Könyv a dolgok természetéről

Thomas Cantimpratensis ill. Thomas de Cantimpré (1201–1270): Ágoston-rendi, majd domonkos szerzetes, két természettudományos mű és öt szentéletrajz szerzője, Nagy Szent Albert tanítványa. A Liber de natura rerum (ca. 1225–1241), melyből alább részleteket közlünk, Arisztotelész, az id. Plinius, Solinus, Szt. Ambrus és Nagy Szent Albert írásai alapján született, enciklopédikus igényű, skolasztikus alapvetésű, a természettudományt moralizáló tanítással keverő mű, Thomas Cantimpratensis legfontosabb alkotása. (L.–T. Cs.)

Részletek a Tengeri szörnyek című fejezetből

A krokodil. A krokodil olyan négylábú állat – ahogy Iacobus, Solinus és Plinius állítja – amely a szárazföldön és a folyókban egyaránt honos. Napközben gyakran pihen a szárazföldön, ráadásul oly mozdulatlanul, hogy aki a fenevad e szokását nem ismeri, azt hihetné, halott. Kitátott száját a madaraknak kínálja: keressenek csak táplálékot benne. Az éjszakát viszont a vízben tölti. Tojásokat rak, mint a liba, amelyeket kihord a szárazföldre, oda tudniillik, ahol még az áradó folyó sem tudja őket elérni. Az ivadékokat a hím és a nőstény felváltva őrzi. Ez a fenevad általában, ahogy Iacobus állítja, még húsz könyök nagyságúra is megnőhet. Rendkívül erős bőre pajzsként védi. Nyelve nincs. Szájnyílása egészen a füléig ér. A felső állkapcsát mozgatja. Harapása szörnyű, és amit elkap, azt nem ereszti. Fogsora ugyanis fésűszerű.

(...)

A krokodil, ha kitépik a szívét, még él egy ideig, amiben mindenesetre különbözik az összes többi állattól, amelyet a szíve éltet. Húsát a szaracénok megeszik. Ürülékéből kenőcs készül, amellyel öreg és ráncos ringyók kenegetik az arcukat, hogy megereszkedett bőrüket kisimítsák vele és szebbnek látsszanak. De a krém sötét színe nem tart ám ki sokáig. Ha ugyanis izzadság vagy valami más undok nedv éri a kenőcsöt, elhalványul a hamis arcszín, és aki bekente magát a kenőccsel még sokkal sápadtabb lesz, mint annak előtte volt. Ez szinte mindig megtörténik, ám mihelyt a kenőcs – saját hibájából rátapadt – mocskát az illető asszony lemossa vízzel, bőre azonnal ugyanolyan ráncossá változik vissza, amilyen korábban volt.

Az onosz. Az onosz tengeri szamár, ahogy a Kyrannidák könyve mondja, amelynek egymás mögött, sorban nyolc lába van. Vannak, akik pultusnak. nevezik. Húsát új fazékban égesd hamuvá, majd a hamvakat vérével keverve őrizd meg: kend meg vele a fürdőben a tébolyodottat, és meggyógyul tőle. A hólyagköveseknek is igen jót tesz, mert baj nélkül ki tudják vizelni tőle a köveket.

A tonhal. A tonhal tengeri hal. Szemét vagy tüdejét üvegedényben tengervízzel oldd fel, és bármit is írsz vele, éjszaka úgy fog világítani, mint a tűz.

Részletek a Drágakövek és azok varázsereje című fejezetből

Először általánosságban

(...)

Nagy kérdés azonban, honnan és mily módon keletkezett a drágakövekben rejlő erő, ugyanis úgy tűnik, nagy varázserő és gyógyításra alkalmas képesség lakozik bennük. Miért is, hacsak nem Istentől valónak tartjuk, az ember számára felfoghatatlannak tűnik. Biztos azonban, hogy minden üdvös tulajdonság Istentől származik, ahogy Arisztotelész is mondja a Meteorokról szóló könyvében. A füvekben és gyümölcsökben (a gyógyító erő) a természet közbenjárása folytán van jelen, mivel minden dolog, amely természeténél fogva meleg vagy pedig hideg, gyógyításra is alkalmas. Ebből mi sem jellemző a kövekre, hiszen, hogy túlságosan meleg vagy hideg lenne, az egyetlen kőről sem állítható. (...)

