Történetek az emberkölcsönzőből

M. S.-nak, Kafka első magyar fordítójának

Mivel Franz Kafkának 1924. június 3-án sikerült megszöknie a Bécs melletti Kierlinq szanatóriumból, nem is őt temették el Prágában június 11-én. Állapota már elsején jobbra fordult, a betegség, mint az üveg nyakából a dugó, eltávozott belőle. Ettől mérhetetlen depresszióba esett, mert úgy érezte, hogy a betegség az, ami megmenti. Amikor Max, vagy épp magyar barátja, Klopstock Róbert megkérdezték tőle, hogy mitől menti meg, csak a vállát vonogatta. Tudta, hogy kimondatott rá egy kegyetlen ítélet. Másodikán még reménykedve feküdt az ágyában, de újra jól lélegzett, a fájdalmai elmúltak. A tüdeje belülről kitelt. Figyelte az akadálytalanul áramló levegőt, mintha egy idegen lélek költözött volna be a testébe. Búcsúlevelet írt barátainak, de aztán széttépte őket. Kísértet lakta ház vagyok, olvasta egy papírcetlin a takarítónő, amikor kiöntötte a szoba szemetesét. Ettől a felirattól megrémült, nem mert többé abba a szobába belépni, ahol akkor már Kafka rég nem feküdt. Augusztusra e miatt a hanyagsága miatt elbocsátották állásából.

Az ítélet abban állt, hogy az élete, amit eddig élt, véget ért. Harmadikára virradóra kiszökött a szanatóriumból, ahol egyébként se tartotta volna senki fogva. Az alkalmat az adta, hogy a napokban már jobban levő ágyszomszédja éjszaka váratlanul meghalt. Bár ők ezt tulajdonképpen így beszélték meg. Most, Franz, hallotta egyszer csak a kutyaugatásos csendben, és azonnal teljesen éber volt. Most, hallotta még egyszer a szomszéd hangját, aki ezt követően azonnal exitált. A hullát átrakta az ő ágyába, egyik féreg akár a másik, morogta, aztán kimászott az ablakon.

Az ágyszomszéd sírja megtalálható a prágai új zsidó temetőben. De mindenki úgy tudja, hogy ő szökött meg. Max Brod az esetet meg is említi egy levelében: „Különös, és mi sem jellemzőbb Franz egész titokzatos életére, melyben a szerénység sem tudta elnyomni a misztikus elemet, hogy halála éjszakáján egy ápolt megszökött a szanatóriumból. Úgy tűnt el nyomtalanul, mintha átváltozott volna egy állattá, így akkor se vehetnék észre, ha ott lenne a szemük előtt. Franz menekült az elől, aminek mások, én magam is, ha tehetnék, elébe mennének."

De innentől már csak találgatásokra hagyatkozhatunk a nevét vesztett író további sorsát illetően. Egyesek szerint Galíciába ment, majd onnan tovább Szovjet-Oroszországba. Van olyan, aki New Yorkban látta. Olyan is akad, aki azt állítja, hogy járt is Lower East Side-i lakásában. A polcon ott látta mind a három regényét. De nem szólt neki, hogy ráismert. Az is kiderült róla, állítja fohannes Ursidil, hogy egy kis zsidó szatócsboltban lett elárusító. A szenvedélye, hogy az egyre gyarapodó Kafka-irodalmat olvassa. De egyáltalán nincs felháborodva. Örül, olvas, egyetért, olvas, ujjong, olvas. A kedvenc írói William Faulkner és William Golding.

Házasságáról, gyerekeiről nem tudunk. De az egyik unokája állítólag ott volt az öbölháborúban mint pilóta. Az egyik bevetés után gépét az Indiai-óceán felé fordította, és messze túl repült a Baktérítőn. Az üzemanyag a kijelzők szerint már rég kifogyott. Mikor egy kis sziget fölé ért, amiről úgy sejtette, hogy nem lakja senki, alacsonyra ereszkedett a gépével és körberepülte. Nagy füves térségek, egy erdős hegy, egy kicsiny folyó. Elhagyott rakodó kikötő, a mólón egy magányos kutya ugat. A vízen csak egy csónak ring. A csónakban egy egyenruhába öltözött csontváz hever.

A füves térség fölött katapultált, a repülő az óceánba csapódott. Az volt a terve, hogy újrakezdi ezt az egészet. Azóta róla se tudunk semmit. De ezzel a semmivel, mint a semmivel általában, talán lehet is valamit kezdeni.