■ Grynaeus Tamás (Próza)

inCANTATIOnes

énekelt varázsigék

(részletek)

Galambos Péterné, Illés Regina néni (sz. Hadikfalva, 1925) említette 1999 őszén, egyik beszélgetésünk alkalmával, hogy vihar, égiháború idején a meggyújtott és az asztal sarkára helyezett szentelt gyertya mellett ezt az éneket éneklik.¹

Aggy szép esőt, csendes felhőt

/: Határinkot öntözd meg a mezőt :/

Dallamában Ferenczi Ilona és Domokos Mária országosan elterjedt, újabb keletű (19. sz.-i ?) Mária-ének refrénjére ismertek. Ennek alapján tovább kérdezve, Bogos Ferencné, Kovács Margittal² (sz. Hadikfalva, 1928) együtt sikerült fölidézniök emlékezetük mélyéről a teljes szöveget:

Mily boldogok azok,

kik téged imádnak

Buzgó szívvel imár

tehozzád sóhajtunk

Aggy szép esőt, csendes felhőt

/: Határinkot öntözd meg a mezőt! :/

Ó, Mária, hozzád fohászkodunk

Kérjed szent Fiadat, fogaggya imánkot

Aggy szép esőt, csendes felhőt, stb.

Ha vihar vót, vagy valami, gyertyát meggyujtották s az asztalra tették. Aszmonták:

–Hajjátok-e, hol van Régina – mer eccer tudom, hogy aluttam – s kőccsétek fel, hogy énekelje el az éneket, mert akkor a vihar lecsendesedik. Én ezt (az éneket) tuttam, mert nannyám mellett többféle éneket (megtanultam). 5 ha nagy vihar vót – lecsendesedett, ugy képzejje el.

Tehát az „Adj szép esőt" kezdetű szöveghez egy ismert Mária-ének („Óh áldott Szűzanya") refrénjének dallamát társították.³

Ezen a nyomon elindulva a 19–20. sz.-i irodalomban és korábbi gyűjtéseimben is találtam még néhány énekelt varázsigét. Szándékosan mondok varázséneket, varázsigét – és nem ráolvasást, ráimádkozást, vagy mást – mert körük ennél szélesebb, s az egyes műfajok között sok átmenet figyelhető meg. Ezeket szeretném – nem kevés aggodalommal – bemutatni. Aggodalommal azért, mert evvel a

tárgyalással az elfogadott műfaji kereteket ismételten át kell hágnom. Ezek u. i. az irodalomban a gyermekjátékok-mondókák, ünnepi rítusok, rítusénekek, munkadalok, megelőző, gyógyító, rontó, időjárást befolyásoló eljárások, ill. szerelmi varázsszövegek között találhatók.⁴ Úgy tűnik tehát, hogy az énekelt forma a varázslás minden fontosabb területén előfordul(t).

Az énekes népi gyermekjátékok- és szokásénekek gyakran ismétlődő részletei varázs-énekektől, -szövegektől többnyire nem választhatók el élesen. (Kerényi kiemeli a regösénekek és gyermekdalok szerkezeti-zenei rokonságát is.⁵) így pl. a Süss fel nap... ételajándékra-áldozatra utalással összekötött idővarázslás,⁶ a Fecskét látok / Szeplőt hányok (mosok)⁷ egészségvarázslás, a farsang vasárnap énekelt Sardó gyűjj el, / hozz meleget... / zab szemeredjen, / búza bokrosodjon,⁸ vagy a pünkösdölő során felhangzó ekkora legyen a kendtek kendere!,⁹ a húshagyó keddi tuskóhúzó,¹⁰ a lucázó¹¹ és regös¹² énekek: bőség-, termés-, termékenységvarázslások. A regösénekekben, pünkösdölőkben, Sz. Iváni énekben, szőlőkötöző énekben és gyermekjátékokban igen sok párosító, összeboronáló részlet is van (Aggyon Isten lassú esőt / Mossa össze mind a kettőt)¹³ ennek szerelmi varázslás jellegét a többnyire utána következő részlet megfordítása (péntek–csütörtök–szerda) és a szóban forgó tárgyak (szita, dob, bab) még jobban kiemelik.

