Kalligram / Archívum / 1999 / VIII. évf., március-április / Amerikai improvizációk

Amerikai improvizációk

@

Száguld a jazz.
Új ruhája van a babámnak.
Mindent szabad.
Minden megengedett.
Improvizáció az egész világ.

 

@

Tiszta Amerika.
Tiszta vadnyugat. Tiszta a levegő.
Lusta foltok az égen.
A bárányok hallgatnak.
Az egyik epizódban
felfalták őket a cyber-kentaurok.
Csak türelem.
Csak türelem kell hozzá,
hogy felfogd ennek a civilizációtól
felpuffadt kontinensnyi országnak a logikáját.
Csak türelem kell hozzá,
hogy minden barátunkat megleljük,
azokat is akik nincsenek.
Tiszta türelem vagyok.
Tiszta bárány.

 

@

Irány San Diego.
Irány Márai.
Irány Hamvas és a tibetiek.
Miért ragyog úgy a szemed,
ha ujjbegyemmel hozzád érek?
Transzcendentális terminál(m)ok,
zuhogó spirituszeső.
Üvöltő idő, üvöltő nemzedékek
és a régi szavak emléke.

 

@

Hello, bébi! Ülök pad azon délután.
Inglis tóking. Közhelyek és egy csupaháj sziti,
úszógumi, szalonna-derék,
hatszáz mérföld. Honnan, hová, miért.
Válasz nincs. Tudod, egész nap diliház,
front átvonult és emlék-horzsolás.
Helyenként leálló billentyűk. Vágtázó szív.
Nem törődve technoval, basszussal.
Figyelj, bébi!
Minden megérdemli, hogy tönkremenjen
– Im-igyen szóla Zarathustra.
Hagyd a pusztulást, akarj merészebbet!
Oké. Kotrók zseb, csak semmi narko.
Ülök csupaháj Chicago. Szív félrever.
Eltelt tizenhat vagy huszonnégy esztendő.
Nem tudni elszámolni. Hatszáz mérföld.
De tényleg. Nem volt sütni krumpli.
Oké. Kellene beléd egy kis benzin.
Egy kis harmónia. Tankolj, bébi!
No kecmec. Inkább mámor,
inkább egy rossz ritmus
a szerelem egyesült államában.
Oké, figyelj, bébi! Modern tóking:
Nem mondhatsz mindig mindenre nemet,
akarj végre valamit! Minimum homlokon csók.

 

@

Darabokra törted.
Darabokra a szívem.
Darabokra a lépteid nyomát.
A néma szenvedélyt, a gravitációt.
Darabokra törtem
tested könnyű, szép hangszerét.
Darabokra törtem a szíved.
Darabokra törtük a szabályt,
mely soha nem érvényes.

 

@

Bocsásd meg vétkemet!
Bocsásd meg a tékozló éveket.
Jó volt fogni a kezed.
Legyen ennyi elég:
amire akkor gondoltam,
sohasem tudom már elmondani.

 

@

Oh, szomorú, szent mulandóság!
Narancssárga homály.
Tökéletesen eltűnni a részletekben,
elveszni egy ködös ír kocsma mélyén.
Felemelkedni a sok ezer felleg közé,
s elveszni: Rock'n'Rimbaud.
Ha egy-két dologra nem gondolnál,
talán még boldog is lehetnél.
Pár percre bulldog.
Ha el nem tévedsz,
ha el nem nyel valaha,
valahol egy csipetnyi remény.

Toronto, Chicago 1997 nyara