Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. január-február - OS / (Nemcsak) a szolidaritás előfeltételei

(Nemcsak) a szolidaritás előfeltételei

Görözdi Judit fordítása

 

Amikor az utóbbi években nyilvánvalóvá vált Szlovákia fokozatos kitagozódása hagyományos közép-európai térségéből, sokan feltettük a kérdést: mennyiben más a szlovák társadalom, mint a szomszédos országok – Csehország, Magyarország vagy Lengyelország – társadalma?

Szlovákia talán örökletesen terhelt? Vagy egyszerűen csak pechünk van, s a helyzet csupán átmeneti?

Több megfigyelő van azon a véleményen, hogy Szlovákia leginkább éppen Lengyelországhoz hasonlítható. Lengyelország hasonlóképpen meghatározóan katolikus, hasonlóképpen szegény, hasonlóképpen elnéző a kommunistákkal szemben, hasonlóképpen a nyugathoz vonzódó és kulturálisan az európai kelet irányában is nyitott.

Miért nincs tehát a politikai Szlovákia legalább Lengyelország szintjén? Az egyik lehetséges válasz: Szlovákiában nem volt Szolidaritás.

A Szolidaritás Mozgalom természetesen tisztán lengyel jelenségként is felfogható, amely nem jöhetett létre egyetlen más kommunista országban sem. A mozgalom azonban, amely előbb felragyogott, majd érdekés eszmei csoportok sokaságára hullott szét, nemcsak a lengyel történelemben és az egész keleti blokk történelmében betöltött feladata miatt érdekes. Érdekesebbnek látszanak a Szolidaritás társadalmi előfeltételei és szellemi hátországa. A vele kapcsolatos cselekvések eszmeisége és indítékai.

Ebben a kontextusban kérdésünk a következő megfogalmazásokban is jelentkezik: Miért hozta létre Lengyelországban a konzervatív katolikusság a Szolidaritást, s miért tartotta és tartja életben – ha nem is hozta létre – a szlovák vidéki, konzervatív katolikusság mindazt a marazmust, ami a mečarizmus mögött bújik meg (elegendő megnézni az 1998-as parlamenti választások járási eredményeit)? S ha már konzervatív politikai katolikusságunknál tartunk (bár nem csak erről van szó): miért nem szólítják meg konzervatív politikusaink és gondolkodóink eredményesebben a konzervatív szlovák polgárt? Bizonyára vitatható, mi a konzervativizmus Szlovákiában, s mi a közönséges regionalizmus, sőt korlátoltság. Tudatosítjuk, hogy sok tényező és körülmény hat egyszerre, de a kérdés, hogy miből erednek tetteink és gondolkodásunk, továbbra is nyitott.

A kérdést, hogy honnan eredt a Szolidaritás gondolkodása és cselekvése, Józef Tischner Etika solidarity (A Szolidaritás etikája) című könyve válaszolja meg, melynek alcíme: Myšlienky, ktoré pomáhali Poliakom v zápase s komunizmom (A gondolatok, amelyek segítették a lengyeleket a kommunizmus elleni harcban). A könyv Tischner 1980–198l-ben íródott meditációinak vagy esszéinek a gyűjteménye. Ahogy maga Tischner figyelmeztet, ezen elmélkedések nem az íróasztalnál születtek. Először adott volt a konkrét esemény, azt követte a filozófiai kommentár.

A húsz értekezés, eseményekre való reakció mellett a könyv Tischnernek a jelennel foglalkozó töprengéseit tartalmazza: „a győzelem konzumációjának" szakaszáról, mikor „az arcátlanságnak a hősiességre történő cseréje a nem-szocialista ideológiát öltötte magára". A továbbiakban egy beszélgetés található a szerzővel, amely 1997-ben készült, a könyv végén pedig egy áttekintés a lengyel ellenzék 1956 és 1989 közötti tevékenységéről. Tischner esszéi az akkori eseményekbe engednek betekintést, valamint azok továbbgondolását teszik lehetővé a szerző reflexióin keresztül. Olvasmányosak, írójuk személyes érdekeltséggel van jelen bennük. Nem csak másokat szólít meg, hanem magát is. Filozófus, aki nem csupán az értelmiséget tartja szem előtt, de a munka emberét is – a mindenféle munka és mindenféle társadalmi szenvedés emberét.

