nekem kelet
térde mozdulatlansága
kellet a névmással jelölt
hogy simíthassam
ha hajt a kényszer házi eb helyett
kellett nekem kelet
erre van másom
sirályokkal púderezett láthatárom
kellett nekem más
a rágás misztikus homálya
kellett hogy tudjam milyen
hogy bennem is játsszon örjöngések után a megnyugvás