Levél az ikonfestőhöz

Az ELTE történelem és művészettörténet szakán az idén végeztem, most pedig két hónapos kislányommal vagyok otthon. Mindkét szakdolgozatom a középkori orosz kultúráról írtam, s ezzel szeretnék a továbbiakban is foglalkozni. Erre egyelőre két területen nyílik lehetőségem. Egyrészt felvettek Szegedre, a középkori orosz irodalom doktori programra, másrészt pedig: itthon remekül lehet fordítani. Amellett, hogy az adott helyzetben a fordítás az egyetlen munkalehetőség, a középkori orosz irodalom, illetve az azzal kapcsolatos szakirodalom fordítását nagyon fontosnak is tartom. Ez az egyházi szláv nyelvű irodalom felettébb gazdag kincsesbánya, amely a magyar olvasó számára, de maguk az oroszok számára is alig ismert. Mivel – éppen úgy, mint az ikon festészet – a régi orosz irodalom is saját törvényekkel és formanyelvvel rendelkező kanonikus művészet, ezért az irodalmat a középkori orosz kultúra szerves részeként lehet csak megérteni. Ez a kultúra szinte kizárólag egyházi kultúra, ezért a fordítónak mindenekelőtt törekednie kell az ortodox keresztény teológia, a szertartások, liturgikus szövegek, és természetesen a Biblia minél mélyrehatóbb ismeretére. E nélkül elkerülhetetlenek a meg nem értésből fakadó félrefordítások, melyek miatt sajnos gyakran azt a néhány munkát is újra lehetne fordítani, ami eddig megjelent.

Ioszif Volockijnak, a Moszkvától nem messze fekvő Volokolamszkij kolostor apátjának (igumenjének) nevéhez köthető az a 15. század végén keletkezett, s három beszédből álló munka, amely önálló műként Levél az ikonfestőhöz címen ismert. Az írás a Novgorod és Moszkva környékén akkoriban elterjedt eretnekséggel vitatkozik. Az eretnekek tagadták az ortodox egyház legalapvetőbb hittételeit, így elutasították a szentképek tiszteletét is. Az ortodox egyház képteológiája a bizánci képrombolás idején állt össze egységes tanítássá, s ezt a tanítást vették át az oroszok is a kereszténység felvételekor. A mű jelentősége mindenekelőtt abban áll, hogy orosz szerző tollából először itt találkozhatunk a képteológia rendszeres kifejtésével, ezáltal jól kimutathatók benne az orosz teológiai gondolkodás sajátosságai. Ráadásul ugyanez a három beszéd részét képezi a Felvilágosító (Proszvetyityel) néven ismertté és rendkívül népszerűvé vált gyűjteménynek is, aminek köszönhetően a Levél az ikonfestőhöz c. mű később igen nagy hatást tudott gyakorolni Oroszországban.

Tóthné Kriza Ágnes

Első beszéd

Beszéd a novgorodi eretnekek újonnan megjelent eretnekségével szemben, akik azt mondják, hogy nem szabad emberi kéz alkotta dolgok előtt hódolni. Az Isteni Írások tanúságai találhatók itt arról, hogy a Régi Törvény idejében is hódoltak azon emberi kéz alkotta dolgok előtt, amelyeket az Úr rendelt el, hogy az Ő dicsőségére megalkossanak: most tehát még inkább hódolni kell az emberi kéz alkotta dolgok előtt, a szent ikonok, a Drága és Életetadó Kereszt és más isteni és megszentelt dolgok előtt, amelyeket a mi Urunk Istenünk, Jézus Krisztus rendelt el, hogy az Ő dicsőségére megalkossanak.

...Mindenekelőtt azonban azzal kell tisztában lenni, mi az ikon és mi a bálvány. Hiszen nagy és kifejezhetetlen a különbség és az eltérés a szent ikonok között, amelyeket mi, keresztények tisztelünk, és a förtelmes bálványok között, amelyeket a hellének tiszteltek. Míg az isteni ikonoknak szent és tisztelettel övezett ősképük van, a bálványoknak förtelmes és tisztátalan az ősképe, amely ördögi szülemény. Amennyiben az ikonok a bálványokhoz hasonlatosak, akkor a sátor is, amelyet Mózes emelt, és a templom is, amelyet Salamon épített, a bálványok templomaira hasonlítanak. Akkor a bennük bemutatott áldozatok a hellének bálványáldozataihoz, és a láda, melyben a Törvény kőtábláit és más szent

