meg nem történt jelenet; Szürke csendélet; K. E. és táskája

meg nem történt jelenet

fehér, meztelen test lélegzik a földön

egyszerű, durva, fekete háttér

meseszerű zene hallatszik, amint

a kicsiny, fehér, meztelen lány

fekszik a fénytelen téren

egy sápadt madártoll reppen át

nem ismerik egymást

a fehérre festett lány és a toll

hallani lélegzetét

hallani verdesését

szólni szeretnének egymáshoz

a hideg csendben

egy kard

aprítja hópelyhekké a tollat

mint egy guillotin

választja el a fehér fejet

a fehér testtől

a nyitott szem

váratlan megkönnyebbülést tükröz

                              Ookland, 1994

Szürke csendélet

tavaszi nap világít át a szivárványfüggönyön

melengeti a hideg szobát

a kinti hideget nem érinti meg

elhajított sörösdobozokat, cukorkás zacskót

és szaros újságpapírt zörget a huzat

egy rozsdás macska nyalja tisztára a

homokszínű ablaküveget

a vörös hajú lány kineveti fogait

szétcsókolt, emigráns szájából

illékony vakolatdarab üzekedik

egy ragacsos hajfonattal a matracon

félig olvasott könyvek a polcon

kitartó cigarettafüst könnyezteti meg

az indulófélben levő, pénztelen lakókat az ajtónál

nadrág az egyik

félig kiivott borosüveg a másik kezükben

műszerfal-csend üríti ki a lakást

én a meszelt mennyezetet bámulva lebegek

egy darázscsípésre várok

hogy megszabadítson

                            Brooklyn, 1998

K. E. és táskája

Megmozdult mögötte a táska

amint ott ült kilencedmagával

csak egyiküknek nem volt

keresztbetéve a lába

négynek a jobb

ötnek a bal

Miért mozdult meg a táska?

Elgémberedett?

Vagy hozzányúlt?

Mire odanéztem

ő már vissza

könyökön támaszkodó helyzetébe

a táska még billegett

vagy csak úgy nézett ki mintha

Mire én idáig

addigra ő újra el

a táska nem

orrot fújt és vissza

Mire én idáig

már csak hatan ültek

keresztbetett lábbal

            Budapest, 1999