Az adamas. Az adamas olyan kő, melynek két fajtája létezik. Az egyik India messzi tájain található meg, ez kristálykövezetekben lelhető fel, és színében a kristályhoz hasonlít, de mégis különbözik tőle, mert csaknem a lecsiszolt vashoz hasonlóan csillog. (...)

Van az adamasnak egy másik fajtája is, mely Arábiában, a közeli Ciprusitengerben és egy Philippi mellett található vasbányában lelhető fel. Ez a fajtája azonban méltóságát és erényeit tekintve a másiknál sokkal alacsonyabb rendű. (...)

Azt mondják, hogy e kő a mágiában is használatos. Viselőjét ellenségeivel szemben bátorrá teszi. A hiú álmokat elűzi, a méreg erejét hatástalanítja és késlelteti. Azt is mondják, hogy ha méreghez érintik, nedvesség borítja el. A tébolyodottaknak és azoknak, akiket démonok tartanak megszállva, szintén javára válik. Ezt a követ a bal csuklón érdemes viselni.

Az andromanda. Az andromanda négyszögletű, ezüstszínű kő, majdnem olyan kemény, mint az adamas. A Vörös-tengerben lelhető fel. Az a hatóerő jellemző rá, hogy képe az őrülettől izzó lelket lecsillapítani. A kéjvágyat is enyhíti.

A beryll (vagy aquamarin). A beryll egyike a tizenkét drágakőnek. Világos árnyalatú és színe hasonlít a tenger vizéhez. Azok a legértékesebbek közülük, amelyek fényes olajhoz hasonlatosak, leginkább azonban az olyanok, amelyeknek belsejében nincsenek foltok. (...)

Ez a kő a házastársi szerelmet is helyreállítja. Dicsővé teszi viselőit. Vízben megmosva a gyenge látást meggyógyítja. Ha vízbe téve megisszuk, megszünteti a böfögést, a fulladozást és a májfájást. Kilenc fajtája van. Némely olyan fényes, akár a kristály. Indiában honos.

A borax. A borax drágakő, arról a borax nevű állatról nevezték el, mely tudniillik a varas béka egyik fajtája, és ezt a követ a homlokán hordja. A kőnek két fajtája van: az egyik fehér színű, ez a jobb és a ritkább. A másik barnás, ill. fekete, közepén egy szem van, melynek színe ideig-óráig a kékre emlékeztet, és a sötét fajtában ez a jobbik változat. Ha még élő és lélegző békából veszik ki, akkor a kőnek állítólag van „szeme". Ha azonban olyan állatból emelik ki, mely már egy ideje halott, akkor azon a méreg rossz hatása nyomán a „szem" kihuny, és a kő elveszti értékét. Azt mondják, hogy ez a kő, ha ételbe keverik, az ember belső betegségeit meggyógyítja. Végigmegy ugyanis a beleken és mikor gyógyítását elvégezte, a hátsó fertályon át távozik. Egészben kell lenyelni. E gyógyító erőt annak a fehér fajta kőnek tulajdonítják, melyről fentebb beszéltünk. A gallok crapadinának hívják. Állítólag hatásos a mérgek ellen.

A celidonius. A celidonius alaktalan és kicsiny kő, melyet a fecske hasában lehet megtalálni, néha vörös, néha pedig fekete színű. A fecske azon fiókái, melyek ezeket a köveket májukban hordozzák, arról ismerkszenek meg, hogy békés szándékot jelezve, csőrükkel egymás felé fordulva szoktak üldögélni, ugyanis azt mondják, hogy azok a fiókák, melyeknek nincs ilyen kövük, egymásnak hátat fordítva ülnek le. Ha vörös fajtát találunk, az a bolondokat, tébolyultakat és a nappali bágyadtságot gyógyítja, ékesszólóvá és mindenki előtt kedvessé teszi az embert. Ezt a követ vászonrongyba kell tekerni és bal kézen viselni. Néha fekete változatát is megtalálni. Ezt a másik fajtáját ugyancsak vászonrongyba kell csavarni: a kereskedőknek használ. A haragot lecsillapítja, és vízben feloldva kitisztítja a szemet. Ha sáfrányszínű rongyba csavartan viseljük, csillapítja a lázat és hat a káros testnedvek ellen.