tárgyakat őriztek,¹ az otthoni holmijaidat tároló ládához hasonló. Áron kivirágzott vesszeje² is arra a botra hasonlít, amelyre támaszkodsz, az aranyból készült hétágú gyertyatartó pedig a mécsesedre, amelyet otthon gyújtasz meg. És amennyiben mindezen tárgyak valóban hasonlatosak egymáshoz, akkor a szent ikonok tényleg a bálványokra hasonlítanak. De hiszen ez egyáltalán nem így van! Mindezen tárgyakat azért tiszteled, mert Isten kegyelme általuk szándékozott működni. Ugyanígy napjainkban is a szent ikonokon, a Drága és Életetadó Kereszten és más isteni és megszentelt tárgyakon keresztül kegyeskedett eljutni hozzánk Isten kegyeleme. Isten pedig, Aki számára minden lehetséges, annak idején bárka nélkül is megmenthette volna Noét. De amiként Noé számára is élettelen és emberi kéz alkotta tárgy által szerezte meg a menekülést, ugyanígy bennünket is ezek által az élettelen isteni tárgyak által ment meg. A zsidókat rézkígyó nélkül is megmenthette volna a kígyók marásától,³ Isten azonban, az Ő kifejezhetetlen rendelése folytán, rézkígyó által akarta megszabadítani őket a haláltól. Ugyanígy az Úr napjainkban is ezeken a látható szent ikonokon és más isteni tárgyakon keresztül szellemi módon munkálkodik a mi üdvösségünk érdekében. Jóllehet élettelenek és emberi kéz alkotta őket, mégis az Isten Ige megtestesülésének következtében megmentenek a bűnök árvizétől és a láthatatlan kígyók nyelvétől.

Tehát, ha a Régi Törvény idejében hódoltak a kézzel alkotott templom és azon más isteni tárgyak előtt, amelyeket Maga az Úr rendelt, hogy az Ő dicsőségére megalkossanak, akkor menynyivel inkább kell most, az Új Kegyelem idejében tisztelni a mi Urunk Jézus Krisztus emberi kézzel megfestett ikonját, és hódolni előtte. Hiszen Ő Maga rendelkezett így, amikor arcát a kendőn megörökítette. Erről beszél Ézsaiás próféta: „Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptomban, és ábrázolása rajta lesz az oltáron."⁴ Ezután a szent apostolok meghagyták Lukácsnak, a szent apostolnak és evangélistának, hogy ikonon fesse meg az Ő legtisztább képét, és hogy hódoljanak az Úr megistenült és mennybement emberi természetének. Ugyanígy Lukács, a szent apostol és evangélista megfestette az Úr Anyjának, Isten valóságos Szülőjének képét. Ugyancsak hódolni kell a Drága és Életetadó Kereszt, a Szent Evangélium, az Isteni Legtisztább Titkok, s a megszentelt edények előtt, amelyekben az isteni szentségeket végzik, valamint a szentek drága ereklyéi és Isten templomai előtt is, és ezeket tisztelni kell. Ugyancsak meg kell festeni a szent ikonokra a szent próféták és apostolok, a vértanúk és a szent főpapok és minden szentek képét, azokat tisztelni kell és előttük hódolni.

Az eretnek ismét ellenvet: „Nos, jól van, lehessen, ahogyan mondjátok, Krisztus ikonja előtt hódolni. De mit válaszoltok a többiekkel kapcsolatban, akiket ti szenteknek neveztek? Képmásukat miért festitek meg, és azok előtt miért hódoltok? Miért szeretitek és tisztelitek halott csontjaikat?" Íme, ezt válaszoljuk neki: Amiként Lukács, a szent apostol és evangélista a mi Urunk Jézus Krisztus és az Ő Tisztaságos Anyjának a képét festette meg először ikonon, azután a szent apostolokét és prófétákét, ugyanígy mi is, őt követve, nem csak a mi Urunk Jézus Krisztus és az Ő Tisztaságos Anyjának képét festjük meg és tiszteljük, hanem azokét a szent és Istent hordozó férfiakét is, akiket Isten megszeretett, és drágák voltak Számára. Mint azok a régi igaz férfiak, próféták és pátriárkák, akik halottakat támasztottak fel, megnyitották a vakok szemeit, ördögöket űztek ki és Isten nevében számos csodát vittek véghez. Róluk mondta Dávid: „Mily drágák voltak nekem a Te barátaid, Istenem".⁵ És ismét: „Az Úr szemében drága dolog szentjeinek halála",⁶ valamint: „Csodálatos az Isten az Ő szentjei között."⁷ Ézsaiás pedig ezt mondja: „Az igazak örökké élnek."⁸ És sok ilyen található az Írásokban. A mi Urunk Jézus Krisztus pedig az ilyenekről ezt mondja: „Ti barátaim vagytok",⁹ és: „Aki titeket befogad, az Engem fogad be."¹⁰ És ismét Ő mondja: „Ti vagytok a világ világossága és a föld sója",¹¹ és ismét: „Ahol Én vagyok, ott lesz az Én szolgám is."¹²

