Kalligram / Archívum / 2000 / IX. évf. 2000. november - Műfordítás / Mintha a provanszi tájak...

Mintha a provanszi tájak...

Vaskó Péter fordítása

 

1.

Mintha a provanszi tájak

lélegzetét hozná e szél,

mi csak tőle jön, kincset ér,

s lelkembe víg öröm árad,

hogyha hallom dicséretét, –

ó, százennyi szó kéne még

hírét zengni csodájának.

   

2.

Senki szebbet sosem láthat,

mint a Rhone s Vence közti vidék,

mit tenger, s Durance kerít még –

kertje ez örömnek, vágynak,

lakói nyíltak, őszinték,

itt hagytam szívem, őrizzék,

óvja Ő, kit fél a bánat.

   

3.

Napja ez a boldogságnak,

mert ma Őrá emlékszem én,

kiben vígság él és erény,

s kire a dalok szavának

bármily jelzője is szerény, –

szebbet, jobbat e földtekén,

tudom, senki nem találhat.

   

4.

Neki jár, és senki másnak,

hála, köszönet mindenért,

az ihletért, poézisért,

s hogy dalaim oly vidámak.

Tőle kaptam én a reményt,

s szintúgy minden szívem szerént

születő szép ideámat.