A calcophanus. A cakophanus olyan fekete kő, mely, ha tiszta életű férfi viseli, annak hangját lággyá és erőssé teszi, torkát pedig megvédi a rekedtségtől. Maga a kő is szép és lágy hangú, mint az érc, ha vassal vagy érccel ütik meg.

A kristály. A kristály sok éven keresztül megkeményedő, jégből létrejövő kőzet. Solinus ezen vélekedés ellenében azonban azt állítja, hogy a kristály a földnek bizonyos oly vidékein is fellelhető, ahol se fagy, sem jég nem volt soha. E kő a jéghez hasonlóan igen világos. (...) Ha ezt a követ egy asszony összezúzza és mézzel keverve megissza, melle tejjel telik meg.

A szemnek is jót tesz.

A crisoletus. A crisoletus az aranyhoz hasonló és a borostyánnál nagyobb kő. A hajnali órákban vidámabb a színe.

Másik fajtája is van, ezt más kövekbe foglaltan lehet megtalálni, az aranyhoz nagyon hasonlít, de semmiképpen nem áttetsző, inkább sötét színű. E kő csillapítja a fej- és szemfájást, ugyanis meleg természetű. Leviszi a lázat, ha a beteg a kezében tartja. Por formájában a rühöt és a fekélyt is gyógyítja. Még egy fajtája létezik: ennek színe a sárga és a bíborszín között van. (...)

Végtaggyulladás és a bőr alatti mirigyek ellen ugyancsak hasznos.

A corneolus. A corneolus vagy cornelius egyesek szerint vörös kő, de színe valamivel sötétebb árnyalatú, a vágott húséhoz hasonlatos. Enyhíti a dühöt, megállítja a tagjainkból vagy az orrból folyó vért, elsősorban az asszonyok havi vérzését csillapítja. Azt mondják, ebből a kőből Izrael fiai nem ok nélkül igen sokat vágtak maguknak.

A dracontides. A dracontides olyan kő, melyet a sárkányok agyából nyerünk. Ha nem eleven sárkányból vágják ki, nem lesz belőle gyöngy. Ez pedig a következőképpen történik: merész férfiak behatolnak a sárkány barlangjába, és az alvó fenevad fejét hirtelen keresztülszúrják, a még erejénél lévő, dobogó szívű lényből pedig kiemelik a drágakövet.

Azt mondják, használ a méreggel támadó állatok ellenében, és hatásos mindenféle mérgezés esetében. (...)

Az emathites. Az emathites Etiópiából ill. Arábiából származó kő, színe a vasra emlékeztet, vérerek hálózzák. Összetörve és vízben feloldva meggyógyítja azokat, akik vért köhögnek.

Vízzel keverve dörzsöld szét egy kőszirten, és add oda inni annak, akinek vérzik az orra vagy vérző sebe van, és a vérzés azonnal megáll. Az a selyemkendő, melyet ezen kő porával elkevert vízbe mártunk, a vérző orrú vagy sebesült ember vérzését megállítja.

Enyhíti a menstruációs vérzést és a méhfolyást is. Borban feloldott pora használ a fekélynek és hatásos a mérges harapások ellen. Akárcsak a corriliumnak, szemtisztító hatása van. Ha megisszuk, a húgyhólyagban található köveket összetöri. Pora a sebekben létrejövő rohadt húst felemészti és megsemmisíti.

Az ethites. Az ethitest a földkerekség messzi vidékeiről a sas hordja fészkébe. A sas ugyanis ösztönösen tudja, hogy ez a kő fiókáinak védelmére szolgál. Mások azt állítják, hogy azért cselekszik így, mert tojásai mértéktelen módon felmelegednének, ha a természeténél fogva hűvös kő nem lenne a közelükben. Ez a kő bíborszínű. Belsejében van egy gyöngy, emiatt hangot ad. Igen hatásosan segít a várandós asszonyokon, hogy el ne vetéljenek és szülésük könnyű legyen. A bal karon kell viselni. Mértékletességre indítja viselőjét, növeli annak vagyonát, áldást hoz rá, győztessé teszi és gyermekeit is megőrzi épségben.