Ezért tehát, ha látunk egy templomot, amelyet valamely szent tiszteletére szenteltek fel, vagy egy kis rongydarabot arról a ruháról, amelyben Isten igaz embere aszkéziseit folytatta, vagy csontot a testéből, vagy sírjából hamvakat, akkor tisztelettel övezzük ezeket a megszentelt dolgokat, félelemmel hódolunk előttük és szeretettel csókkal illetjük őket. Hiszen mindezeket a Szent Lélek kegyelme szenteli meg és isteníti át, erről tanúskodnak a végbement csodák és gyógyulások. Amikor azokat a szenteket tiszteljük, akik Krisztusért küzdöttek és Neki tetsző módon éltek, akkor ezzel Magát Krisztust tiszteljük.

Jegyezd meg: ezeken a szent tárgyakon keresztül Istent részesítjük tiszteletben, és nem az élettelen anyagot. Amikor pedig az ikonokon a szenteket ábrázoljuk, akkor nem magát az anyagot tiszteljük, hanem ettől az anyagi képtől értelmünk és gondolatunk az Isteni vágyakozás és szeretet felé szárnyal, hiszen az ikonok miatt visz véghez Isten kegyelme kifejezhetetlen csodákat és gyógyulásokat.

Az eretnek ismét ellenvet: Hogyan lehet, hogy Isten holttesteken és kézzel alkotott tárgyakon keresztül visz véghez csodákat? Erre ezt válaszoljuk neki: Hogyan lehet, hogy az Úr, amikor csodát tett Mózes, a botnak, és nem magának Mózesnek adott csodatevő erőt?;¹³ és az Úr az Ő kegyelmét Illés palástjának adományozta, és ezzel a palásttal vitt véghez Elizeus olyan csodálatraméltó dolgokat, amelyeket korábban a saját erejéből nem tudott megtenni.¹⁴ A zsidók tisztelték a próféták és a pátriárkák sírjait. Az izraeliták kihozták Egyiptomból József csontjait,¹⁵ amelyek áspiskígyót győztek le a barlangban. Elizeus holtteste halottat keltett életre.¹⁶ A Törvény idejéből több más példa hozható fel olyan kézzel alkotott dolgokról, amelyeket tiszteltek, amelyek előtt hódoltak és amelyek csodát tettek: a bizonyság sátora,¹⁷ amely lenből, gyapjúból és más anyagból készült, a Törvény ládája pedig fából volt, valamint Áron vesszeje és Salamon temploma, amelyben tisztelettel övezett tárgyak voltak elhelyezve, és arany kerubok voltak a láda fölött és a falakon, valamint szőtt kerubok a kárpiton.¹⁸ Vajon mindezeket az élettelen tárgyakat nem emberi kéz alkotta-e, és vajon nem halott anyagból készült-e mindegyik? Mégis, milyen okból helyezte és rejtette el bennük Isten az Ő kegyelmét? Ugyanúgy, ahogyan ott is érzékelhető tárgyakon keresztül működött Isten, úgy most is, az Új Kegyelemben a mi Urunk Jézus Krisztus az Ő Szent Egyházában és egyéb isteni és megszentelt dolgokban helyezte és rejtette el az Ő kegyelmét. Ezért most mennyivel inkább hódolni kell az előtt a legtiszteltebb ikon előtt, amely Annak az Isten Igének az emberi testét ábrázolja, Aki testben megjelent, és emberek között kézzel alkotott dolgokban lakozni kegyeskedett, és látható testén keresztül üdvösségemet szerezte meg. Hódolni kell most Isten Tisztaságos Szülőjének ikonja, a Drága és Életetadó Kereszt, és más isteni dolgok előtt is, amelyeket az Új Törvény idejében tisztelünk, mivel ezek nagy kegyelmet hordoznak magukban. Hiszen az Új Törvényben a Szent Léleknek akkora kegyelme jelent meg, hogy nem csak maguk a szentek, de még az árnyékuk,¹⁹ kötényük és verejtékükkel átitatott kendőjük²⁰ is gyógyulásokat, csodákat és jeleket vittek véghez, ami a Régi Törvény idejében sohasem fordult elő. Aki erről részletesebben szeretne tudni, olvassa el Krisztus Szent Evangéliumát, a Szent Apostolok Cselekedeteit és vértanúságban elviselt szenvedéseiknek történetét, valamint a szent főpapok, szentéletű és Istent hordozó atyák, a szent vértanúk és szentéletű asszonyok életének legendáit, és valóban meg fogja látni, hogy a zsidóknál ilyesmik nem voltak.

