Időgépész
EPének
emészti időd
a most
mint színét
a fonákja
csábít a mély
ám a csúcsnak ága
lombja is
sötétre festi
kimondja
– ott tartasz
ahová jöttél
ami volt
fonákba holt
ámbátor
a termeléssy tyúxar még
fekete-fehér
fekete-fehér
is
homok pereg így
zuhog az ár
színjátékul vígan
egyre lobog az elme –
és Chaplin szerelme is
fekete-fehér