A köpülés sikeréért énekelt varázsigét Tápéról (Csongrád m.) dallamával együtt Lele J. és Waldmann J. (1971) közölték.¹⁴

Falu végin hasas lány

Írós vajat kíván,

faj, Istenöm add össze,

Mingyá' möghal érte.

Ugyancsak énekelt változatát említi, a dallam közlése nélkül Horváth István Magyarózdról.¹⁵ Cs. Pócs É. (1964) Zagyvarékasról két változatát is közli,¹⁶ (ezeket nem énekelték: „mondókák", „mondogatták"). 1985. évi munkájában az ország további 26 helyéről még 29 változatát említi (falu végén, alvégen, híd alatt, ajtó mögött).¹⁷ Gunda összefoglaló tanulmányában további számos hazai változatát említi (Őrség, Torontáltorda, Csépa, Kunszentmárton, Mesterszállás, Karcag, Égerszög, Szögliget, Kánó, Zubogy, Aggtelek, Szilice, Sály, Emőd, Mezőkövesd, Nógrádsipek, Garbolc, Zsurk, Eperjeske, Záhony, Jéke, Sárrétudvari), de mindegyik mondott, recitált, mormolt szöveg. A ráolvasás tehát országosan elterjedtnek mondható, a két ismert énekelt változat egymástól távol esik: ez hasonlók meglétét valószínűsítheti másutt is.¹⁸

S csak látszólag munkadal az is, mit fűzfasíp készítésekor énekelnek a gyerekek:¹⁹ Ez a kislány sípot kér, / adjunk neki, majd nem rín, /: kele, kele fűzfa, :/ bödögei nyárfa, / majd elgyünnek a törökök, / ringyet-rongyot összeszednek, avval kereskednek. Valójában ez is varázs-ének: csak úgy jön le a héjjá, ha ezt mondja hozzá, amit a vele járó gesztus is megerősít (gelebibe dugja a kész sípot, hogy jobban szóljon).

Bajelhárító-megelőző ének a Fenem, fenem a kaszát / vágom az ördög nyakát.²⁰

Időrendben legelső az a Kálmány Lajos gyűjtötte magyarszentmihályi, tordai rontóige, amit már ő is „igen ritká"-nak mond: „ki hitte, hogy... dallamos rontóigék korunkra szállhassanak?"

Pemötefű, fojondár marathacc mán ettű;

Fakószekér, kendörhám pihenhecc mán ettű,

Kilenc nagy juhászkutya jólakhacc mán ebbű;

Ördög nevébe ajállak, dögöjjé mög mingyá!²¹

(Még a 19. század végén közölt és recens (1977) gombosi változatait Jung Károly fedezte föl, ill. közli,²² de itt nincs szó éneklésről.) Ez a rontóige viszont a fehér László típusú ballada átka felé mutat átmenetet. Előfordul énekelt átok népdalban is:²³ az énekelt varázsige tehát ismételten, itt is átlépi a(z általunk konstruált) műfaji határokat.

Gyógyító varázsige töredéke lehet az ismert, és Róheim által már részletesen tárgyalt Gólya, gólya gilice... kezdetű, gólyaköszöntő gyermekdal.²⁴ (Kalotaszegi változatában [Bogártelke] román gyerek, alsóőriben pedig német gyerek szerepel.²⁵) Ugyancsak gólya megpillantásakor éneklik a gyermekek (Drégelypalánk, 1944):

Gólya, gólya vaslapát,

Hozzál nekem kisbabát!

– majd már prózában, cinkos kacsintással kísérve, tréfásan megfenyegetik:

Dene hozz ám!