De nem csak emiatt kell a legdrágább ikonokat és a fent említett egyéb isteni és megszentelt dolgokat tiszteletben részesíteni. Létezik még több más isteni bizonyság, különös nagy titok, valamint hatalmas és csodálatraméltó tett, amiről az Új Törvény írásai, valamint az apostolok, a szent főpapok, a szentéletű és Istent hordozó atyáink tanításai alapján fogunk most részletesebben beszélni. Arról pedig, hogyan és mi miatt kell a szent ikont és egyéb olyan isteni és megszentelt dolgot tisztelni és előtte hódolni, amelynek a megalkotását a mi Urunk Jézus Krisztus az Ő Saját dicsőségére és mindazok tiszteletére rendelt el, akik az idők kezdete óta Neki tetsző módon éltek; továbbá arról is, hogy miként kell a királyok és fejedelmek előtt hódolni, és miként egymás előtt és hogyan kell napjainkban az Úristen előtt hódolni és egyedül Neki szolgálni – minderről a következő beszédben lesz szó.

Második beszéd

Elbeszélés az Isteni Írások alapján arról, hogyan és milyen okból kell a kereszténynek tisztelettel hódolni az isteni ikonok, Krisztus Drága és Életetadó Keresztje, a Szent Evangélium, a Tisztaságos Isteni Titkok, s azon megszentelt edények előtt, amelyekben az isteni szentségeket végzik, valamint a drága és szent ereklyék, s az isteni templomok előtt. Továbbá arról is, miként kell egymás előtt hódolni, s miként a király és a fejedelem előtt, s nekik hogyan kell szolgálni, és hogyan kell napjainkban az Úristen előtt hódolni és egyedül Neki szolgálni.

Tudni kell, hogy minden kereszténynek a kötelessége, hogy az Egylényegű, Oszthatatlan és Összevegyíthetetlen Szent Háromságot a legtiszteltebb és isteni ikonokon, a falakon és a szent edényeken ábrázolja, az ábrázolás előtt félelemmel és rettegéssel hódoljon, és végtelen vágyakozással és mély szeretettel csókkal illesse azt. Hiszen az ikon ábrázolásán keresztül lélekben szemléljük azt, amit testi szemünkkel nem láthatunk. Hiszen a Szent, Mindenható és Életetadó Háromság jóllehet isteni természetét tekintve leírhatatlan, az istenes szavú és legtiszteltebb próféták és igaz férfiak mégis sokféle képben tettek kinyilatkoztatást Róla. Ábrahámnak érzékelhető módon, emberi alakban jelent meg.²¹ És amiképpen az Úr Önmagát megjeleníteni kegyeskedett, akképpen rendelte is el, hogy ábrázolják Őt. Ettől az anyagi képtől értelmünk és gondolatunk az Isteni vágyakozás és szeretet felé szárnyal, és nem az anyagot tiszteljük, hanem ezen isteni ábrázolás szépségének megjelenését és képét. Itt a földön ilyen ábrázolás miatt zengjük az Egylényegű és Életetadó Háromságnak a Háromszorszent éneket, hiszen az ikon felé kifejezett tisztelet az Ősképre száll. Így nemcsak most szentelődünk és világosodunk meg a Szent Lélek által, hanem majd az eljövendő világban is nagy és kifejezhetetlen jutalmat kapunk, amikor a nap fényénél világosabban fog ragyogni azoknak a szenteknek teste, akik az ikon ábrázolásán keresztül szeretettel tisztelik és csókkal illetik az isteni természet egy Lényegét három képmású Személyben, és imádkoznak a Szent és Életetadó Háromság ezen legtisztább és isteni hasonmásához.

