Tavasz; Nyár
Kelecsényi Katalin fordítása
Tavasz
Most elmúlik az ember minden gondja
A tavasz könnyű ágait kibontja
A zöld vidék is kitágul egészen
A patak vígan folyik át a réten
A hegyen a fák már tömötten állnak
És mindent átjár illata a tájnak
A végtelenbe nyúlnak ki a völgyek
Torony és ház a dombra könyökölnek.
Nyár
Ha tovatűnt, ami tavaszt jelent,
A nyár jön el az év körül forogva,
A patak halkan, le a völgybe lép,
Fenn virul a hegyen a nyári pompa.
A szántóföld a legszebbet mutatja,
Az est előtt a nappal meghajol,
A nyár órái mind a tűnő évé,
S a kép kifut a tájból valahol.