Csantavéri Orlandó
Karácsonyi Petra (neve természetesen álnév, a szülők kérésének tettem eleget ezzel) 1966-ban született Szabadkán. Általános iskoláit Csantavéren, középiskoláit Szabadkán végezte. Az Újvidéki Bölcsészettudományi Karon szerzett diplomát 1991-ben, majd az ELTE-n hallgatott néprajzot. 1998 tavaszán autószerencsétlenség áldozata lett. Diplomamunkáját (Csantavéri népi emlékezet) és a két, fekete fedeles füzetet az édesapja küldte el e sorok írójának. A füzetek érdekessége, hogy a történetek többsége eredetileg is a versbeszéd technikáját követi. A címet, Csantavéri Orlandó, magam adtam.
(A közreadó)
Yoka Pista volt csantavér egyik bolondja
mondhatni a leghíresebb
többnyire az út közepén járt
és a rádióból összeszedett hírtörmelékeket
üvöltözte angyali mosolyával
a járókelőknek
üdvözölni csak egyféleképpen lehetett
a fölemelt kisujj összeérintésével
mint az ejtőernyősök
mondta ilyenkor
kao padobranci tette hozzá szerbül is
a testvériség-egység jegyében
nehogy nacionalizmussal vádolják
gondolom
apám szerint nem volt bolond
ő egyszer látta amint a busz koszos
oldalára egy horogkeresztet rajzolt
és miután körülnézett hogy mindenki látta-e
szeráfnevetéssel csak annyit mondott
ezt is csak nekem szabad
egyszemélyes színháza halálával szűnt meg
elhagyatva halt meg
ahogy ez a nagy mókamesterekkel történni szokott.
Nem voltam szűz már
amikor a lassúval jártam
nem véletlenül örökölte ezt a nevet lassú
volt
mintha csiga
vére keringett volna az ereiben
alig mozdult bennem
azt hiszem én vettem el a szüzességét
én is alig mozogtam
mégis kétszer élveztem el
szép csöndben
akár valami tolvaj egy csingágósi legénylakáson
árnyék és illat borult rám
miközben repülőgépek
zúgását hallgattam
elrepültem gyorsan kétszer
miközben attól rettegtem
miközben arra vágyakoztam
hogy lerohan mind a kilenc
hangosan szuszogó fiú
smaragddal kirakott varangy vagyok ezt gondoltam.
A csantavéri kisbicska
egy végtelen hosszú nóta refrénje
hej bicska bicska csantavéri kisbicska
maga a nóta obszcén kétsoros rigmusokból áll
mindig variálódik
beidézésétől
néhány jellemző résztől eltekintve eltekintenék
ugyanakkor valós tárgy is
mellyel a csantavéri legények
hol egymást szurkálták
hol pedig a „vidékről" jött
idegeneket igyekeztek eltántorítani abbéli szándékuktól
hogy csantavéri lánynak udvaroljanak
híre van
a csantavéri kisbicskának
állítólag jobb mint a bácstopolyaiak budlija
mert ezzel kisebb a valószínűsége a
„halálos baleseteknek"
a nőstényekért vívott ősi harc eszköze hát ez a tárgy
nekem is van
afféle női modell
ahogy alteregóm mondaná
nem tudok ezzel bánni
hogy is hívják nyelv
hideg fegyverrel dolgozom
a csantavéri kisbicskának pesti vonatkozásai is vannak
(winkler robi mesélte egy
magyar narancs esten)
néhány éve úgy látták a menedzserek kimerülőfélben
a lakodalmas rock
frissíteni kéne
valakinek a fülébe jutott ez a nóta
valahogyan összeszedtek néhány csantavéri kocsma-
és lakodalmas zenészt
hogy CD-re vegyék a műt
aztán stúdióba vonultak a zenészek
eléjük tettek néhány láda sört
(ezt a döntést mint később kiderült elhibázták)
mert az köztudomású hogy az árpaszörp élesíti a hallást
és fürgébbé teszi az ujjakat
és lőn
a nagybőgős
eredeti szakmájára nézve elzüllött kovács
apollón
(nagybőgősnek nagy a fasza
azon megyünk reggel haza)
a nagybőgős íziben dzsesszzenésznek képzelte magát
forgatni kezdte szerszámát
pontosabban hangszerét
hogy a történeti hűségnek azért megfeleljek
a technikusok majd infarktust kaptak
hiszen ők feleltek a százötvenezres gyémántfejes
mikrofonokért
valahogy megegyeztek abban is
hogy ne a fogatlan harmonikás énekeljen
mert a sziszegő hangoktól érthetetlen lesz a szöveg
berezonál a hangfal stb.
végül már az igazgató is lejött a stúdióba
hogy valahogy ráncba szedje
a csantavéri muzsikusokat
annál nagyobb lett a meglepetés
amikor pár hónappal később kiderült
ötvenezer darabot adtak el belőle
majd ajánlani fogom lajkó félixnek
boldog lesz
ő a szarból is aranyat tud csinálni
végül is üzleti vállalkozásnak sem rossz
lesz még egy exportképes csantavéri termék
a pálinkán és a disznóhúson kívül.
Így emlékszem
arra a lányra, akinek csak a punciját sikerült megfognom, azt is csak egyszer,
mert elmenekült és utána nem kereste a társaságomat. Mindig
jóval idősebb faszikkal kefélt, én pedig alig három
évvel voltam csak idősebb nála.
Ám mikor elvette egyik gyerekkori barátom szüzességét,
annak szem- és fültanúja voltam.
Rajtam kívül még nyolc fölizgult,
fiatal csődör tartotta a gyertyát, kész csoda,
hogy nem ugrottunk neki és nem hágtuk meg.
A fiú, nevezzük Árpinak, alig mozdult a lányban,
s bár valamennyien szüzek voltunk ezen igencsak
elcsodálkoztunk. Három-négy lökés pár perc alatt
– nekünk kívülállóknak egy örökkévalóság – és vége volt.
Közben harci gépek zúgtak el a kisváros fölött.-
A felnőttek valami álháborúsdit játszottak, mi meg... mi meg,
most úgy gondolom, kicsit fontosabb dolgokkal voltunk
elfoglalva.
Így emlékezem.