Pepita; Madách; Bárányhab; vébé

Pepita*

Hogy szóljak úgy, ha itt se vagy,

hogy attribútum az az öt konyak,

köpöd keményen, kocsmaszag

kúszik belőlem, egy gyanús csomag

vagyok letétben, ha maradsz,

megkapod helyettem az öthuszat,

s kiválthatsz innen, úgy fogadj,

hogy élére áll a sörös kupak.  

* a költő kedvenc kocsmájának a neve

Madách

Mi van Zsüpi megint nem kapok

em díjat ma már megint nem én

pedig hát ismerek jó pár rém

ismerős pofát de nem adok

erre ismersz ilyen ez az én

mintha... de igaz nem is csapok

balhét hogy most mié ti vakok

köcsögök (természetem szerény)

jönnek itt majd még nagyobb bajok

majrézhatsz mert nem „csak az a vég"

na de hagyom Zsüpi vár a stég

tán holnap Sztregován napozok.

Bárányhab

minden felhő megáll pisálni

a városunk felett a

balkonról nézem

nincs más mit tennem

a helyzet úgy látszik

nedves marad jó ideig

figyelem még bent a

tejszín lassan összeáll

bennem most senki

sem dolgozik ellenem

nem szegül se jó se

rossz akarat minden

a helyén tudom a

tizennegyedik sor hosszát

ura vagyok a helyzetnek

földön és égen bár a

felhők mitagadás furcsák

barta sylvia

vébé

Knézynek

Owen felé

Owen, Batty felé

Owen, Batty, Ince felé

Owen, Batty, Ince, Beckham felé

„Mit kapkodok?! – mindegyre kérded,

Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán –"