Kalligram / Archívum / 2001 / X. évf. 2001. július-augusztus – olvasó / napló / írás / Mérték; Költözés; Szárítás; Natúr; Más megvilágításban

Mérték; Költözés; Szárítás; Natúr; Más megvilágításban

 

Mérték

 

Csak ennyi a semennyi

Egy lapátnyi jég

Testetlen lények

Titkaim fejemben

Rossz álomhoz puha párna

Cukrászda kirakata

Próbajáték egy főszerepért

Nyárral teli pohár

Egy búcsúszonettel

Elűzött szerető

Hasonlatos ez ahhoz

Mikor az emeletről

Idegenek nézik végig a

Vízre szállást

Húsz kilométert

Autózni lépésben

Az apróságok megszokott

Hiánnyá állnak össze

   

Hová elmenteni?

Hová?

A temérdek gilisztát

Zivatar után

A borcseppet ajkunk pereméről

   

(Csak mert üzent

Visszaüzentem

Befagyott lék alól)

 

 

 

Költözés

   

berozsdállt végig a szám

oly rég kiáltottam egy nagyot

összehajtogattam vágyaim

és raktam is a bőröndbe

odasimítottam egy hajtincsedet

is és már magam sem tudtam

melyikünk nyakára képzeltem

gyakrabban a kötelet

kinek jósoltam kártyából pusztulását

   

sűrű és savanyú ma a köd

terhem meg egyre nehezebb

le mégsem tehetem itt

ablakom a térbe

jaj belefagy

jaj belefagy

gyümölcsök s gyöngyök

koppannak a járda kövén

 

 

 

Szárítás

 

betöröm házam ablakait

imádkozom hadd higgyék

fényképeket rakok albumba

és mindről tudom kicsoda

utoljára hagyom magam

kit annyira szerettem

kiakasztom a balkonra

szárítás céljából

meg hogy hadd találjanak

meg a lepkék végre

hadd zabálják magukat hülyére

 

 

 

Natúr

 

a fejem fölött vízcsepp

alakú falevelek

szín erezet nélkül

hallomásból ismerem ezt

akárcsak a tengert

sosem csapkodott

lábaim közé

a buja fákat is csak képről

vérem szüntelen pezsgése

tablettáktól való

 

átsiklok én is a

másikon?

és melyikünket őrzi meg az idő

kőbe préselve?

 

mi mozgatja emlékezetem?

kivárom míg határoznak

valahol sorsomról?

a harmadik konyakig maradnak csak

az ünnepnapok?

aztán szedik cókmókjukat?

 

 

 

Más megvilágításban

 

Feladatot teljesítek

szinte mindig

Hallucinációm

maga a valóság

Talán szeretnek is

 

Ízlelgetem a szokatlant

aztán visszaköpöm

A simogatástól megdermedek

vagy bőgni kezdek

Esténként szörnyek

horkolását hallom

vagy a légszomjjal küszködő

fenti szomszédot

 

Egyre csak halmozódnak

hátrányaim

Gyűrődnek a pillanatok

Kopnak a falakon

festékszóróm nyomai

Saját fénycsóváim

elől menekülök

minden éjjel