Ugyanígy és ennek megfelelően kötelességünk a mi Urunk Jézus Krisztus legtisztább és istenemberi képmását megfesteni és ábrázolni, ezen képmás előtt hódolni és csókkal illetni azt. Hiszen Ő Kezdetnélküli, Örökkévaló, Anyagtalan, Érinthetetlen, Uralkodó, Élő Fiú, az Isten Igéje és a mi Istenünk, Aki arasszal mérte ki a mennyet, és a földet tenyerén hordozza.²² Vette a föld porát,²³ s abból a Saját képére és hasonlatosságára megteremtette az embert,²⁴ akit az értelem révén Önmagához hasonlóvá tett, és akit arra méltatott, hogy a paradicsom kifejezhetetlen szépségét élvezze, és királlyá tette őt mindenek fölött, ami a földön létezik. Ezután a kígyó elcsábította az embert, és az ember bűnbe esett,²⁵ aki a bűn miatt a halál rabja lett.²⁶ De az Úr nem vetette meg őt: látván, hogy az emberi nemre pusztulás vár, az Örökkévaló Atya tetszéséből és a Szent Lélek által leszállott a mennyekből, és Szűz Mária méhében szállást vett magának, és az igazság Fénye ragyogott fel Mária belsejében. E Fény mag nélkül lett testté,²⁷ és megszületett, és bár Isten maradt, emberré lett, és számos jelen és csodán keresztül, valamint különféle csodatettek által mutatta meg nekünk erejének és isteni természetének nagyságát. Ezután apostolokat küldött, hogy elűzzék a gonoszságot és hogy megtanítsanak az erényekre. A bűnre való törekvésnek fenyegetéssel vetett véget, az erényekben való buzgóságra ígéretekkel buzdított. Magára vette erőtlenségeinket, és betegségeinket hordozta,²⁸ érettünk bántalmazást és a leggyalázatosabb halált szenvedte el. De feltámadt és felment a mennyekbe, itt hagyván felejthetetlen emlékét, hogy nekünk, akik Benne reménykedünk, legyen földi életéről jelünk, hogy a jó az idő múlásával el ne homályosodjék, és ne kerüljön a feledés mélyére. Ezért festjük le istenes és legtisztább képének vonásait, ily módon emelve értelmünket az Ő anyagtalan isteni természete felé. Hiszen Ő, Aki az Atya dicsőségének kisugárzása és Személyének képmása, Aki hatalmának szavával hordoz mindeneket,²⁹ Maga áldotta meg ezt a legnagyobb tiszteletre és dicséretreméltó tevékenységet azzal, hogy a kendőn pusztán egyetlen érintéssel örökítette meg Saját legtisztább képét. A kendőt a hosszú évek óta betegágyban fekvő Abgárhoz küldte, aki alighogy hozzáért, meggyógyult. Akik látták ezt, a szemtanúk, az istenes tanítványok és az apostolok, megfestették az Úr legtisztább képét úgy, ahogyan ők látták, és meghagyták a következő nemzedékeknek is, hogy fessék ezt a képet, hódoljanak előtte és tiszteljék. Sok jel, csoda és gyógyulás történt az Úr legtisztább hasonmása által, és történik napjainkig is. Mert bár a test, amelyet az Úr az Ő Tisztaságos Anyjától kapott, a Feltámadás előtt romlandó és halandó volt, az isteni természet mégsem vált el tőle soha, sem a méhben, sem a kereszten, sem a sírban. Ugyanígy az Úr legtisztább képmása is, jóllehet, romlandó anyagból készül, de amint bármely anyagból megjelenítik Őt, Vele együtt, Tőle elválaszthatatlanul jelenik meg isteni természete is.

Ezért kell tisztelnünk az Ő ikonra festett képmását, és úgy hódolni e képmás előtt, mint Maga az Úr előtt, és nem úgy, mint bárki más előtt. De nem szabad azt gondolni, hogy a legtisztább képmás Krisztus isteni Lényegévé változik, hiszen az isteni Lényeget se angyal, se ember nem láthatja. Azt sem szabad gondolni, hogy ez a képmás Krisztus testben, hiszen Krisztus isteni természetét tekintve ábrázolhatatlan, és Ő most nem látható, csak mikor majd elérkezik második eljövetele (akkor lesz ez lehetséges).³⁰ Az ikon ezzel szemben Krisztusnak emberi természet szerinti képmása. Ezért ahogyan a Drága és Életetadó Kereszt képét, a Szent Evangéliumot és a Szent Isteni Titkokat hódolatunk és tiszteletünk kifejezéseként tömjénezéssel illetjük, és előttük gyertyákat gyújtunk meg, ugyanúgy kell tiszteletünket kifejeznünk és szeretettel hódolnunk az Úr legtisztább és legdrágább képmása előtt, s azt csókkal illetnünk, félelemmel és rettegéssel, tiszteletteljesen és hittel. Hiszen az ábrázolhatatlan Isten miérettünk, akik az Ő Ősképéről megemlékezünk, ábrázolható emberré lett. Mert a tisztelet, amelyet az ikon felé kifejezünk, az Ősképre száll, és ikonokon, az ikonok által tiszteljük az Igazságot és hódolunk az Igazság előtt.