A gagates. A gagates Liciában honos kő, de Britanniában is keletkezik. Fényes és fekete, könnyű és lágy. A súrlódástól felmelegedve magához vonzza a polyvát, vízben megmosva ég, az olaj viszont megköti. Használ a vízkórságban szenvedőknek, és a gyenge fogakat megerősíti. Ha vízbe mártjuk, gőze visszaadja a havi vérzést. (...) A démonokat elűzi, vagy, ha azok a megszállott ember száján keresztül beszélnek, füstje elhallgattatja őket. A háborgó gyomornak is jót tesz. Hasznos szemfényvesztés ellen. A várandós asszonyoknak ugyancsak javára van a víz, amelyben ez a kő három napig ázott, ugyanis meggyorsítja a szülést. Ennek a víznek alapján, ahogy mondják, megismerkszik a lányok szüzessége is, hiszen, amennyiben valóban szüzek, változatlanok maradnak, ha azonban tisztátalanok, bármennyire is visszatartanák, ezt a követ vizeletükben mégiscsak kiadják magukból.

A gecolitus. A gecolitus keleti kő, az olajbogyóhoz hasonlatos. Külseje jelentéktelen, de ereje értékessé teszi. Vízben kell feloldani és meginni: így a húgyhólyagban összetöri a köveket és a hólyagban összegyűlt homokot kihajtja a testből.

A galaritides. A galaritides a hamuhoz hasonló kő. Ha az asszonyok porrá zúzzák és tejbe keverve megisszák, tejüket megsokszorozza. Megindítja a szülést és elűzi a rühet. Tojássárgájával megkenve szerencsét hoz viselőjének. Fellelhető a Nílusban is.

A jáspis. A jáspis zöld kő, melyet a tízenkét drágakő közé sorolnak. Zöld színű ugyan, de vérvörös pöttyök is díszítik. Az a fajtája a legjobb, amely leginkább fénylik. Ha viselője tiszta életű ember, hatásos láz és vízkórság ellen. A vajúdó asszonyokon is segít. Gazdájának védelmet ad és mindenki számára kedvessé teszi, ha pedig megáldatja, még a káros kísértetek ellen is használ. Akkor a legnagyobb az ereje, ha ezüstbe foglalva viselik. Ennek a kőnek sokféle fajtája van és a földkerekség számos részén megtalálható. (...)

A szamárjáspisról a bölcsek is beszámolnak: ez a szamarak homlokán jön létre, akár egy daganat. Az állat öt esztendeig viseli. Használ a kígyómarás ellen. Ha porát megisszuk, mindenféle méregnek ellenáll. Fehér színű, a felszíne érdes. Reszelővel ledörzsölt pora, ha vízben azonnal feloldjuk, használ a lázas betegeknek.

Van olyan jáspis is, melyet párducfoltosnak neveznek, a legkülönfélébb színű foltokkal tarkított párduc nevezetű vadállat után. Innen kapta a különböző színekben pompázó kő is a nevét. A fent említett kőnek nagy hatóerőt tulajdonítanak, ezek közül a legjelentősebb az, hogy a káros gondolatoktól bágyadt elmét puszta látása újra állhatatossá teszi. Megállítja a vérzést és csillapítja a lázat.

A jácint, mely a tizenkét drágakő egyike. A jácint kék színű kő. Sötétben homályosabb, napos időben világos, ugyanis, azt mondják, érzékeny a légköri viszonyokra. Akkor a legértékesebb, ha se nem túl világos, se nem túl sötét. Keménysége igen szilárd, nem lehet sem hasítani, sem vágni, legfeljebb néhanapján adamas-darabokkal tudnak vágni belőle. Nagyon hideg természetű, és még inkább az, ha valaki a szájába teszi. Megvigasztalja viselőjét, elűzi a szomorúságot és a hiú gyanakodást, biztonságot ad az idegen vidéken bolyongó embernek. Védelmet jelent a ragályos betegségek, a kígyók és a mérgek ellen. Viselőjét úgy Isten mint az emberek előtt kedvessé teszi. Ezt a gyöngyöt hozzánk Etiópiából hozzák. A granatus a jácintok fajához tartozik.

