Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. május - 100 éve született Márai Sándor / Vörösmarty; Fülvágta; Kínai por; A sárga konyha; Daidal

Vörösmarty; Fülvágta; Kínai por; A sárga konyha; Daidal

 

Vörösmarty

Férfimunka. De nézed a képet,

és a lábad a seggedbe törlöd. A föld

idegen tőled. Unod, hogy nem kapsz levegőt,

unod a kórházi rímet, s hogy az udvar

is fehérbe öltözött. Ha rajtad múlna,

már a macskák sem élnek. Hacsak nem veled,

a holdban. Ott ülsz fent, hanyatt, nyitott hasfallal

s szájjal, mintha fogadat vésnék. Kijöttök

egymással. Világra mint ilyen olyanra

köptök, véreset, mint a föld. Mert fél lábbal

még mindig errefelé köröztök, falkádnak

gőzölgő belsőség, neked egy lyuk, itt van.

     

Fülvágta

Nem alszol a gyűlölettől mióta

Kodály zenét sugároz a Bartók, a Háry az,

fogadni mernél rá. S hogy nemsokára meghalsz.

Beleőrülsz. De talán jobb is, hogyha süket

füledre hallgatsz, és nem haladod meg többet

a föld népességét, ellenben megszünteted

a haláloddal azt is. Nullára csökkented.

Szemüregeden át lesed, hogy mit takar a

nullahegy a szvitben. Vagy kit temetne még maga

alá utoljára elalvást az ember, befogva

ép fülét is, mint jó lovát, ama némaútra;

s ha kicsapták, legalább a nyomára bukva.

     

Kínai por

Kínai kel. Nem is rohadt még el

egészen, de a hülyéje azért kidobta.

És nem így megyünk-e el, ma én, te maholnap,

egy koszos filmsikátorban. Vadul dobogni

kezd a torkod, förtelmes csöveket tuszkolnak

le rajta egy ragyás üvegtábla mögött, szem-

üveged megduplázza a szemöldököd. Nem

is vagy még annyira öreg. Kamrádban ki kell

cserélni az égőt, hetek óta ez üldöz,

hogy idegenként csak hunyorog. Porrá őrlődsz.

És felkavar a hirtelenség – ha rossz jönne,

ennél az is jobb – ha lefekszel, majd ellepődsz.

             

A sárga konyha

Lehettél volna jobb hasonlat is.

Ó, Uram! És erre berekedtél, tűz ütött ki

a szájpadlásodon, s anyádra nehezteltél,

amiért kész volt álmodat megszakítani.

Arcokat vágtál neki. Osontál utána

sarokig, s ott egy korhadt csővezetéknek rontva

sebezted föl a szemöldöködet. Mai fejjel

aligha úszod meg ennyivel. Szemhéjad ragad,

mint az enyv, és öldökölni tudnál egész éjjel,

hideg vagy és nyirkos, mint a föld. Meglesed magad

a sárga konyhában, árnyékod gyorsan vastagszik,

és éppoly hamar elmállik, akár a vakolat.

   

Daidal

Hangyatéboly. Eső lesz, és szárnyad

nő, mintha álmodnád, a semmiből. Lecsapsz

vele, és megemelkedsz. Orrodba száraz

levegő tódul, akárha forró üveg-

szilánkot kortyolnál az üveg bor helyett.

Lábujjad még súrolja az asztalt. Isten

mintha megint nem törődne veled. Este

lesz, mire újabb szárnycsapásba kezdesz, de

apádat sehogy sem tudod meggyőzni az

álom mélységéről. Csak derül fölötte.

Majd megfullad. Elevenébe ne vágjon,

hogy mégsem lesz ünnep a világon.