A szent apostolok és az istenes atyák ugyanígy elrendelték, hogy Tisztaságos Nagyasszonyunknak, Isten Szülőjének legtisztább képmását ikonokon megfessük, és e képmás előtt hódoljunk. Mert mind a próféták, mind az apostolok és az összes igaz férfi a Lélek által arról tanúskodik, hogy ő valóban Istennek Szülője, Aki lélekben és testben is tiszta lévén, Emmánuelt érintetlenül szülte. Ha az isteni természetnek nem lett volna ilyen tiszta és minden fogyatkozástól mentes őrizője, senki a halandók közül nem üdvözülhetne. Minden dicsőség, tisztelet és szentség, amely az elsőnek teremtett Ádámtól egészen az idők végezetéig jár a prófétáknak, az apostoloknak, a vértanúknak, az igaz férfiaknak, a szentéletű és alázatos lelkeknek, minden egyedül Őáltala, Istennek Szülője, Mária által volt, van és lesz. Ikonját úgy kell tisztelni, mint Őt Magát, ikonja előtt úgy kell hódolni, mint Őelőtte. Hiszen amikor az istenes Lukács apostol megfestette fára Tisztaságos Nagyasszonyunknak, Isten Szülőjének az alakját, elvitte azt a mindenek Úrnőjéhez és Királynőjéhez, Aki tekintetét ráemelve áhítattal és hatalommal szólalt meg: „E képmással van a kegyelmem". Beszéde valóság lett, legtisztább ikonja által csodák, jelek és megszámlálhatatlan csodatételek történtek attól az órától kezdve, és történnek napjainkig is. Ott pedig, ahol legtisztább képmását megörökítik, az Ő kegyelme is megjelenik, és e kegyelem együttműködik Isten Anyjának legdrágább ikonjával. Mi is, akik szüntelenül e legtisztább ikonhoz folyamodunk, Őáltala most mindenféle javakra lelünk, és életünknek jó és szégyen nélküli befejezését nyerjük el, segítségével nem látjuk meg a levegő démonainak karmait és tekintetét, és megmenekülünk bűneink adósságlevelétől. Mint a levegővétel, annyira elengedhetetlen számunkra Isten Szülőjének segítségül hívása, hiszen amiképpen az Ő Fia és Isten mindenütt jelen van, és mindeneket betölt, akképpen Ő is, a végtelen Isten Anyja, a villámnál gyorsabban siet segítségére mindazoknak, akik az Ő nevét szólítják. Fiának, Jézus Krisztusnak isteni természete Atyja természetétől ered, teste azonban Örökszűz Anyjának természetétől, mivel Ő Istennek és Máriának is Fia, egylényegű az Atyával, de a világ üdvösségéért egylényegű az Anyával is. Neki hála, hogy velünk az Isten.

A szent apostolok és Istent hordozó atyák ugyanígy elrendelték, hogy tisztelettel és hittel hódoljunk a Drága és Életetadó Kereszt előtt. Jóllehet, fából készült, mégis Isten hatalmának fegyvere az ördöggel és minden ellenséges erővel szemben, mivel a rajta megfeszített Isten Ige legtiszteltebb Vére és szentsége által szentelődött meg. Az átok Isten ereje által megszenteléssé vált, mert a keresztre emberi alakban az Urat szegezték, Aki eltűrvén az eltemettetést, feltámadt és dicsőséggel mennybement. De nem csak azt az egy Életetadó Keresztet illeti hódolat és tisztelet, amelyen Krisztust megfeszítették, hanem minden olyan kereszt előtt, amely Krisztus Életetadó Keresztjének képére és hasonlatosságára készült, úgy kell hódolni, mintha az előtt a kereszt előtt hódolnánk, amelyre Krisztust szegezték. Hiszen ahol a keresztet ábrázolják – bármilyen anyagból készüljön is az –, ott a Keresztre szegezett Krisztus Istenünk kegyelme és megszentelése jelenik meg. E jelt adta nekünk, hogy a homlokunkat, a szívünket és minden végtagunkat ezzel jelöljük meg. Ez pecsétként szolgál, hogy azt meglátván a pusztító hozzánk ne nyúljon, amiként az Úr mondja Ezékiel által: „Ne szánakozzatok, és ne legyetek könyörületesek! Gyilkoljátok az öreget, az ifjat, és a szüzet, a gyermekeket és az asszonyokat, hadd pusztuljanak! De azokhoz az emberekhez ne nyúljatok, akiken jel van!"³¹ Hasonlóan beszél Dávid is: „Jelt adtál az istenfélőknek, hogy megmeneküljenek az íj elől",³² vagyis az ellenség nyilai elől. Továbbá: „Megjelöltetett mirajtunk a Te orcádnak világossága, Urunk",³³ hiszen a jel a homlokon van, amint Ezékiel mondja.³⁴ Általa ismernek fel minket, hívőket, és általa különülünk el a hitetlenektől. Ez a mi pajzsunk és fegyverünk! A Kereszt nagy jeleit és csodáit lehetetlen szavakkal elmondani. Ilyenek voltak Nagy Konstantin idejében, aki először az égen látta meg a Keresztet, majd ezután annak segítségével pusztította el az összes ellenséget, és fia, Constantius idejében, Jeruzsálemben, amikor nappal tűnt fel az égen a Kereszt, úgy, hogy fényével elhomályosította a nap fényét; és Hérakleiosz császár idejében, és még számtalan más esetben.

