Ó, szent orvoslás; Szekvencia Szent Rupertusról
Polgár Anikó fordíátsai
Ó, szent orvoslás
Ó, szent orvoslás
legragyogóbb anyja!
Fiad
kenőcs
a halál
tátongó sebén:
a halálseben, melyet
a megkínzott lelkekbe
Éva vájt.
A halál, mint romos ház, ledőlt,
s felépült helyére az élet.
Imádkozz értünk
fiadhoz,
tenger csillaga,
Mária.
Ó, életadó hangszer,
örömteli dísz,
gyönyörök íze,
el sosem fogyó!
Imádkozz értünk fiadhoz, tenger csillaga, Mária.
Dicsőség az Atyának és a Fiúnak
s a Szentléleknek.
Imádkozz értünk
fiadhoz,
tenger csillaga,
Mária.
Szekvencia Szent Rupertusról
Ó, Jeruzsálem, aranyváros,
a király díszes bíborköpenye!
Ó, legfőbb jóság háza,
nem halványuló fény!
Ruhád a hajnal
és a nap heve.
Ó, hajnalpírban fürdő,
boldog gyerekkor
és napban izzó,
tiszta ifjúság!
Ó, nemes Rupertus,
ragyogó drágakő!
Társaid közt kitűnsz,
mint völgyek közt a hegy.
Jeruzsálem,
ablakaidban
topáz és zafír ragyog.
Rupertus, e kövek fénye
vagy, erényeddel kitűnsz!
Rózsa-, liliom- és
bíbordíszű hegy:
nem rejtőzhetsz el a völgy elől.
Ó, rét gyönge virága,
ó, gyümölcsfák édes zöldellése,
mag nélküli gyümölcs!
Te nem hajlítod a szívet a bűn felé.
Ó, nemes edény,
mocsoktalan,
nem szennyezett
az ősi barlang torka
s az ősi árulás.
Felhangzik benned a Szentlélek zenéje,
az angyalok kara.
Isten fiának éke:
nincs rajtad semmi folt.
Ékes edény voltál,
ó, Rupertus,
az Urat befogadni vágyó
ifjú és gyerek,
telve istenfélelemmel,
szeretetöleléssel
s jótettek illatával.
Ó, Jeruzsálem,
alapjaid
izzó kövek:
a vámszedők és bűnösök.
Isten Fia
az eltévedt bárányokra rátalált:
hozzád futottak ők,
s benned pihennek.
Falaid fénylő,
élő kövek:
a legfőbb jóra vágyva
felhőkként szálltak ők az égbe.
A tornyaid,
ó, Jeruzsálem,
piroslanak s fehérlenek,
akár a szentek vére s tisztasága.
Isten minden díszítménye
benned ragyog, ó, Jeruzsálem.
Ó, ékesek,
ó, koszorúsok,
Jeruzsálem lakói!
Ó, Rupertus,
ki társuk vagy
e lakozásban!
Segítsetek nekünk, hisz szolgaságban,
számkivetésben szenvedünk.