Mivégre olvassuk ma Szlovákiában Tischner értekezéseit a Szolidaritásról? Azért, mert gondolatai „a lelkiismeret szolidaritásával", az egyetemes szolidaritással foglalkoznak, amelyeket Lengyelországban és másutt is védeni kell „a frakciók és hitvallások szolidaritására" történő váltástól.

Lengyelországban a Szolidaritás Mozgalom a kommunizmus elleni küzdelemmel összefonódva jött létre. Azonban maga Tischner emlékeztet, hogy a mozgalom nem valami ellenében, hanem valamiért alakult meg. Ez a valami pl. az egészséges munka, társadalom, párbeszéd, tudomány, művészet, kormányzás, demokrácia... Igen, annak, aki meg akarta dönteni a kommunizmust, nem csak a kommunizmussal kellett megküzdenie. Valami lényegibbnek, mélyebbnek kellett kockán forognia – az embernek, az emberi életnek, az egészséges munkának...

Igen, a kérdés itt ragad le. Hogy foroghat kockán az ember? Ezen a ponton a Szolidaritás gondolatai részlegesen átfedik egymást a Charta 77 eszméivel, amely közvetlenül szintén nem politikai érdekekért állt ki, hanem azért, ami ezeket az érdekeket megelőzi – az erkölcsért. Másképp mondva – azokért az alapállásokért és viszonyrendszerekért, amelyek mindig is az adott élet valamiféle értékrezervoáraként szolgálnak.

Honnan meríti Tischner ezeket az értékeket? Tischner a pap és filozófus, az egyházi ember és demokrata, a lengyel és européer érdekes kombinációja. Az ő személyes esetében is, ahogy a kontextusból kitűnik, ez egy jó alkalom a (saját) kételyek kifejezésére, mindenekelőtt azonban azon álláspontok megjelenítésének esélye, amelyek e kombinációtól függetlenül nehezen gondolhatók el. A könyvborítóról megtudhatjuk, hogy Tischner „perbe szállt a tomizmussal, és a tomista kereszténység végét hirdette". Nem vagyok meggyőződve e megállapítás pontosságáról. Kollégáimtól tudom, akik teológiai és filozófiai ismereteiket a lengyel Lublin Katolikus Egyetemén mélyítik, hogy a „krakkói" Tischnert ott valóban bírálják „nem-tomista" filozófiájáért.

A fenomenológiai-filozófiai besorolásával kapcsolatos kérdésre maga Tischner így válaszol: „Ez a kulcs Tischnerhez. Ez a gondolkodásnak egy olyan irányzata, amelyben óriási szerepet játszik a dolgok gyakorlatba történő átvitele. Az absztrakciótól való tartózkodás. Az elmélkedésben a tapasztalat szintjére ereszkedés. A tapasztalatból ki kell facsarni minden levet, hogy megmutatkozzon a dolog lényege. A tapasztalatra nem szabad idegen fogalmakat, külső struktúrákat erőltetni. Ez egy olyanfajta gondolkodás, amely elsősorban saját és idegen tapasztalatok látására, hallására, magyarázására tanít."

Abban az esetben, ha valaki Tischnert úgy értékeli, mint aki szakított a tomizmussal, pontosítanunk kell, hogy a tomizmus a 19. századi katolikus teológia felfogásában értendő. Mai szemszögből: hamisított tomizmus. A világ felé fordulást, a világ figyelmes érzékelését ugyanis Aquinói Szent Tamás (Arisztotelész nyomdokain) a középkori keresztény gondolkodás keretei között úgy alapozta meg, hogy az ágostoni-neoplatonista megközelítéstől, az Isten által megvilágosított értelem felfogásától az értelem olyan felfogásához fordult, amely a világot fenomenológiai figyelemmel kívánja vizsgálni. Nem érdektelen, hogy az értelem ilyetén megközelítését hirdeti ma az a teológiai irányzat, amely Németországban az új politikai teológia elnevezést kapta (legfőbb képviselője J. B. Metz), s amelynek sajátossága a világ iránti, főleg a szenvedő ember világa iránti elkötelezettség. Tischner esszéiben nem említi, ismeri-e ezt a „politikai" teológiát. A tapasztalat, a konkrét történések – s elsősorban az ember megmentését követelő események – iránti fenomenológiai elkötelezettsége azonban nagyon közel áll ehhez a gondolkodás- (és cselekvés)módhoz.