Ugyanígy a Szent Evangéliumot is megilleti a hódolat és a tisztelet, mert a mi Urunk Jézus Krisztus legtisztább képmása és a Szent Evangélium egymáshoz hasonlatosak, és egyforma hódolattal és tisztelettel kell illetnünk őket. Hiszen semmi különbség sincs közöttük, mivel mindkettő ugyanazt az örömhírt hirdeti. Mert az író megírta az Evangéliumot, s benne mindent leírt Krisztus testben való megjelenéséről, és ezt átadta az Egyháznak. Hasonlót tesz a képíró is, amikor Krisztus testi megjelenéséről mindent lefest a táblára, és ezt átadja az Egyháznak. Amit az Evangélium igével hirdet, azt a festmény az emberi kéz alkotása által fejezi ki. Ha pedig az ikont tisztelem, akkor nem a táblát tisztelem, sem a festett anyagot, hanem Krisztus testének ábrázolását. Ugyanígy aki a Szent Evangéliumot tiszteli, az nem a pergament, és nem is a tintát tiszteli, hanem Krisztus megtestesülésének történetét.

(...)

Tehát amikor a szent isteni templomban vagy bárhol az Úristen előtt hódolsz, akkor teljes szívedből, teljes elmédből és teljes lelkedből, gondolatodban és megtisztult szívedben emeld fel lelked tekintetét a Szent, Egylényegű és Életetadó Háromság felé; az Egy Istent Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek hívjad, minden látható és láthatatlan dolgok Teremtőjének és Alkotójának. Testi szemed pedig emeld a Szent, Egylényegű és Életetadó Háromság legtiszteltebb és isteni ikonjára, vagy a mi Urunk jézus Krisztus istenemberi képmására, vagy Tisztaságos Anyjáéra, vagy valamelyik szentére, vagy a Drága és Életetadó Keresztre, vagy a Szent Evangéliumra, vagy a Legtisztább Isteni Titkokra, vagy a szent templomra, vagy a megszentelt edényekre, melyekben az isteni szentségeket végzik, vagy a szentek ereklyéire, és hódolj előttük – lelkeddel lelki módon, testeddel érzékelhető módon. (...)

Harmadik beszéd

Beszéd a novgorodi eretnekekkel szemben, akik azt mondják, hogy nem szabad a Szent és Egylényegű Háromságot ikonokon megfesteni, mivel szerintük Ábrahám Istent látta két angyallal, és nem a Szent Háromságot. Arról található itt elbeszélés az Isteni Írások alapján, hogy Ábrahám a Szent Háromságot látta, valamint, hogy a kereszténynek festenie kell a Szent és Életetadó Háromságot a legdrágább ikonokon.

(...) A következőkben tehát beszéljünk arról is, miért rendelkeztek úgy a szent és istenes atyák, hogy a Szent Háromságot isteni, királyi és angyali alakban fessük meg a szent ikonokon, jóllehet az Írás azt mondja, hogy a Szent Háromság emberi alakban jelent meg annak idején Ábrahámnak.³⁵ Azért rendelkeztek így, mivel nagyobb tiszteletet és dicsőséget akartak adni ezen isteni ábrázolásnak. Á trónon ülés a Szent Háromság királyi, uralkodói és hatalmi helyzetére utal. A szent fejeket kör alakú dicsfény övezi, hiszen a kör mindenek Okának, Istennek képét hordozza magában. Amiként a körnek nincs kezdete, se vége, azonképp Isten is kezdet nélküli és vég nélküli. A szárnyak mennyei eredetre utalnak, szabad mozgást, felemelkedést, súlytalanságot fejeznek ki, és azt, hogy a Szent Háromság nem részese a földi dolgoknak. A kezekben levő jogar pedig a Szent Háromság hatalmát, egyeduralmát és erejét mutatja. Íme, ezt fejezi ki a Szent Háromság isteni, királyi és angyali alakban való megjelenítése. Hiszen mindaz, amit Istenről mondanak vagy festenek, nem Isten hatalmának és felségének felel meg, hanem az a befogadók erőtlenségéhez vagy igényéhez alkalmazkodik, amint ez már korábban megmondatott. Mindazok pedig, akik arra lettek méltók, hogy ilyen látomásban részesüljenek, nem kezdték el gondosan vizsgálni a titkot, hanem hittek félelemmel és rettegéssel.

