A címzett: Szűz Mária

A Medves hegység keleti lejtőjén, Egyházasbást (Nova Bašta) határában, de a szomszédos Vecseklő (Večeklov) faluhoz sokkal közelebb, a Lőrince-patak forrásánál a völgyben két kis kápolna és egy kereszt áll. Ünnepnapokon és szombatokon, Mária napján gyakran kijár ide a szűkebb környék: Vecseklő, Egyházasbást, Tajti, Péterfala, Dobfenék, Gömöralmágy asszonynépe. Olykor távolabbról is jönnek látogatók, zarándokok.

A kegyhely keletkezésének történetét csak a helyi lakosok hagyománya őrzi. A legendás elbeszélések szerint Mária megjelent egy vizet kereső néma csordásgyereknek. Tanácsára a gyerek a partoldalban ásott, s az ásás nyomán felfakadt fonás vizétől megszólalt. Apja pedig Szűz Mária kérésére egy Mária-szobrot faragott a jelenés helyére. Ez a történet, a szent hely alapító csodája, a közeli Mátraverebély-Szentkút csodájának és legendájának megismétlődése, azaz a básti szentkutat Mátraverebély kisugárzásának, filiációjának tarthatjuk. Az elbeszélések szerint Mária első megjelenése után újabb csodás jelenések és látomások is voltak. A forrás vizétl ezért megszenteltnek, hasznosnak tartják. Az 1980-as évek eleji ottjártamkor a forrás mellett két kis ágason bádogbögrék csüngtek, hogy a hegyet és erdőt járó emberek bármikor ihassanak a vízből. A kijáró búcsúsok a forrásvizet üvegekben, edényekben gyakran hazahordják. Isznak belőle, mosakodnak benne. A visszaemlékezések szerint a forrás mellett kialakítottak egy kisebb, méteres és hatvan-hetven centiméter mély medencét. Ebbe belevezették a forrás vizét. A medence helyét 1982-ben még jól lehetett látni. A búcsúsok kissé távolabb tüzet gyújtottak, annak parazsában köveket melegítettek, s azzal melegítették fel a jéghideg forrásvizet. Aj legenda egyik változata szerint maga Szűz Mária javasolta, hogy így mosakodjanak a forrás csodatevő erejű vizében. A mosdás után megtörölköztek, a rongyokat pedig a közeli fákra, bokrokra aggatták. A csodás gyógyulásokról a legtöbb medvesalji faluban történeteket beszélnek. Mária vize gyógyított szélütést, ekcémát, hajhullást lábfájást. A forrás közelében több lelki gyógyulás, megtérés is történt.

A forrás közelében valamikor az 1800/1900-as évek fordulóján egy kőkeresztet állítottak, az egyházasbásti Ádám János és felesége pedig egy kis vályogkápolnát építtetett. Melléje a vidék felszabadulása, s Magyarországhoz való visszacsatolási, után egy kis fakápolnát emeltek, amely inkább egy fedett, zárható szabadtéri oltár. A kápolnában utoljára az 1940-es években mutattak be szentmisét. Az oltáron álló Mária-szobrot a visszaemlékezések szerint a tűzvészben elpusztult régi szobor helyére 1915-ben Lapujtőről hozták. A kápolnákat az 1980-as évek elején az egyházasbásti Mede Rudolf és felesége gondozták, de többen segítettek nekik a környékbeli településekről.

A koliba Mária-szobrát a Tajtiban lakó Petrus Júlia gondozta akkoriban. Ő öltöztette a liturgikus színeknek megfelelően a szobrot. Az első ruháját úgy tudta megvarrni Máriának, hogy egy alkalommal a szobrot párnába tekerve hazavitte a faluba, levetette Mária és a Kisjézus méreteit, s ezek alapján készítette a kisméretű ruhákat.

A kápolna egyházilag nem elismert, nem jóváhagyott kegyhely. Ennek ellenére főleg Mária-ünnepeken számos látogatója van. Az első búcsús napja, Gyertyaszentelő Boldogasszony, február 2-án van, majd ezt követően mind többen és többen mennek ki a hegybe Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, Virágvasárnap és Húsvét napjain, különösen Húsvét keddjén. Ekkor főleg Tajti, Péterfala és Dobfenék asszonynépe zarándokolt ki a hegybe. Jönnek még Áldozócsütörtökön, Pünkösd hétfőjén és keddjén, különösen az egyházasbástiak. A látogatás jeles alkalmai közé tartozik még Péter-Pál (június 29.), Sarlós Boldogasszony (július 2.), Mária Magdolna (július 22.), Szent Anna (július 26.), Havi Boldogasszony (augusztus 5.), Szent István király (augusztus 20.), Kisasszony (szeptember 8.) és Fájdalmas Anya (szeptember 15.) ünnepe, ilyenkor egy-egy faluból változó létszámban: hárman-négyen, vagy akár kétszázan is kimennek a forráshoz. Ez utóbbi alkalommal ugyan sokan a közeli Détér, mások a távolabbi, de régibb, jelentősebb és híresebb Eger vagy a Szentkút búcsúit keresik fel. Kijönnek néhányan Őrangyalok vasárnapján, Olvasós Boldogasszony ünnepén, sőt még karácsonykor is. A búcsúsok létszáma az időjárás függvényében változik.

