A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány
Palimpszeszt – pergamen, melyről levakarták az írást. Új szöveget pakoltak rá. Az ilyen hordozó-anyagra fontosabbnak tűnő szöveg, új világértelmezés kerül; az oklevél-palimpszesztek között gyakori, hogy hamis okmányszöveg, birtokadomány, jogi intézkedés kerül rá; a palimpszeszt szó így hamisítványt is jelenthet.
A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány munkásságának fő terepe 1997, az alapítvány létrejötte óta a középkor, a reneszánsz és a koraújkor irodalma, melyek megismerését és fordítását, terjesztését és tanulmányozását tűztük legfőbb célul magunk elé. Tevékenységünk utóbb némileg kibővült a Prae című kortárs irodalmi-kritikai folyóirat kiadásával.
A palimpszesztséget eszünkben sincs hamisítványként értelmezni (habár ezen a világon minden hamisítvány is). Nekünk a palimpszeszt a képzeletet és az élő hagyományt jelenti. Teremtő erejű képzeletet akarunk csiholni magunkból és érdeklődő közönségünkből, hogy alternatívát állítsunk a kelet-európai lét némileg sótlan hagyományos megélés-stratégiáival szemben. Úgyhogy mindez kétségtelenül romantika, a színpompás változatosság, nyitottság értelmében.
Persze, nem létezik örökké élő hagyomány. Ami tradíció, az egyben holttá válik; ám a világ sodrában az ember folyton törekszik rá, hogy fölelevenítse az elődöket... Mi azt óhajtjuk, hogy az olvasás és a könyv szerves része legyen saját életünknek és utódaink életének is. Nem hinném, hogy utóvéd-harcot vívnánk. A Palimpszesztnél mi úgy véljük, hogy mihelyt hangot és lehetőséget kapnak, kedvelt költőink és lovagjaink CD-ROM-on, tévében, rádióban, Interneten az irodalom mellett fognak érvelni, hogy akadálytalanul áramoljon a kulturális folyam a harmadik évezred felé.
Nem csak pathos van ebben. A puszta hagyományőrzés helyett, ami maga is lenyűgöző lenne egy (időben és némileg térben is) távoli civilizáció felidézésekor, jóval érdekesebb dolog az, amire vállalkozunk. Olyan kultúrát, olyan szövegeket kívánunk bemutatni, amelyek eddig elnagyoltan és távolról voltak csak részei a magyar hagyománynak. Ma pontatlanságokkal, népies közhelyekkel, mítoszokkal vagyunk körülvéve. A mítosz persze jó dolog, szükséges is – de a magunkfajta
szeretné tudni, mi a mítosz és mi a valóság, már csak azért is, hogy „kulturálisan" mindkettőt teljesen ki tudja élvezni.
A magyar civilizáció egyszerre ezeréves, és testvére a nyugat-európainak – és fiatal, merthogy igazi magasságokat a 19–20. században ért el a műveltségünk. A középkori Magyarország erős, de felettébb egzotikus távolban elterülő királyság volt. Része a nagy egységnek, és mégis azt vesszük észre mindig, hogy valamiképpen máshogy része. Ma szükségszerűség, hogy csatlakozzunk... Ám úgy akarunk megérkezni oda, hogy tisztában vagyunk önmagunkkal is, és azzal is, hogy hová érkezünk. Segíthetnek az európai civilizáció első félidejének szövegei, melyek előttünk állnak, és bizonyos, hogy Európa is tanulni fog abból, amilyennek mi látjuk a múltját és a jelenét. A saját történelmünk más optikát ad nekünk. Objektívebb, elmaradottabb, pontatlanabb vagy helyesebb? Bizonytalan magában az ember... Ami bizonyos, hogy az is a mi öntudatunk része lesz, hogy mit tartunk az európai civilizációról. Újra kell „írni", gondolni az e korokhoz fűződő viszonyunkat.
Az elektronikus betű korában, a könyv-formátum szerepének átformálódása idején így kapcsolódunk a palimpszesztek korához: a középkorhoz és a hozzá a mi szemünkben szervesen kötődő reneszánszhoz és kora-újkorhoz.
Említettük, hogy az Alapítvány több területen dolgozik.
Az Internet néven most népszerű hyperkódexben olvasható Palimpszeszt című folyóiratunk, amely tudományos cikkeket közöl, főleg az irodalomtudomány, nyelvészet és történettudomány köréből. (Ezúton is kérek minden olvasót, nyugodtan zúdítsa ránk saját vagy tanítványai dolgozatait. A folyóirat elérhető a http:/ /magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt címen.)
A Palimpszeszt-könyvek sorozata néhány megjelent és nagyszámú tervezett kötetből áll. Megjelent a Hommages á Kulin Katalin című tanulmánykötet, Lancelot
– A Kordé Lovagja című verses regény – e 12. századi remekművet Vaskó Péter fordította, végül Joachim du Bellay híres Panaszdalai; a francia reneszánsz ezen alap-szövegeit Jeney Zoltán ültette át. Közvetlen jövőre vonatkozó tervünk A középkori regény története az európai irodalomban és A változat dicsérete című könyvek megjelentetése; az első a lovagi történetek műfaji áttekintése, a második kritikai filológia-történet. Azután, reméljük, jönnek majd sorban a további szövegkiadások: portugál, francia, olasz, angol szövegek, a lovagi történetek nyersen és kifinomultan megfogalmazott feszültségétől, mély emberi tapasztalataitól, izgalmától egészen Shakespeare-ig; az emberi teljességre törekvés más korban, más civilizációban megélt módjaival, a hermeneutikai megközelítés és a posztmodern olvasás számára mindig szellemi kihívást és izgalmat jelentő tartalmakkal és formákkal.
A Palimpszeszt Kulturális Alapítvány évente szervez műfordítás-pályázatokat, és ezeken lelkes, tehetséges emberek, többnyire fiatalok vesznek részt. A következő művek, részletek főleg a pályázatokon feltűnt munkákból valók.
Elérhetőségünk:
Palimpszeszt Kulturális Alapítvány
Budapest, 1088, Múzeum kit. 4/c