Csak áll; Hangyák

Csak áll

...és énekel

Az alászivárgó hangokat

hűvösen gyűjti össze homályos serleg

Verejtékben ázó díszletek

között út – szakadék

A falhoz árnyék lapul

orrát

eltömi a téglákból kiáradó

mállás-szag, pára szaga

Hallgat befelé,

hallgatja

: friss hulla szájában bogár neszez

Christine, s Christine,

ahogy

az üvegrózsa szirmára hajol

lélegzetében vonszolja

magát tovább, súlytalan

lepke-

lépte-

nyomát

nyögdécselve végigszaglássza

utána járva

csúszva-mászva, gerjedelmétől

hangosan felzokog és fuldokolva

hány

a szörnyeteg

Hangyák

Reggelig elfeküdtük

az arcunkat.

Nem kérdeztük, mit

álmodtál,

nem válaszoltunk, és nem

fordítottunk hátat.

Hangyák,

halott katonák szétszórt

lábai

égnek a boltozat szekerei

Morzsák,

ahogy peregnek rájuk

peregnek ránk