Szekvencia Szent Maximinusról
Polgár Anikó fordítása
Szent Hildegárd (1098–1179) – középkori latin költőnő, látnok, zeneszerző. Művei közül a legjelentősebbek látomásai és szabadvers-szerű szekvenciában írt versei.
A galamb kinézett az ablak rácsain,
S szeme előtt
Izzadva izzadt ki magából balzsamot
A fénylő Maximinus.
Felragyogott a nap,
A sötétbe visszasugárzott:
Belőle éledt egy drágakő,
Mely a jámbor szív
Legtisztább templomát díszíti.
Hatalmas torony ő,
Libanoni s ciprusfából készített,
Hiacinttal és szardiusszal ékes város:
Vele más művész munkája fel nem érhet.
A legtisztább vizű forráshoz
Mint gyors szarvas, szalad,
A forráshoz, mely erős sziklából fakad
S édes illatot ont magából.
Ó, illatok,
A zöldellő királyi kertek bájai,
Kik az égbe szálltatok,
Midőn a bárányok vére ömlött
A legszentebb áldozaton,
Köztetek ragyog már e művész, a templom fala,
Ki sasszárnyakra vágyott,
S az egyház dicső bőségzavarában
Csókolta az éltető tudást.
Ó, Maximinus, te hegy vagy és völgy,
S magaslatnak látszol mindenütt,
Magaslat vagy, hová nemcsak a vadkecskék:
Az elefántok is feltörekszenek,
S hol a bölcsesség a legnagyobb gyönyör.
Te a szolgálathoz bátor vagy s erős,
S feléd az oltár csillogása árad:
A dicsőség oszlopához szállsz fel,
Mint illatok felhője, a füst.
Fönn közbenjársz a népért,
Ki a fényességre vágyik,
S kire dicsőség vár a mennyben.