Mintha a provanszi tájak...
Vaskó Péter fordítása
1.
Mintha a provanszi tájak
lélegzetét hozná e szél,
mi csak tőle jön, kincset ér,
s lelkembe víg öröm árad,
hogyha hallom dicséretét, –
ó, százennyi szó kéne még
hírét zengni csodájának.
2.
Senki szebbet sosem láthat,
mint a Rhone s Vence közti vidék,
mit tenger, s Durance kerít még –
kertje ez örömnek, vágynak,
lakói nyíltak, őszinték,
itt hagytam szívem, őrizzék,
óvja Ő, kit fél a bánat.
3.
Napja ez a boldogságnak,
mert ma Őrá emlékszem én,
kiben vígság él és erény,
s kire a dalok szavának
bármily jelzője is szerény, –
szebbet, jobbat e földtekén,
tudom, senki nem találhat.
4.
Neki jár, és senki másnak,
hála, köszönet mindenért,
az ihletért, poézisért,
s hogy dalaim oly vidámak.
Tőle kaptam én a reményt,
s szintúgy minden szívem szerént
születő szép ideámat.