Műbúvárlat

                                       „ Tested ismerős,

                                         mint egy titkos térkép."

                                                                     (Márai)

1.

Megannyi büszkeség

tavasszal, a zene víz fenekén.

Scarlattiban a búvár, a –

búvárkodás teste.

Unott és nehézkes metaszerep

ahogy beléissza magát a vérek

pirosa, ahogy belédível

a húsok gótikája.

Toszkán testkatedrális:

nyárbőrök prereneszánsza.

Hány kor úszik e kivetülésben,

s hány kivetülést ér

meg az egyazon mása?

A halak a mindennel kezdődnek,

tavaszi testük komplett

mitológia. Mitológiák kompendiuma.

(A jós nézi vonulásuk

immár egyetlen, gótikus testét,

ahogy maguk

köré izzadják

a folyót, folyókat.)

A búvár ehhez képest

pikkelytelen borzongás.

(Létrehozom-e a vizét?

S ha igen, bemuzsikálja-e

világát a test?)

2.

Tetterős, derék forrás. (A textus

kibugyog.) Átfürdi egyetlen

nézés, csak hosszat

ne ismerjen. (A magyarázat

örvény, a szerkesztettség

torkából kúpol elő.)

Nápolyi hársillat, a megengedő

kételkedés moraja.

Visz az egész habvilág.

Nincs táj,

csak a táj világa.

A tájvilág vizezése.

3.

E módszer ereje az ügyetlenség,

a túlhajtott heterogenitás.

Az, hogy látszólag.

Hogy végül is elmerészkedik

a bűnseggig, mely

kövérkés pontot tesz

erre a testre is.