Az isticos. Az isticos Ysidorus tanúsága szerint Hispánia távoli tájain lelhető fel, a sáfrányhoz hasonlít, enyhe csillogás jellemzi, könnyen morzsolódik. Ha ebből a kőből ruhát szőnek, az ellenáll a tűznek, úgy, hogy a lángba tartva nem gyullad meg, de annak fényét átvéve ragyogni kezd. Néha hasonlít az alumíniumra. Minden bájitalnak ellenáll, különösképpen a mágusok szemfényvesztéseinek.

Van egy másik fajtája is, hasonló hozzá, ezt hófehér kavicsnak hívják, mely nevet jellemző tulajdonságáról kapta. Mindenesetre nagyon hatásos. A carbunculus által okozott gyulladást enyhíti. Használ a gyenge és könnyező szemnek. Porrá zúzva hatásos a rüh ellen.

A ligurius. A ligurius a tizenkét drágakő egyike. Ez a kő a hiúz szeméremtestéről cseppenve keletkezik. A hiúz keleten honos vadállat. Ezen állatnak vizelete szilárdul kővé, ahogy Plinius állítja. (...)

A kő színe az állat vizeletének különböző állagától függ. Leggyakrabban azonban sárga és egy kicsit a feketébe hajló.

E kőnek színe Plinius szerint lángvörös vagy bíbor, a carbunculushoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy még éjszaka sem világít semmiképpen. A Kövek Könyve szerint azonban zöld. Azt tartják róla, hogy sokféle baj ellen lehet felhasználni, leginkább azonban vízzel lemosva a náthásokon segít és a gyomrot könnyíti meg, valamint az arc elvesztett pirosságát is visszaadja. A polyvát, akár a szurokszén, magához vonzza.

A mágnes. A mágnes vagy magnetes vasszínű kő. A hozzá közel levő vasat magához vonzza, de csak az adamas távollétében. Erre semmi esetre nem képes, ha adamas van a közelében. Azt mondják, a jövendőmondásban és a mágikus tudományokban nagyon hasznos. Állítólag csodálatraméltó varázserővel is rendelkezik. Ha valaki ugyanis tudni kívánja, hogy felesége hűtlen-e hozzá, a mágneskövet tartsa alvó asszonyának feje fölé, és az, amennyiben tiszta életű, férjét azonnal magához akarja majd ölelni, anélkül, hogy közben felébredne. Az olyan asszony azonban, aki valóban házasságtörő, mintha egy kéz taszítaná, hirtelen büdösségtől kényszerítve leesik az ágyról: így hozza napvilágra e kő a titkolt vétket. Azt is mondogatják, hogy ez a kő kibékíti a hitveseket férjükkel. Ezenkívül, ha valaki lopás szándékával éjszaka belép egy házba és négy helyre égő parazsat helyez, melyeket mágnesporral szór meg, a füstből származó gőz a ház lakóinak lelkét testükből azonnal kiköltözteti és azokat otthonukból elűzi, így aztán a tolvaj abból a házból büntetlenül rabolhat, amit csak akar. Ugyanez a kő, ha összetörik és tejbe keverik, meggyógyítja a vízkórságot. Por formájában az égési sebeknek is használ. A tragoditáknál és Indiában lelhető fel. Ysidorus azt írja, hogy minél kékebb egy mágnes, annál jobb minőségű. Az üveget és a vasat magához vonzza. Szent Ágoston tanúsága szerint ez a kő puszta erejével tartott a levegőben valamilyen képet.

A memphites. A memphitest az egyiptomi Memphis városáról nevezték el így. Színe csaknem olyan, mint a tűzé. Ennek porát ecetbe keverve azokkal itassuk meg, akikből valamit ki kell égetni vagy ki kell vágni, hogy ez testüket elkábítsa, és így a kínt ne érezzék.