Hasonló szövegű, a hazatért gólyák meglátásakor énekelt változata ismeretes a kalotaszegi Bogártelkén:

Gólya, gólya, vaslapát

Hozzál nekem kisbabát!²⁶

Csengeren

Gólya, gólya, vaslapát

Hozzál nekem kisbabát,

Ha nem hozol kisbabát,

Verjen meg a vaslapát!

változatát énekelték,²⁷ ugyanígy a Hont megyei Horvátiban Dincsér Oszkár jegyezte föl Héjjá, héjjá, vaslapát, / né vidd el a kislibát stb. énekelt formáját.²⁸ Nem énekelt variánsát B. Kótyuk Erzsébet írta le a Bereg megyei Rát községből.²⁹ A Bihari gyermekmondókák kötetben a megye 26 községéből³⁰14 variánsát (vaslapát, kislapát, vasgatyát) közli Faragó József és Fábián Imre.³¹ Ez a gazdagság és előfordulása öt másik tájegységben (Kalotaszeg, Szamoshát, Bereg m., Ipoly völgye, Hont m.) az eddig ismertnél sokkal nagyobb elterjedtséget sejtet.

Tápén mikor belemén a szömünkbe valami, aztat ki kő Boldogasszony tejive mosni. Fogjuk a szömpillát, azt:

Giz-gaz, giz-gaz

Esött a szömömbe

Boldogasszony teje

mossa ki belüle!

Háromszó kő mögismétölni, azt akkó möggyógyul a szöme, kigyün a gaz, kimosi a Boldogasszony teje belüle. Az én kis unokámnak is egy nagy darab főd belement}²Boldogasszony teje az a Szűzmária teje – mondta Györffyné másik tápai adatközlője, aki szintén ismerte az eljárást.³³

Molnár Péterné, Kószó Veronika³⁴ így mondta el: Akkor mögfogta a szöme pilláját (sajátját), oszt akkor szépen avval így mozgatta, hogy lemozgassa azt, ami a szemébe esett. Mondani is köllött, mög mozgatni is köllött:

Giz-gaz, giz-gaz.

Boldogaszony teje

Mossa ki belüle.

Sajátmagamnak is csináltam, történt a'is már rajtunk.

Id. Lele Ambrus³⁵ arra is emlékezett, hogy tejbe áztatott zsömlét ruha közé raktak, azt kötötték a szömire. Imádságot is mondtak:

...Boldogasszony teje

Mossa ki belőle... – ezt hallottam én is.

Laczi Istvánné, Lele Etel³⁶ is már csak töredékesen emlékezett a szövegre, dallamára már nem:

...szálka mönt a szömibe,

Boldogasszony teje

mossa ki belőle.

Kálmány Lajos igen hasonló gyermekmondókát közölt Szőregről. Ha a gyermek „szemibe gaz esett, szeme pilláját rázva kiabálja:

Istennyila beleesött,

Boldogasszony teje

Mossa ki belőle!

Mit háromszor, köpködve mond, abban a hitben, hogy megszabadul az istennyilától, illetőleg a gazszáltól".³⁷

A közeli Ferencszálláson Ferenczi Imre így örökítette meg: ha a gyermek szemébe valami beleesik, szempilláját rázza, és háromszor mondja:

Mi esött a szemömbe,

Boldogasszony tejibe?

Isten látta, vögye ki³⁸

A bemutatott példák jól mutatják a variálódás-átalakulás fokozatait: énekelt varázsige –> imádság –> szöveg (71 romlott szöveg) –> gyermekmondóka.³⁹Kálmány Lajos ugyanezen művében⁴⁰ írt megjegyzése azonban igen nagy óvatosságra int. „Az e fajta imádságokat ma már jobbára csak az öregasszonyok imádkozgatják, és a koldusok éneklik is, jobban mondva: dúdolják. Énekelni többet hallottam, de mivel a koldusok megtudták, hogy ki akarom nyomtatni, nagyon óvatosak voltak s így csak ezt jegyezhettem le ének után." Vagyis sokkal több ima, varázsszöveg lehetett régebben (?) énekelt formájú, csak a gyűjtés ténye, körülményei nem tették lehetővé a dallam és szöveg együttes megörökítését.

(...)