A Máriához és a forráshoz látogatók neveiket eleinte ceruzával vagy késsel a koliba oldalára írták, a fába karcolták. A Mária-szobrot öltöztető Petrus Júlia ezért az 1970-es években füzeteket függesztett ki egy madzagon lógó ceruzával együtt a kápolna falára azért, hogy ne a falat tegyék tönkre, hanem mondanivalójukat a füzetbe írják. Ottjártamkor, 1982-ben több füzet már betelt. Ezeket otthonában Tajtiban őrizte. A látogatások időpontjait, egyes bejegyzéseket akkor kiírtam belőlük. Évek múlva, amikor kísérletet tettem a füzetek elkérésére, azt a választ kaptam, hogy az egerek már szétrágták őket. Tizennyolc év után Méry Margit, a Pozsonyi Rádió Magyar Adásának munkatársa segítségével mégiscsak sikerült három valóban egérrágta füzetet megszereznem az 1980/1990-es évekből. Köszönet érte mindkettőjüknek.

E rövid írás e füzetekből egyet mutat be, beírásait elemezve.

A Petrus Júliától (Tajti) Méry Margit (Pozsony) közvetítésével megkapott füzeteket és lapokat a dátumok alapján négy füzetre lehetett osztani, ezeket római számokkal jelölöm. E számok segítségével idézek az alábbiakban a füzetekből. Mindegyik A/4-es alakú. Egynek a borítóján átlyukasztás nyoma, egy másiknál a füzettest van átlyukasztva, amelyen keresztül zsineg segítségével Petrus Júlia a füzeteket a koliba falán lévő szögre akasztotta. Sok bejegyzés az egérrágások miatt nem, vagy csak részben olvasható.

Az I. füzet borító nélküli, sima, nem vonalas, alján és a szélén erősen egérrágta. Első oldalán az 1987. VII. 11-i dátum olvasható. A folyamatos beírások 1989 nyarán befejeződnek. A füzet azonban valószínűleg továbbra is a kápolnában lehetett, mert utolsó lapjain néhány 1994 nyári bejegyzés is olvasható.

A II. füzet szintén borító nélküli. Első oldalán 1990-es évszám, utolsó oldalán q még olvasható dátumozás 1993.12.29.

A III. füzet magyarországi nyomdában készült. Erősen rongált, szétesett állapotban van. Nem kizárt, hogy más füzetek lapjait is tartalmazza. A borítón a következő szöveg olvasható: „Áldunk téeg! Dicsértessék a Jézus Krisztus! 1993/96/97/98". A lapok dátumai azonban különböző időpontokat mutatnak, s leginkább 1995-től tartalmaznak bejegyzéseket.

A IV. füzetet a rimaszombati Gömöri Nyomda (Gemerské Tlačiarne) csinálta. Borítóján csupán évszámok olvashatók: „1995/96/97" majd új sorban „98/99". Az első bejegyzés 1995. december 21-ről származik, az utolsó pedig 1999. 9.18-ról. A füzet még nem telt be, sok üres lapja maradt még. Ez a legkevésbé rongált, egérrágta. Figyelemre méltó, hogy a beírások időben párhuzamosak az előző füzet beírásaival. Ez arra utal, hogy egy időben több füzet is ki volt függesztve, vagy téve a kápolnában. A IV. füzeten felfüggesztésnek nincs nyoma. Lehetséges, hogy az oltárasztalon feküdt.

Az I. füzet megközelítőleg 150–200 beírást tartalmaz az 1987–1989-es három évből. Egy egységnek az egy dátumozáshoz tartozó beírást vettem. Ez több nevet is tartalmazhat, valamint rövid fohászt, köszönetmondást, kérést, vagy pedig csupán az „Itt jártam" bejegyzést.

Az I. füzet dátumai:

1987: VI. 29. Péter-Pál; VII. 4., 7., 8., 11., 14., 19., 21. 23., 24.; VIII. 4., 7., 9., 11., 15. Nagyboldogasszony, 16., 17., 23., 30.; IX. 5., 6., 8., 12., 13., 28.; X. 6., 9., 18., 26.; XI. 1.; XII. 23.