A melonites. A melonites Arábiában honos kő, melynek zavaros és zöld a színe, hasonló a smaragdhoz, de nem olyan fénylő. Ez a kő megszilárdítja a törékeny végtagokat és véd a balszerencsétől.

A medus. A medus a médek országában honos kő, mely rövid ideig zöldes színű. Ha olyan asszonynak a tejében oldjuk föl, aki fiút szült, képes visszaadni a vakok látását, és meggyógyítja a lábköszvényt, orvosolja az elmeháborodottságot is. Aki vízben feloldva megissza, arra olyan hatással van, hogy epét hány és aki azzal a vízzel a homlokát megmossa, az vakká válik.

Az onichinus. Az onichinus igen értékes drágakő és egy azon tizenkettő közül, melyek Áron ruházatát díszítették. (...)

Az onichinus jó tulajdonságai a következők: használ a rüh ellen, kifehéríti az arcot. Tűzbe dobva igen kellemesen illatozik. Még azt az igazán csodálatos dolgot is mesélik az onichinusról, hogy a meggyengült szemre ráhelyezve szinte magától, mint egy értelmes élőlény, abba behatol, anélkül, hogy bármi kárt okozna, és annak belsejében körbe haladva minden egyes részét áthatja, míg az ártalmas nedveket mind ki nem taszítja. Ez pedig valóban csodálatos dolog, mivel szinte semmi nem olyan kicsiny méretű, hogy a szembe kerülvén kárt ne okozna. Innen a szólásmondás: Szűk szállás a szem, mely semmiféle vendéget nem tűr.

Az ónix. Az onix drágakő. Egyrészt fehér, másrészt fekete. Aki nyakában vagy ujján viseli, annak merészséget kölcsönöz. Ha valaki álmában hordja, attól valóban elűzi a szomorúságot és minden ártást: ugyanis a kísértetek erejét megsemmisíti. Az a hátránya azonban megvan, hogy a viszálykodást és a vitákat éppenséggel előidézi és gyakorivá teszi, és ha gyerekek nyakába akasztják, azok nyáltermelése megnövekszik. (...)

Az orites. Az orites zöld színű kő fehér foltokkal, amely a veszedelmekben hasznos. Más fajtája is van ennek a kőnek, mely fekete és kerek, ez a mérges marásokat gyógyítja. Ha bekenjük olajjal, a kígyó és egyéb állatok harapásait messze űzi tőlünk. Még egy fajtája létezik, mely mintegy kis vaslapként elősegíti a teherbeesést, a terhes asszonyok magzatát pedig megerősíti.

A pyrophilos. A pyrophilos rendkívül értékes drágakő, ahogy Esculapius filozófus Octavianus Augustushoz küldött írásában beszámol róla. Ez a következőképpen szól ugyanis: A méreg által elhalálozott ember szívét nem emészti meg a tűz, ha azonban ezt a szívet kilenc éven keresztül tűzben edzik, az kővé változik, mely a fent említett nevet kapja. Azt állítja, csodálatos varázsereje van. Védelmezi ugyanis viselőjét a villámcsapástól és a mennydörgéstől. A királyokat és hadvezéreket háborúban győzedelmessé teszi és őket minden méregtől megóvja. Azt mondják, Nagy Sándor bíborszínű bőrkötényében ilyet viselt. Amikor éppen Indiából tartott hazafelé és az Eufrátesz folyón készült átkelni, levette a ruháit, hogy megmosakodjék a folyóban. Közben odajött egy kígyó és szájával a követ tartalmazó bőrkötényt letépte, majd az Eufrátesz vizébe köpte. Ezt Arisztotelész írja a kígyókról szóló művében. Az a hiedelem is elterjedt, hogy ugyanez a kő az, amelyet a nép az emberről emberinek nevez. Azt mondják róla, hogy megvéd a hirtelen haláltól és a lélek nem tud elköltözni a testből, amíg a haldokló ezen kőfajtát a kezében tartja. Ugyanakkor nem oltalmaz meg a betegségtől és a szenvedéstől, ahogyan pl. azt egy Trivalle nevezetű vidékről, bizony, állítják. Ez csupán arra jó, hogy az ember örökké csak szenvedjen és lelkét kilehelni ne tudja. Ugyanebbe a kőbe esetenként valamennyi kékes csillogás is keveredik.