Összegzés

A „Hegyet hágék, lőtőt lépék" függelékében Erdélyi Zsuzsanna énekelt archaikus imádságokat is közöl, s bevezetőjében ezt írja: ..."talán elfogadható az a feltevésünk, hogy az archaikus imádságokat... énekelték. Úgyszintén az imádságok és kántáló énekek közötti kapcsolat állítása is. E kapcsolat... kiterjed a ráolvasó imádságokra is, a három műfaj genetikus összefüggéseinek megfelelően.... kötetünk beosztása is ezt a hármas egymásba folyó egységet tükrözi: ráolvasók, archaikus népi imádságok és kántálók összetartozását szövégi eredet és történeti folytonosság révén."⁴¹

Tánczos Vilmos Gyöngyökkel gyökereztél (Gyimesi és moldvai archaikus népi imádságok) című, Csíkszeredán, 1995-ben megjelent kötetének „Énekelt imádságok" c. fejezetében közöl több énekelt archaikus imádságot Pozsony Ferenc és maga gyűjtéséből, ezek számát Harangozó Imre – Domokos Mária tovább gyarapították a „Krisztusz háze arangyosz..." c. kötetben (1998) megjelentekkel. Ezekről írja Erdélyi Zsuzsanna az utóbbi mű bevezetőjében:

„A késő középkori kódexek gyakran ilették »carmen sive oratio« – ének vagy imádság – megjelöléssel a Krisztus halálát, Mária anyai gyászát megjelenítő epikus alkotásokat.... A késő középkori általános gyakorlatot lassan kikezdte az idő,... a dallam elhalkult, gyakran lekopott, s a szöveg témája révén imádságként élt tovább."⁴²

Tánczos Vilmost idézzük tovább: „az énekelt imádságok Moldvában karácsonyi kántáló énekként, ünnepek alkalmával, beteg mellett stb., tehát nyilvánosan, nagyobb közösség előtt hangzottak el.⁴³

Az énekelt varázsigék és gyerekversek, -mondókák összefüggését Gunda hangsúlyozza említett munkájában.⁴⁴ „A közölt magyar 'vajénekek' jórészt romlott,

megkopott, átformálódott, játékos mondókává alakult, a széthullás állapotába jutott varázsszövegek... Ma már a szövegek valamiféle álarcot viselnek. Lényegüktől eltávolodtak. Szokások, és nem hiedelmek! Gyakran a játékos gyermekversikék világába kerültek át."

Ezt a műfajok közötti genetikus összefüggést szerettük volna máshonnan vett példáinkkal illusztrálni és a „műfajok" körét tágítani.

(...)

Összefoglalás

A magyar nyelvterület különböző helyeiről kerültek elő énekelt, sokféle varázstevékenységhez kapcsolódó varázsigék: szerelmi varázslás, munkával kapcsolatos varázslás, átok, gyógyító varázslás, hajnövesztés, vihar ártalmának elűzése, (gyógy)növény kiásása. Ez a tárgyalási mód az elfogadott műfaji határokat látszólag áttöri. Nem ez a célunk, csupán annak bemutatása, hogy az énekelt varázsige az élet majd' minden területén jelen lehetett – vagy talán van is még. Bizonyára nem véletlen, hogy egy részük gyerekjáték, -mondóka, -ének formájában él napjainkban. Az énekelt varázsige nem magyar különlegesség (csak létét nemigen tudtuk eddig bizonyítani): tőlünk keletre, nyugatra, északra és délre igen sok helyen megtalálható.

