Közelítések Máchához avagy Utószó egy rendhagyó könyvhöz

Efraim Israel: HOLTAK GONDOLATA Mácha költő elkárhozása, mennybemenetele és titkos üzenetei

Co-ed. Berkes Tamás

Fordította Balázs Andrea, Bojtár Endre,

Efraim Israel, Tandori Dezső

Kötve, 168 x 238 mm, 264 oldal; ISBN 80-7149-308-2

Karel Hynek Mácha Május című poémájá-nak ugyanolyan fontossága, rangja van a cseh kultúrában és nemzeti életben, mint a Jónás könyvének a magyarban vagy az Anyeginnak az oroszban – de szinte száz évig tartott, amíg erre a rangra emelkedett, amíg szerzője elátkozott és kiátkozott költőből megfellebbezhetetlen klasszikus nagyság lett. Mitikus méretű ellenállás fogadta; nem csak szenvedélyes kritikák, hanem jelentős irodalmi művek is foglalkoztak kiátkozásával és nemzeti ereklyévé avatásával, olyannyira, hogy kötetünk alcíme már ilyen tekintetben is szinte szó szerint értendő. A könyv a Májuson és néhány kisebb Mácha-versen és prózán kívül ilyen „ellenműveket" tartalmaz, továbbá dióhéjban Mukařovský cseh strukturalista irodalomtudós híres Május-elemzését, mely a vers nevezetes zeneiségének titkát – azaz technikáját – fejtette meg hét évtizeddel ezelőtt, végül a vers fordítójának és a szerzőnek, azaz a kötet összeállítójának elemzéseit, melyek ugyancsak szinte rejtvényfejtő módszerrel fejtik meg a vers nem sejtett, meghökkentő enigmatikus közléseit. A szerző szerint e saját magát a szó konkrét értelmében elkárhoztató, egyszersmind a szó konkrét értelmében a mennybe menesztő titkos közléseket Mácha részben tudatosan „kódolta be" a szövegbe...

Akár bekódolta, akár nem, puszta megfejtésük azt mutatja, hogy a nagy művek piedesztálra állítva sem merevedhetnek élettelen szoborrá, sem megunt iskolai klasszikussá. Ugyanezt bizonyítja az a késhegyre menő összecsapás is, amely kötetünk összeállítása során tört ki éppen ezek miatt a váratlan, nem közkeletű értelmezések miatt a szerző és a társszerkesztő-utószóíró között. (A társszerkesztő állította össze a Névmagyarázatokat is.) Vitájukban a Kiadó nem foglal állást.

Az alábbiakban részleteket közlünk a könyv Utószavából, és közöljük a szerző néhány utólagos reflexióját, valamint az Utószóra való, a könyvbe már be nem jutott reagálását.

Berkes Tamás Közelítések Máchához avagy Utószó egy rendhagyó könyvhöz

Ennek a különös, rendhagyó könyvnek, amelyet az olvasó a kezében tart, térben és időben három vonatkoztatási pontja van. A könyv születési terét a Budapest–Prága–Jeruzsálem háromszögben jelölhetjük ki, az időfolyam pedig, amit a mű felidéz és magához ölel, három tartópilléren nyugszik. Az első pillér a cseh újjászületés korába ágyazódik, amikor Mácha kiadta Május című költeményét, a második tartóoszlop az elkövetkező másfél évszázad cseh kultúrtöténetét testesíti meg, amelynek nevezetes kérdése volt Mácha művének irodalmi, közízlésbeli és tudományos recepciója, s ehhez társul, ezt zárja le az idő harmadik nagy tömbje – az olvasás jelene és a megírás közelmúltja –, amely az interpretáció kísérletével és a befogadás aktusával jelentést kölcsönöz a kinyomtatott szövegnek.