1988: III. 20.; IV. 15., 17., 27., 28.; V. 8., 9., 12., 14., 17., 23., 31.; VI. 4., 5., 21., 29., 30.; VII. 2., 7., 9., 10., 11., 17., 19., 23., 26.; VIII. 2.;

1989: I. 4., 29.; II. 8.; III. 5., 26., 30.; IV. 4., 8., 16., 24., 27.; V. 8., 9., 13., 14., 15., 25., 28., 30.; VI. 17., 22., 23., 25.; VII. 6., 7., 29.; VIII. 3., 14., 15., 16.; IX. 6., 8., 10., 22., 29.; X. 10., 16., 24., 25.; XI. 4., 5. 19.;

1994: X. 22., 24.; XI. 6.

Miket írnak be a búcsúsok a kitett füzetekbe? Kezdjük az egyszerűbb formulákkal, majd idézzünk néhány összetettebb szöveget!

Sokan csak látogatásuk dátumát jegyzik be, valamint a nevüket. Ők még lakóhelyüket sem tüntetik fel. Mások közlik, hogy „Itt jártam" vagy „Itt jártunk a Szűzanyánál", megadják a dátumot.

„Köszönjük a Szűz Anyán[ak,] hogy idesegített." 1987. VII. 19."

„Édes Szűzanyánk segíts továbra is dicsértessék a teneved."

„Elhoztuk Szűzmáriának kicsi kis szivünket és vizi [?] Fájdalmas szüsz anyám vigasztajoly meg engemet"

„Rima Szombatból jöttek 1987. szeptember 8-án."

„1987 szeptember 8-an Hostice

továbra is segits szüz anya"

„Itt jártunk megnyugvást nyerni 1987. Szeptember 6-án"

„XY Tajti      Szüzanyám

                 segits meg

                 Dicsértessék az Úr

                 Jézus Krisztus"

Ez több egymást követő beírásban ismétlődik azon az oldalon. A beírók tehát másolhatták egymást.

„XY, Mária

megsegítettél idáig kerlek

segits továbbra is

Dicsértessék a Jézus

Krisztus

[19]87. X. 26-án"

„1988. VII. 10.

Jézus szent

szíve könyörögj értünk

kikhozzád menekülünk

Édes Szűzanyánk

köszönjük, hogy ide

segítetél"

„XY 1988. VII. 9-én ekkor csináltuk a keresztet"

„Mária segíts minde[n]

szükségin[kben]

A világ békét add meg nekünk

Szűzanyánk"

„Köszönjük a jó Istenn[ek]

Attilla hogy it is lehetunk"

„Drága Szűzanyánk tisztelünk és szeretünk!"

„Drága Szűzanyám nayok köszönjük

ide segitél benünket drága szép napon" (1988. augusztus 15.)

„Dicsértesék a Jézus Krisztus

Kérjük szüz Anyánk hogy vegyél minyáju[n]kat pártfogásodba,

hogy még máskor is me[g]latogathassuk szent hajl[é]kodat."

„Itt jártunk a Segítő Szűz Máriánál ki szomorúak vigasztalója, bűnösök

oltalma és menedéke!

Könyörögj érettünk! Újbást"

„Édes Anyánk Szűz Mária

Köszönjük hogy idesegitett

A Szentlélek ereje által. Ajnácskő"

„1987. június 29. Pál-Péter napján itt jártak"

„Uram segítsd fiaid, hogy megtisztuljanak,

Annyit mint mi csalódunk, ne csalódjanak"

„Mária, Jézus! Csak tibennetek bízhatok, az emberek megbízhatatlanok! Ki segít a végtelenségben, az úton, és mindenhol?

Mária van, volt és lesz!

Köszönöm Szűz Mária, hogy idesegítettél, köszönöm az életet, köszönöm, hogy élek."

„Boldog vagyok, hogy itt lehettem, ide is másol[?]"

„1989. IX. 29. szent Mihály napja

Drága jó Édes anyánk köszönjük

hogy újra elsegített.

Drága Szűzanyánk özvegyek és

árvák édesanja segíts sokszor még

atte hajlékodban hogy még sokszor eljöhessünk"

Tartalmilag nem túl változatos a beírások köre. Leggyakrabban a köszönet kifejezői azért, hogy a szent helyre beíróik eljöhettek. A kérés is felbukkan, hogy ismét eljöhessenek. Vigasztalást, segítséget kérnek más látogatók. Néhány esetben feltételezhetünk konkrét egyéni vagy családi gondot, bajt, betegséget, de ezt beíróik nem tárják fel nyíltan. Csak gyanakodhatunk, amikor Máriához, mint az „özvegyek és árvák édesanyjához" fordulnak. Vagy amikor az emberek megbízhatatlansága miatt Máriánál keresik a biztonságot. Vagy békét, tisztulást kérnek Többen szeretetükről biztosítják Máriát. A bejegyzések, üzenetek más része Márián keresztül Jézushoz fordul, vagy egyenesen neki címzett.