Mi pedig hisszük és nyelvünkkel, szívünkkel, értelmünkkel és szavainkkal valljuk, hogy Ábrahám valóban a Szent, Egylényegű, Oszthatatlan és Mindenható Háromságot látta. A Természetét tekintve leírhatatlan, kimondhatatlan és elérhetetlen Szent Háromság ezen isteni és legtisztább hasonmását pedig szent ikonokon festjük meg, és előtte hódolunk. Hiszen Ő irgalmából és határtalan könyörületességéből árnyék gyanánt,³⁶ különböző képekben úgy jelent meg az atyáknak és a prófétáknak, a pátriárkáknak és a királyoknak, ahogyan azok képesek voltak e jelenést befogadni. Minket pedig arra méltat, hogy napjainkban is úgy ábrázoljuk és a legtiszteltebb ikonokon úgy fessük meg a Szent Háromságot, ahogyan akkor megjelent. Itt a földön pedig ilyen ábrázolás miatt zengjük az Egylényegű és Életetadó Háromságnak a Háromszorszent éneket. Végtelen vágyakozással és határtalan szeretettel lélekben az Őskép, az elérhetetlen hasonmás felé emelkedünk, és az anyagi képtől lelkünk és gondolatunk az Isteni vágyakozás és szeretet felé szárnyal. Nem az anyagot tiszteljük, hanem ezen isteni ábrázolás szépségének megjelenését és képét, hiszen az ikon felé kifejezett tisztelet az Ősképre száll. Így nemcsak most szentelődünk és világosodunk meg a Szent Lélek által, hanem majd az eljövendő világban is nagy és kifejezhetetlen jutalmat kapunk, amikor a nap fényénél világosabban fog ragyogni azoknak a szenteknek teste, akik az ikon ábrázolásán keresztül szeretettel csókkal illetik és tisztelik az isteni természet egy Lényegét három képmású Személyben, és imádkoznak a Szent és Életetfakasztó Háromság ezen legtisztább és isteni hasonmásához, és az Atyával együtt a Fiúnak és a Szentséges Léleknek, a mi Istenünknek hálaadást zengenek. Övé a dicsőség, a hatalom, a tisztelet és a magasztalás minden időknek előtte, most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen.

Jegyzetek

1. vö. Mtörv 10, 1–3.
2. vö. Szám 17, 16–26.
3. vö. Szám 21, 4–9.
4. vö. Ézs 19,19. Egyértelmű, hogy Ézs 19,19-re utal az idézet, ám a mű kiadói nem találták meg a szövegváltozat eredetijét a Biblia általuk ismert szláv fordításai között. Kravec-Medvegyevoj. 1993. 163., 1. jegyzet.
5. A Septuaginta szerint: Zsolt 138/139,17. A szláv ószövetségi bibliafordítások a görög Septuaginta nyomán készültek, minek szövege bizonyos esetekben eltér a héber Bibliától, amely alapján a magyar bibliafordítások készültek. Ezenkívül a szláv szöveghez hol az egyik, hol a másik magyar fordítás áll közelebb. Amennyiben a bibliai hely megjelölése után nincs megjegyzés, akkor a Magyar Bibliatanács 1975. évi újfordítású Bibliájának javított kiadása alapján idéztünk. Felhasználtuk továbbá a Szent Jeromos Bibliatársulat fordítását: Ó-és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján, Budapest, 1997. (a továbbiakban: Neovulgáta-fordítás, 1997.), a deuterokanonikus könyvek esetében a Magyar Bibliatársulat által kiadott fordítást: Deuterokanonikus bibliai könyvek a Septuaginta alapján, Budapest, 1998. (a továbbiakban: Deuterokanonikus bibliai könyvek, 1998.), illetve Dr. Berki Feriz zsoltárfordítását: Hymnologion II. Szerk.: Berki F., Budapest, 1969. (a továbbiakban: Berki, 1969.).
6. Zsolt 115,6/116,15. (Neovulgáta-fordítás, 1997.)
7. Zsolt 67/68,36. (Berki, 1969.)
8. Bölcs 5,15. (Deuterokanonikus bibliai könyvek, 1998.) Úgy tűnik, hogy az Ézsaiásra történő utalás téves.
9. Jn 15,14.
10. Mt 10,40.
11. vö. Mt 5, 13–14.
12. Jn 12,26.
13. vö. Kiv 4,2–5, 17
14. vö. 2Kir 2,8–9, 13–14; 7,15–20; 8,1–6, 16–17; 9,23; 10,13; 14,16; 17,5–6.
15. vö. Kiv 13,19. Józs 24,32.
16. vö. 2Kir 13,21.
17. vö. ApCsel 7,44.
18. vö. 1Kir 6,14–36; 8,6–7.
19. ApCsel 5,15–16.
20. ApCsel 19,12.
21. vö. Ter 18.
22. vö. Zsolt 94/95,4.
23. Ter 2,7.
24. Ter 1,26–27.
25. Ter 3, 1–13.
26. Ter 3,19.
27. vö. Jn 1,14.
28. Mt 8,17, ill. Ézs 53,4.
29. vö. Zsid 1,3.
30. A zárójelbe tett szöveg az eredetiből hiányzik.
31. Ez 9, 5–6.
32. Zsolt 59/60, 6.
33. Zsolt 4,7 (Berki, 1969.)
34. vö. Ez 9,4.
35. Ter 18,1–15.
36. vö. Zsid 8,5 és 10,1.