Februári életképek

Befelé

Zajos napok közt

hánykódom Befelé már

elnémult minden

Gyászbeszéd

Gyászbeszédét az

legázolt rózsáknak majd

ki mondaná el

Visszhang

Az eldobott rög

visszhangja a halottól

hoz üzenetet

Ütődések

Száraz virágok

ütődnek egymáshoz a

szerelem helyén

Csak

Emlékből élni

nem táplálkozni csak el

pusztulni lehet

Néma

Már csak romjaim

bízhatom rád Légy néma

és irgalmatlan

Kendő

Áldozatból a

hóhérom lettél Kendőd

takarja szemem

Zuhanásom

Zuhanásom nem

kelt részvétet Szégyent és

megbánást érzek

Védtelenséged

Csak irgalmadra

apellálok Megaláz

védtelenséged

Ütközés

Közös magány volt

vagy még annyi se Csak két

hiány ütközött

Edény

Léted nemlétem

Kifolyok hol befolytam

Nemléted létem

Foltok

Alig vannak már

színek formák Csak foltok

bontják a tájat

Időtlen

Nincs idő bennem Ha szitál szitál ha hull már le se törlöm

Remegések

Jöttem a Gangesz

a Tisza-parton virág

nyílt Mit keresek

Látvány

Kirakatban ülsz

Néznek de senki sem lát

belőled beléd

Tánc

Amíg te boldog

zenékre táncolsz szomjas

homokban én Én

Utánad

Elengedem a

kezemet Kéregetve

indul utánad

Változat

Ha azt hallanád

rossz és kegyetlen lettem

ne védj – már igaz

Apróhirdetés

Ölelésedet

keresem Feladok pár

apróhirdetést

Bohóc

Komikus ahogy

kimered éhes testem

holt gyönyörödből

Terv

Egy pontot kéne

találni honnan az el

még viselhető

Ismét

Talán ha módot

adnál ismét arra hogy

elveszítselek

Szobor

A nőket nézem

tekintetemben nem állt

helyedre senki

Mások

Majd mások teste

döbbent rá hogy mennyire

az árvád lettem