Vagyis tomizmus, fenomenológia és politika. Majd a valós élet, a konkrét ember, például a gda ski hajógyárban nehezen és értelmetlenül dolgozó ember.

Tischner egyházi ember. Ez a besorolás nem elhanyagolható. A lengyel egyháznak a szlovákkal ellentétben nem kell helyreigazítania semmiféle klérofasiszta-nacionalista elhajlást. Épp ellenkezőleg, a nemzettel lenni Lengyelországban az emberért, az emberi jogokért való küzdelmet – és a küzdelemben való helytállást – jelenti. Azt olvastam valahol, hogy a legutóbbi háború folyamán meghalt minden harmadik lengyel és minden második katolikus pap. A lengyel egyháznak és nemzetnek természetesen szintén megvannak a maga fundamentalistái és nacionalistái (lásd az auschwitzi keresztek körüli botrányt!). Az egyházi hagyomány magva azonban, úgy tűnik, egészséges. A hazát, a népet, a nemzetet elsősorban a szellemi függetlenség történelmeként fogják fel, Tischner szerint pedig ez mindenekelőtt a gondolkodás bátorságára való felszólítás.

Szlovákiában kicsit irigyelhetjük a lengyelektől, hogy volt egy Szolidaritásuk, hogy van egy Tischnerük, hogy van egy olyan egyházuk, amelynek nincs szüksége a nacionalista időszak igazolására.

Való igaz, az utóbbi ötven év alatt nálunk nehezen nőhetett volna fel egy Tischner. A csehszlovák kommunisták az egyház üldözésében sokkal következetesebbek voltak. Egyetlen pap sem válhatott nálunk európai kitekintésű és műveltségű filozófussá. Legfeljebb az események glosszátorává és természetesen mártírrá válhatott. Bár lehet, hogy egy kicsit másképp van. Lehet, hogy mindannyian túlságosan is a kis szlovák világ keretei közé szorított gondolkodáshoz szoktunk. Ami eszmei és földrajzi tekintetben is kicsi. Nem lehetett Szolidaritásunk, mert egyáltalán nem (vagy ha mégis, túl kevéssé) gondolkodunk az egyetemes szolidaritás keretei között. Ezért sem volt a szlovák egyháznak Wyszinski vagy Wojtyla formátumú püspöke, ezért nem volt a kommunistáknak szüksége arra, hogy diákjaink és munkásaink közé lőjenek, ezért nem tanulták meg liberálisaink megérteni az igaz egyházi embereket, s az egyházi emberek nem tanulták meg értékelni az igaz liberálisokat...

Manapság (az újkor határán) a világban a demokrácia előfeltételeiről folyik vita. Tischner mérlegelései természetesen történelmileg meghatározottak. Azonban bizonyosan nem csak a kommunizmus elleni küzdelemről szólnak. Éppen hogy a demokrácia előfeltételeivel foglalkoznak. Azzal, hogy hol lehet a szabad társadalomért vívott harcban szövetségesekre találni, hogy melyek azok a források, amelyekből a demokrácia táplálkozik. A demokrácia, amely nem lesz a populizmus, a nacionalizmus, a piaci mechanizmusok vagy a neoszocializmus áldozatává.

A Szolidaritás Mozgalomban a tisztességes filozófia és a tisztességes egyházi kereszténység, az egészséges nemzeti hagyomány és a liberális demokrácia forrásainak kombinációja hozott az egész hajdani keleti blokk számára gyümölcsöt. Tapasztalatból tudjuk, hogy Lengyelországban sem problémamentes gyümölcs ez.

Egy szabad, igazságosabb világ előfeltételeinek tanúbizonyságaként azonban jó zálogként szolgál a mi jövőnk számára is.

 

(Józef Tischner: Etika solidarity – A Szolidaritás etikája. Kalligram, Bratislava 1998)