Jegyzetek

Távolabbi, de analóg változata: Harangozó 1998., 195. sz.: Ereszd meg a felhőket, Úr Krisztus! / Adj szükséges esőket / ... Ne hagyj elveszni minket (Lészped)
Családjuk számon tartja, hogy édesanyja annak idején még Kodály Zoltánnak énekelt Hadikfalván.
Az „Óh áldott Szűzanya" szöveg Kájoni Cantionale Catholicumában (1676., 465. sz.) szerepel, de ottani nótautalása (Harcz ember élete etc.) egy másik, régebbi dallamra szól. Evvel a régebbi, „Boldogasszony anyánk"-féle dallammal szerepel a „Szent vagy Uram"-ban és más énekeskönyvekben is. Az itt szereplő újabb dallam legkorábban az 1890-ben, Egerben, Szemenyei Mihály és Kapossy György által kiadott R. katolikus egyházi énekek II. 260. sz. a. fordul elő. Ezeket a zenetörténeti adatokat Domokos Máriának köszönhetem.
vö. Dömötör 1983., 251.
Kerényi 1982., 59.
Borsai – Kovács 1975.: „ősi varázsló cselekmény ... játék formájában való továbbélése", Küllős Imola: „hajdani áldozati ajándék leegyszerűsített formája"; Gazda 1980.; cit. Barsi 1994., 170. MNT I. 42., 45., 135., 2361–367.
MNT I. 42. sz.; Sándor Mihályné, FA 1976., 4., 203.: Berettyóújfalu: „Ha fecskét láttunk, énekeltük: Fecskét látok, szeplőt hányok, őszig jóüdőt kívánok. (Jegyzetében további variánsok.) Jászdózsai nem énekelt változatai: Fecskét (gólyát) látok, szeplőt hányok / Mind a seggire menjen. Ha láttak fecskét, gólyát repülni, utánakiabálták. Gulyás FA 4, 954. sz., 1976.
Kerényi 1982., 79.
MNT I. 794. sz.
Kerényi 1982., 79–80.: „Kaptok férjet százat is / mellé még hét bölcsőt is"...
Kerényi 1982., 35–6. Ha nem engedik be a lucázókat, ezt éneklik: „Kentek tikja fossék / a másé meg tojjék! V. ö. ezt az énekelt átokformulát az idézett Kálmány L. gyűjtötte énekelt átokkal, a szállást kereső Mária-ének átokformulájával („Süllyedjen el házad / süllyedjen el barmod; Kerényi u. o. 44–45.) és a Fehér László ballada – szintén énekelt – átkával („Mosdóvized vérré váljon / törülköződ lángot hányjon" stb.). Enyhébb formái: ..."kopaszodjon meg, aki hozzányúl" MNT I. 202. sz. és ..."Üsse mög a bányaménkű / akkora, mint egy malomkű"... MNT I. 501. sz.
Kerényi 1982., 55. „Adjon az Úristen ennek a gazdának..."
Kerényi 1982., 58., 94. skk, 108. skk, 114–123., 165–7.; MNT I. 51., 52., 100., 140., 288., 293., 319., 331., 344., 350., 352., 526., 544., 613., 626., 628., 633., 635., 636., 638., 640., 642., 1008., 1070. sz.
Lele – Waldmann 1971., 693/9. sz. (dallammal)
Horváth 1971., 61.
Cs. Pócs 1964., 142. (772. és 773. sz.)
Pócs 1985., XVIII. 54. 1. – 58. 3.
Ugyanakkor német, trencséni szlovák, lengyel, román, észt, palesztinai beduin énekelt szövegeket is közöl. „A vajénekek nagy területen és különböző nyelvű népeknél ismertek. Ez nyilvánvalóan régiségüket is bizonyítja. ... Természetesen a vajénekek munkadalok is. Legtöbbjük ritmusa többé-kevésbé megfelel a köpülés ritmusának, de végső gyökereikben mégiscsak varázsigék" Gunda 1989., 116–7.
MNT I. 766. sz.
MNT I. 76. sz.
Kálmány 1919., 105. (cit. Jung K. 1990., 57.). Vogul párhuzamként a VNGy II/ 2., 0353-t idézi: „ördögi éneket énekel", de közelebbit nem tudunk erről.
Jung 1990., 57–58.
„...Három szekér széna szalma / min ki rothaggyon alóla...", Bogdánfalva, Domokos P. P.: A moldvai magyarság (III.) 1941., 350.; „Z Iszten engeggye meg, mika hazajérek, / Te udvaridot kiszeperve kapjam, / Tesztyi koporszódat ajtód elétt lásszom, / Apádot sz anyádot a fejednél lásszom, / Papot sz e gyivákot lábojidnál lásszom". Trunk, u. o., 304/44. sz.
Variánsai: MNT I. 112., 134., 251., 681.
Előbbi s. gy. Csáki Istvánné, Kovács Katalin, 1961.; utóbbi: Barsi 1994., 174. (két énekelt változat)
Csáki Istvánné, Kovács Katalin sz. Bogártelke, 1961., lejegyezte: Ferenczi Ilona
Magyar Lászlóné, Albók Eszter, sz. 1947. IV. 5., Csenger. Dallamát már nem tudta felidézni.
MNT I. 88. sz.
B. Kótyuk 1995., és szíves szóbeli kiegészítés.
Albis, Ant, Asszonyvására, Berettyószéplak, Bélfenyér, Bihar, Csokaly, Erdőgyarak, Éradony, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érselénd, Gálospetri, Hegyköztóttelek, Kágya, Kiskereki, Köröstárkány, Margitta, Mezőbaj, Mezőtelki, Nagyszalonta, Ottomány, Pósalaka, Szalacs, Székelyhíd, Tóti. – Egyik itt közölt változata (2152. sz.) kontamináció a Gólya, gólya, gilice kezdetű mondókával.
Nem tudjuk, de jó okkal föltehető, hogy ezek között is vannak énekelt változatok. A szerzők hatalmas munkájuk bevezetőjében írják: „a pályázat körülményei között lehetetlen volt megvalósítanunk a mondókák dallamainak, dallamos hanglejtésének, ritmusképleteinek valamelyes példatárát" (p. 20)
Tápé, Györffy Györgyné gyűjt. 1950. EA. (Nyinkó Mihályné, Kószó – Palika –Erzsébet), dallamát 1968-ban hallottam uo.
Tápé, Györffy Györgyné gyűjt. 1950. EA. Kiss Sándor Örzse, 63 é.
sz. Tápé, 1889. s. gy. 1968
sz. Tápé, 1897, s. gy. 1968
sz. Tápé, 1903. s. gy. 1968
Kálmány 1885., 24. Másik szőregi variáns u. o.: Gaz esött a szömömbe / Isten atta / Boldogasszon' kivötte. „Idevonatkozik a Boldogasszony teje is, mely gyógyít, de amelyet Mária tejének is hallunk mondani."
Ferenczi 1977., 335. és jegyzet.
vö. Gunda 1989., 105.: „A varázslást már csak a gyermekmondókák őrzik": u. o. 109: „A gyermekmondókák, versikék, játékszövegek a korábbi idők hiedelemvilágának múzeumai"
Szeged népe III. 1891., 299. cit. Erdélyi Zs. 1976., 328. és Polner 1998., 282.
Erdélyi 1976., 681–2. (én emeltem ki)
Harangozó 1998., 7.
Tánczos 1995., 245. (én emeltem ki) Itt jelezném azt az analógiát is, hogy a rítusénekek és a gyermekjátékok, -dalok nagy része csoportos ténykedés közben hangzik fel.
Gunda 1989., 116.; hasonlóan Dömötör 1983. is passim.