A kegyhely gondozói pedig azt is bejegyzik, hogy mikor jártak a hegybei meszelni, takarítani.

Ha a bejegyzésekben feltüntetett településeket térképre vetjük, akkor kirajzolódik egy közeli kisebb gömöri és nógrádi táj képe, ahonnan búcsúsok keresték és' keresik fel a szent helyet. A települések közül természetesen a medvesalji faluk bukkannak fel legnagyobb számban. Itt is elsősorban Vecseklő, Újbást és Óbást, Gömöralmágy, Fülek és Csevice. Innen jönnek a szent helyet takarító, rendben tartó, meszelő asszonyok is. A további települések fontossági sorrendben: Rimaszombat, Hidegkút, Tajti, Ajnácskő, Gömörpéterfala, Dobfenék, Losonc, Várgede, Rozsnyó, Síd, Bakóháza, Tornaija, Vendégi, Dejtár, Gesztete, Dubnó, Nagypáka Sőreg. A település- és személynevek általában magyarul, ritkábban szlovákul szerepelnek a listán.

Erre a medvesalji tájra felfűződik néhány távoli település is, mint Ostrava, Besztercebánya, Nagyráska, Zagyvaróna. A nevek tanúsága szerint valószínűleg elvándorlók hazalátogatásáról lehet szó, akik otthon járva felkeresték a Medvesalja kegyhelyét is.

E rövid tanulmányban nincs tér a búcsúsok név szerinti azonosítására, A füzetekbe beírt nevek alapján azonban azt látjuk, hogy közöttük vannak rendszeresen kijárók, visszajárók is szép számmal: azaz Máriának megvan a kialakult tisztelői és levelezői köre.

A kéziratos füzetek, a takarításra és a meszelésre vonatkozó bejegyzéseken kívül nem utalnak a forrásnál, kápolnáknál végzett vallásgyakorlási formákra. Ezeket más módon, más forrásból, a búcsús hívekkel folytatott beszélgetésekből tudhatjuk meg.

A szokás korára vonatkozóan csak feltételezéseink lehetnek. Azt a füzeteket kifüggesztő Petrus Júlia visszaemlékezéséből tudjuk, hogy ő az 1970-es évektől kezdve él e gyakorlattal. Meggondolkoztató azonban, hogy a közelben van, a mai Magyarországon a Karancs-hegyi kápolna, amelynek látogatott búcsús kápolnájában hasonló füzet már az 1920-as években ki volt téve. Oda szintén eljártak a Medvesaljáról, különösen a magyarlakta dél-szlovákiai területek 1938-as felszabadulása után. Nem kizárt, hogy a lehetséges kulturális minták között a Karancs-hegy gyakorlata is szerepet kapott.

A bejegyzéseket egy sajátos levelezés, a szakrális kommunikáció helyi formájának tartjuk. Ennek kialakult formái részben megörökítik a leírt gondolatokat a szent helyen, azaz beírójuk a leírt neve által ott marad a szent helyen, a Mária-jelenés, Mária közelében. Másrészt pedig a leírás révén kérésüknek, köszönetüknek, üzenetüknek hangsúlyt, nyomatékot adnak. Az írás azonban a bejegyzés személyes jellegét és intimitását feloldja, mások számára is ismertté, közzé teszi, nemegyszer formai példát nyújtva az újabb írott üzenetekhez. A levelekre, üzenetekre válasz nem érkezett olvasható formában. De egyfajta válaszként értelmezhetjük a zarándok hívek lelki megnyugvását, feltöltődését, érzelmi állapotának stabilizálódását, amely a mindennapi életük gondjainak, bajainak elviseléséhez nagy erőforrást jelentett és jelent.

Irodalom

Barna Gábor: Búcsújáróhely a Básti-hegyben. Gömör néprajza I. Szerkesztette:

Ujváry Zoltán. Debrecen, 1985. 163–177.

Frauhammer Krisztina: Levelek Máriához. A máriakáinoki kegyhely vendégkönyve.

Devotio Hungarorum 6. Szeged, 1999.

Frauhammer Krisztina: Vágyak és kérések egy búcsúban – az Alsóvárosi vendégkönyv. In: Szent és profán között. A szeged-alsóvárosi búcsú. Szerk. Pusztai Bertalan. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 3. Szeged, 1999. 71–82.