Nem titok, hogy Efraim Israel és e sorok írója több éven keresztül tervezgetett egy Mácha-kötetet a megjelenés reménye nélkül. Mire eljött a kiadás pillanata, kettejük útja elvált, s a végső változat elsősorban a Jeruzsálemben élő fordító felfogását és nézeteit tükrözi. Magam tehát egyszerre vagyok kívül- és belülálló, a könyv egyik szerkesztője és egyben kritikusa, mivel az előkészítés során folyamatosan opponáltam Efraim Israel kísérő jegyzeteit, s együttműködésünk az ő makacsságán szenvedett hajótörést. Érintett vagyok tehát, nagyon is elfogult a könyv minden egyes sorával szemben. Ha tehát a kötet születése, szerkezete és egész szellemisége rendhagyónak mondható, ez az utószó tökéletesen illik hozzá. [...]

Utaltam már rá, hogy a fordításokat kísérő kommentár Efraim Israel művének legtörékenyebb rétegéhez tartozik. Nem tartom feladatomnak a kísérő szöveg részletekbe menő, tételes bírálatát, hiszen a fordító elemi joga, hogy arról a matériáról, amelyhez bensőséges viszony fűzi, s amelyet kivételes mélységben ismer, kifejthesse legszemélyesebb benyomásait. Ha tetszik: kifejthesse rögeszméit és rigolyáit. Az olvasó korrekt tájékoztatása azonban megkívánja annak jelzését, hogy a szerző szellemes és eredeti nézetei szétválaszthatatlanul össze vannak szövődve önkényes és nehezen igazolható kitételekkel. Megkockáztatom: a kommentárok szerzője a legjobb értelemben vett dilettáns, aki magánérdekből, saját gyönyörűségére ír, a tudományos eredményekre, az ilyen vagy olyan közmegegyezésre pedig fütyül... Eljárása akkor válik aggályossá, ha nézetei eltakarják azt a kulturális mezőt, amely a laikus olvasó számára is lehetővé teszi a szélesebb összefüggések felmérését. A feladat tehát adott. Elősegítendő Mácha művének magyar recepcióját, ki kell jelölni néhány tájékozódási pontot, amely eligazít a cseh kultúrtörténet labirintusában. Ebben a kontextusban talán az is könnyebben megítélhető, hogy miért hívta ki Mácha a kortársak ellenszenvét, s igaza van-e Efraim Israelnek, aki a Május életfilozófiáját az erkölcsi világrend tagadásaként értelmezi. [...]

A harmincas években új szakasz kezdődik a nemzeti újjászületés folyamatában. A harmadik nemzedék eszmélése az 1830-as francia forradalomhoz és a novemberi lengyel felkeléshez fűződik. A fiatalok (Mácha, Tyl, Sabina, Kalina, Langer) rokonszenveznek a lengyelekkel, szemben a cseh szellemi élet meghatározó képviselőivel, akik az orosz birodalom erejének megőrzését mindennél előbbre helyezik. Jungmann egy magánlevélben így írt: „Én sajnálom a lengyeleket, de örülök az egész szlávság szempontjából, mivel megcsappant belső ellenségeinek száma. A lengyel nyelv elnyomásával kiszélesedik az orosz nyelv használata, s ez lehet az első lépés az egyetemes szláv nyelv írásba foglalásához, ami nem lesz más, mint az orosz." Palacký ugyancsak helytelenítette a lengyelek mozgalmát, s jellemző módon Choték fővárgróf kérésére németre tanította a Prágába menekült X. Károly, francia királyt. A lojalitás kimutatása persze nem volt oktalan, mert a szigorodó rendőri ellenőrzés rövidesen célba veszi a nemzeti mozgalom kezdetleges intézményeit is. Főúri kapcsolatainak mozgósításával Palackýnak sikerült meghiúsítania, hogy az 1831-ben alakult, könyvkiadásra szakosodott Matice česká a betiltás sorsára jusson. A lojalitás túlzott kifejezése mindamellett végigkíséri a harmincas éveket. Amikor 1836-ban I. Ferdinánd osztrák császárt V. Ferdinánd néven cseh királlyá koronázzák, a cseh szellemi élet kiválóságai hozsannázó könyvet adnak ki Palacký szerkesztésében. [...]