Irodalom

Barsi Ernő

1994. Gyermekjátékdalok és mondókák a burgenlandi Őrvidéken. Néprajzi látóhatár 3., 166–177.

Bosnyák Sándor

1984. A bukovinai magyarok hitvilága. II. FA 16.

Delatte, A.

1938. Herbarius (Recherches sur le cérémonial usité chez les anciens pour la cuelillette des simples et des plantes magiques) [II.] Bibi. Faculté de Philos. et Lettres Univ. de Liege, Fasc. LXXXI. Liege.

[Domokos Pál Péter]

1979. „...édes Hazámnak akartam szolgálni..." Budapest, Sz. István társ.

[Domokos Péter]

1984. Finnugor-szamojéd (uráli) regék és mondák I-II. Budapest, Móra F. kiad.

Dömötör Tekla

1983. Népi ünnepek – népi színjátszás (III.) Budapest, Akadémiai

Erdélyi Zsuzsanna

1976. Hegyet hágék, lőtőt lépék. (Archaikus népi imádságok). Budapest, Magvető Fehér Zoltán

1975. Bátya néphite. FA 3.

Faragó József, Fábián Imre

1982. Bihari gyermekmondókák. Bukarest, Kriterion

Fejérpataky László

1883. A német–ujvári sz. ferencrendi zárda könyvtára. M. Könyvszemle, régi sor. VIII, 100–137.

Ferenczi Imre

1977. Ráolvasások, archaikus népi gyógymódok a Maros mentéről. JATE, BTK, Néprajzi dolgozatok 34. sz. Szeged, 313–355.

Grynaeus Tamás

1991. „Oszlassa erdőre, mezőre, vízre, rétre" (Megelőző-gyógyító imádságok és ráolvasások Dávodról) In.: (Halász P. szerk.) A Duna menti népek hagyományos műveltsége. Budapest, M. Népr. Társ. 613–618.

