Physiologus
36.
...egy szó gurul le a meredek kertből
át a versen –
a diófa tőkéjén betűkké szakad
– látom miféle mondat
kezdte mondani magát
látom hogyan teremt
izgatottan az írás...
egy mondattal lettem kevesebb
37.
a vers amelyet olvasok
nem ért
ahogyan az olvasójához
úgy a papírhoz
– amelyen fönnmaradt
sincs semmi köze
hangok üvegtörmeléke
dohszagú század
a költő héberül tanuló peregrinus –
aki nevét a helyről
ahol született
és a tanítójától
– mert a mester tudása
így folyt tovább a mesterén –
kapta (amiként egy alma
a magmából felszínre bukkant kőzetdarab
amiként az épp hogy fölvillant
de visszahunyt tavaszi napfény)
sincs
sehogyan sem létezik
aggia aiandekat
hog' haszonnal magiarazzam az irasnac titkat
erözhessec hiuec sziuec batorsagat – forgatom
mégis – lágy nagyító alatt –
a szó! a szó!
38.
ha savba mártom a testét
– miként szöveget vetek a végtelen időbe –
nem marad egyéb
mint az
amiként magába oldja az anyagot a szó