A zafír. A zafír különlegesen értékes kő, mely a tizenkét drágakő sorába tartozik. Színe kék és még értékesebb, ha Indiából származik és egyáltalán nem áttetsző. A testet és a testrészeket teljes erőben tartja, a benső izzást hűsíti és az izzadást csökkenti. Elmulasztja a szem- és a fejfájást, a nyelvet is meggyógyítja, a fekélyre ugyanúgy használ. Azt a borzalmas betegséget is elűzi, melyet népiesen „Hozzám ne nyúlj!"-nak neveznek, de azt mondják, ezen kór kiűzése után megromlik a színe. Azt is állítják, hogy hasznos csalás ellen, irigység ellen és félelem ellen. A béke megőrzése érdekében igen üdvös hatású. Úgy illik, hogy aki viseli, az minden erejével igyekezzék tiszta életet élni. (...)

A smaragd. A smaragd igen értékes, a tizenkét drágakő között szereplő kő. Erejét főként a zöld dolgokkal kapcsolatban fejti ki. Sokféle fajtája létezik, de a legértékesebb az, mely Sythiában honos. E követ az erispamusok kiragadják az azt igen nagy kegyetlenséggel őrző madarak karmai közül. Azok a legjobb darabok, melyeken át lehet látni és amelynek ragyogásán át környezetünk levegője zöldellni látszik. És amelynek zöldellését nem halványítja el sem a napfény, sem a mécses, sem az árnyék. Akkor legjobb a formája, ha sima, ha pedig elég nagy a felülete, még árnyékot is vet. (...) A látást felüdíti, és vízben lemosva, borral vagy olajjal bekenve a szemet is megtisztítja. Ékesszólóvá teszi viselőjét, gyarapítja annak vagyonát, segítségére van azoknak, akik rejtett dolgokat keresnek. Elűzi a viharokat. Elfojtja a kéjvágyat is.

A sardonix. A sardonix a tizenkét drágakő egyike, a természetben az ónixból és a sardiusból keletkezik. Részben vörös, ez a sardius kő miatt van, részben pedig fehér és néhol fekete, ez a két szín pedig onix-összetevőjéből származik.

Azt mondják, semmilyen hatást nem fejt ki, hacsak azt nem, hogy az ónix nem árthat ott, ahol sardonix is van. Azt mondják, a havi vérzés ellen hatásos. A sokféle gondolat által szétszórt elmét összeszedi és elég csak ránézni, az összeszedettséget fenn is tartja. Ahol sardonix van, ott az ónix nem tud ártani. (...)

A samius. A samius Szamosz szigetéről elnevezett kő, mely súlyos és hófehér. Ezzel a kővel fényesítik az aranyat. Ha valaki megissza, megszűnik a szédülékenysége és a szétszórt elmét is helyrehozza. Megvan viszont az a hátránya, ahogy mondják, hogy ha vajúdó asszony kezéhez van kötve, a születendő gyermeket visszatartja.

A succinus (borostyán). A succinus, amelyet a görögök borostyánnak hívnak, sárga színű és, akár az üveg, néha áttetsző. A fenyőfa nedvéből keletkezik, ahogy Ysodorus állítja, és emiatt hívják succinusnák (succus = nedv). Népiesen lambrának is nevezik. Ha ujjainkkal megdörzsöljük, a papírt, a pelyvát és a szövetszálakat magához vonzza, mint a mágnes a vasat. (...) Azt mondják, viselőit tiszta életűvé teszi. Füstje hasznára van a szülő asszonyoknak és kétségkívül bizonyított, hogy elűzi a kígyókat is. Az első csepp, amely a fenyőfáról lehullik, tiszta és fényes, és az is ilyen, mely nyáron, meleg állapotban válik el a fától. A fennmaradó időben lecsöpögő nedv azonban sötét és átlátszatlan.

Ilyen követ a gótok is találnak valamelyik folyamukban: ott kemény és áttetsző.