Gulyás Éva

1976. Jászdózsai hiedelmek. FA 4, 7–186.

Gunda Béla

1989. Vajvarázsló énekek. In.: A rostaforgató asszony. Budapest, Múzsák kiadó, 101–117.

1990. A természetes növénytakaró és az ember. Agria 24, 165–219.

Harangozó Imre

1998. „Krisztusz háze arangyosz..." (Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából) Újkígyós, Ipolyi Arnold Népfőiskola kiad.

Hiszametdinova, G. F., Torma József

1999. A holddal kapcsolatos ráolvasások a baskír népi orvoslásban. In.: (Pozsgai Péter szerk.) Tűzcsiholó (Írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére) Budapest, Táton kiadó

Horváth István

1971. Magyarózdi toronyalja. (Írói falurajz) Kolozsvár, Dacia

Juhász A. – Ilia M.

1971. Tápé története és néprajza. Tápé közs. Kiad.

Jung Károly

1990. Hiedelemmondák és hiedelmek. (Adatok Gombos népi hiedelemvilágához)

Újvidék, Forum

Kálmány Lajos

1885. Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. Budapest, Ért. Nyelv- és széptud. XII/9.

1918. Rontóige és ráolvasás. Ethn. 29, 105–106.

Kerényi György

1982. Magyar énekes népszokások. Budapest, Gondolat

Klaniczay Gábor, Kristóf Ildikó, Pócs Éva

1989. Magyarországi boszorkányperek. (Kisebb forráskiadványok gyűjteménye)

1–2. Budapest. MTA Néprajzi Kutató Csoport

Kósa László, Katona Imre

1976. A magyar népi kultúra honfoglaláskori elemei. In.: (Hajdú P., Kristó Gy., Róna-Tas A. szerk.) Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba. 1:1.

Budapest, Tankönyvkiadó, 246–308.

B. Kótyuk Erzsébet

1995. Gólya bácsi, vaslapát, Hozzál nekünk kisbabát! (A terhességgel és a születéssel kapcsolatos hiedelmek). Hatodik síp, melléklet, 1995. Nyár, 2–16.

Kőhalmi Katalin szerk.

1973. Sámándobok szóljatok. (Szibéria őslakosságának népköltészete) Budapest, Európa

Oláh György

1886/87. A boszorkány perek Békésvármegyében. Művelődéstörténelmi vázlatok a múlt századból. A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Évkönyve 13, 30–161. In.: Klaniczay, Kristóf, Pócs 1989., 78–165.

Pócs Éva

1964. Zagyvarékas néphite. Népr. Közl. IX/3–4.

1985. Magyar ráolvasások I-II. MTA Könyvtárának kiad.

Polner Zoltán

1998. Népi imádságok a szögedi nemzet ajkán. In.: [Barna Gábor] Szentemberek – a vallásos élet szervező egyéniségei, Szeged, Népr. Tanszék, Budapest, M.
Népr. Társ. 281–294.

Pozsgai Péter szerk.

1999. Tűzcsiholó. (írások a 90 éves Lükő Gábor tiszteletére) Budapest, Táton

Róheim Géza

1920. Adalékok a magyar néphithez. Budapest, 284–289. Nefanda carmina

Sándor Mihályné

1976. Egy bihari parasztasszony hiedelmei. FA 4, 187–282.

Siikala, A.-L.

1990. Singing of incantations in nordic tradition. In.: Ahlbäck ed.: Norse and finnish religion 191–205.

Tánczos Vilmos

1995. Gyöngyökkel gyökereztél. (Gyimesi és moldvai archaikus népi imádságok) Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó

Varga Bálint

1930. Bábabukra és délibáb. Ethn. 41., 202–203.