Játék nyílt lapokkal
Csehy Zoltán fordítása
A Játék nyílt lapokkal így kezdődik: felszólítjuk az egyik játékost:
– Mutasd meg a lapjaidat.
Az ellenfél feltétele pedig a következő:
– Jó, de te is mutasd meg a tiéidet.
Ez azt jelenti: megismertük ellenfelünk (ellenfeleink) tromfjait, előre kirajzolódik a játék menete, s így a játék azonnal érdektelenné is válik, s az egyetlen lehetséges megoldás tárgytalan, mert ismerjük. Igaz, a játék menetének lényege csak akkor lesz fontos, ha néhány apró-cseprő változtatással frissítjük föl:
A: – Adj egy zöld ászt, és adok egy piros kilencest.
B: – Nem, a makk alsó kell.
A: – Rendben.
Vezessük be A-t és B-t. B nő, A férfi. Javaslom, hogy azonosuljanak valamelyikkel a kettő közül: rengeteg szomorú, de vidám percet is átélhetünk a társaságukban, buzdíthatjuk őket, szoríthatunk nekik, piedesztálra emelhetjük valamelyiket, életünk céljává tehetjük, példaképünkké, bálványunkká... stb. Igen, éppen így Mint ahogy azt boldogan tesszük, amikor olyan különféle történeteket nézünk, melyeket főként a nagybetűs élet írt.
A Játék nyílt lapokkal ilyetén fölfogása leegyszerűsíti számunkra az elveket, az összefüggéseket és a következményeket.
Írjuk le a környezetet: például egy kellemes délután (kb. 20 °C), csiklandozó napocska, lenge szellő, mely titkon a ruhánkba is bele-belenyúl, élvezzük, és nem szégyelljük, finom ital és partner(nő), aki néha szintén benyúl a ruhánk alá élvezzük, nem szégyelljük. Várjuk az uzsonnát, legalább olyan kellemeset, mint italunk, vagy a partnerünk (partnernőnk), és a maradék napot és éjszakát legalább olyan kellemesen töltjük majd el, mint ezt a délutánt.
Mit sem változtat azonban a tényeken, hogy játékosaink (A, B) csak azért állnak a rendelkezésünkre, mert az író elméjének szüleményei, s csak azért, mert az író így akarta. Ebből logikusan és paradox módon következik, hogy van egy harmadik lehetőség is, a harmadik személy: az író. Vezessük be tehát a szerzőt C játékosként, használjuk ki megfellebbezhetetlen egzisztenciáját.
Kövessük hőseink játékát (A, B, C). Próbáljunk behatolni a köztük lévő viszonyrendszerekbe, melyeknek végül is nem szükségszerűen kellene identifikálhatóaknak lenniük, mint ahogy az a valóságban van. (Vegyük csak a hétköznapi élet körforgását példának.)
A rögtönzés mint a lehetséges valóság utánzása átláthatóbb és gyakran sterilebb, bár – a manipuláció meghatározhatatlan számú lehetőségét kínálja fel, természetesen a sikert tartva szem előtt. Konkrét példaként fölhozhatunk számtalan változatot a Játék nyílt lapokkalra:
B: – Cseréljünk lapokat.
C: – jobb ötletem van. Mindegyikünk válasszon mindenkitől négy lapot.
A, B: – Egyetértünk, de csak vaktában.
C: – Dobjuk el az összes kártyát, csak a királyokat ne.
A, B: – Rendben.
Ezek a szemléltető példák vajmi keveset mutatnak meg abból, amit a Játék nyílt lapokkal megmutathatna. Az egész szórakozás tartópillére a Játék nyílt lapokkal elve, melyben a kártyajáték csak eszköz egy egészen másfajta játékhoz, vagyis a feszültség hiánya egy új, izgalmas motívum applikációját készíti elő.
B: – Hiányzik egy király.
C: – Melyik?
A: – Fogalmam sincs, nálam a zöld van.
B: – Nálam a piros.
C: – Nálam a tök.
A, B, C: – A makk király hiányzik. Hol van?
C: – Keressük meg.
Hogy világossá tegyük az összefüggéseket, szükség van egy rövid rekapitulációra is: kellemes délután van (kb. 20 °C), melyet A, B, C személyek kártyajátékkal töltenek. A pontosság kedvéért említsük meg a csiklandozó napocskát, a lenge szellőt, mely titkon a ruhánkba is bele-belenyúl, élvezzük és nem szégyelljük, a finom italt és a partnert (partnernőt), aki titkon szintén benyúl a ruhánk alá, élvezzük, nem szégyelljük, sőt, végül is roppant szórakoztatónak találjuk.
Igaz, még szórakoztatóbb, amikor megérezzük, hogy titkon belopózik valami az alsóneműnkbe (kb. 37 Celsius-fok). A partner keze? A partnernőé? Mindkettőé? Lenge szél? Finom ital, mely éppen a ruhánk alá fészkelte be magát? A makk király?
A, B: – A makk király!? Ha-ha, ha-ha, ha-ha. Nyertél.
C: – Itt a finom uzsonna ideje.
A Játék nyílt lapokkal mindig kielégítő eredményt hoz. Miért ne színezzük ki az üresebb perceket, és miért ne élvezzük a győzelem kéjes mámorát? Miért ne örüljünk apróságoknak, melyek számunkra felüdülést nyújtanak „rohanó, nagybetűs életünkben". Miért ne? A Játék nyílt lapokkal sohasem a véletlen játéka.