Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. április - Esterházy Péter 50 éves / Ismerős részlet

Ismerős részlet

   

1.                   Régóta töprengek azon, milyen az a tökéletes mondat.

1.1.                Régóta töprengek azon, milyen a tökéletes mondat.

1.2.                Régóta töprengek azon, mi az a tökéletes mondat.

1.3.                Régóta töprengek azon, mi a tökéletes mondat.

1.3.1.            Negyedjére már olyan nevetséges a „tökéletes", hogy nem bírja jelölni a „mondatot".

1.3.1.             Ötödjére már a „mondat" is nevetséges lenne, ha a „tökéletes" nem volna még nála (tőle) is nevetségesebb.

1.3.2.1.           Széthullik minden darabokra.

1.3.2.1.1.        Ez tudom, hogy nem így van (nem így van), mégis.

1.3.2.1.1.1.     Ez a csonkolt utolsó tagmondat elferdített idézet egy régi (valamikori) barátom leveléből.

1.3.2.1.1.2.     Az elferdített idézetek mindig régi (valamikori) barátoktól valók.

1.4.                A tökéletes mondat valami olyasmi, ami le van írva.

1.4.1.             Akárhova is van írva, (a tökéletes mondat) mindig olyan, mintha idézet volna.

1.4.2.             A tökéletes mondat mindig olyan, mintha lopták volna valahonnan.

1.4.3.             A tökéletes mondat: lopat.

1.4.3.1.          Lopni: beújítani.

1.4.3.2.          A tökéletes mondat: beújítás.

2.                  Nem tudom eldönteni, hogy az l–l.3.-ban melyik az X: a „tökéletes mondat", vagy a „régóta töprengek".

2.1.               Azt sem tudom eldönteni, hogy ebben meg az x az x-e, x-e az x.

2.2.               Vagy pedig: a „tökéletes mondat"-ot a „régóta töprengek"-kel összeköti valami titokzatos evidencia.

2.2.1.             Matekból rendszeresen megbuktam.

3.                  Húgunk tévedhetetlenül látta meg az egyetlen ismerős részletet, s finoman ráhajolt anyánk kezére. Finomsága megint viszolygást keltett bennem, szegény, aznap bármi rossz volt, amit csinált.

3.1.                A tökéletes mondat két (tökéletes) mondat között van. 3.1.1.       Ez így, tudom, hülyeség. Akkor talán:

3.2.                A tökéletesség két mondat viszonya. 3.2.1.       Zéró. Előreszaladtam.

3.3.                Húgunk tévedhetetlenül látta meg az egyetlen ismerős részletet, s finoman ráhajolt anyánk kezére.

3.4.                 A tökéletesség gömb.

3.4.1.              Ha el akarok képzelni egy gömböt, előbb két félgömböt (fél gömböt) kell elképzelnem.

3.4.1.1.           Ez lehet, hogy az én hibám.

3.4.1.2.           Egy fél gömb keresi a másik felét.

3.5.                 ...s finoman ráhajolt anyánk kezére.

3.5.1.              Ez a tökéletes illeszkedés: ami az „ismerős részlet" és a „kéz" között van.

3.5.2.              Szeretném, ha a „régóta töprengek" és a „tökéletes mondat" ugyanezt az illeszkedési bravúrt mutatná.

3.5.2.1.            De nem mutatja.

3.6.                 Anyánk keze: ismerős részlet.

4.                    Az utóbbi időben arra jutottam, hogy a következő dolgok vannak kétségbevonhatatlanul a birtokomban: az érzéseim, a kérdéseim, és a kétségeim.

4.1.                 Ez a leltár, ezzel lehet kezdeni valamit.

4.2.                  Azt érzem, hogy a húg, az egy olyan valami, akinek „tévedhetetlensége" képessé teszi arra, hogy „meglássa" az „egyetlen ismerős részletet".

4.2.1.               Ha nem volnának húgaim, ezt akkor is érezném.

4.2.1.1.            Ez lehet, hogy nem így van (ld. kétség).

4.3.                  Kérdés: mért van a húgban viszolygást keltő finomság?

4.3.1.                Nem tudom; de az enyéimben is az van.

4.4.                   Finomsága megint viszolygást keltett bennem.

4.4.1.                A majdnem jó mondat: kör; a tökéletes mondat gömb.

4.4.2.                A 4.4. a „megint"-től alakul gömbbé: térbeli kiterjedése lesz.

4.4.3.                Az én húgaim finomsága rendszerint viszolygást kelt bennem, mint a mondatbeli húg finomsága.

5.                      Aki beszél, az dacos, tétova, és lelkiismeret-furdalása van.

5.1.                    Aki ír, annak kétszeresen: leírt mondata visszabeszél.

5.1.1.                 Ebből egy következő mondat születik.

5.1.2.                 Ezért szoktam olvasni, ezekért a pillanatokért, látni a megszületést.

5.1.3.                 Ami a 3. két mondata között van.

5.1.4.                 A viszolygás és a finomság, az igazságtalanság és a tévedhetetlenség, a kéz és a részlet, a húg és a szegény között.

6.                      Az a nagy baj, hogy ezekről a dolgokról egyáltalában nem tudok beszélni.

6.1.                   Mióta ilyesmiket tanítok, és azt mondom, hogy ellipszis, meg preszuppozíció, végképp nem.

6.2.                   Matekból mindig megbuktam, de ezt asszem már mondtam.

7.                      Egyszer régen ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek.

7.1.                   Egyszer ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek, és mellettem ült Esterházy Péter.

7.2.                   Egyszer ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek, és mellettem ült Esterházy Péter, tiszta fejű felnőtt.

7.3.                   Egyszer ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek, és mellettem ült Esterházy Péter, tiszta fejű felnőtt, akit azzal traktáltam a magam zavaros módján, hogy írtam egy verset.

7.4.                   Egyszer ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek, és mellettem ült Esterházy Péter, tiszta fejű felnőtt, akit azzal traktáltam a magam zavaros módján, hogy írtam egy verset (akkoriban zavaros verseket írtam).

7.5.                   Egyszer ültem a Duna-parton, zavaros fejű gyerek, és mellettem ült Esterházy Péter, tiszta fejű felnőtt, akit azzal traktáltam a magam zavaros módján, hogy írtam egy verset (akkoriban zavaros verseket írtam), és hogy a versírás feldúlt, felzaklatott, kikészített, hánytam, nem tudtam aludni, és hogy ez csodálatos.

7.6.                   Erre Esterházy Péter azt mondta, hogy ez szerinte gáz.

7.6.1.                (7.7) Mert hogy tiszta fejjel kell írni.

8.                      Ez tizenhét éve történt, akkor E. P. harminchárom éves volt, mint én most.

8.1.                   Nagyon szeretnék tiszta fejű felnőtt lenni.