Gutaütöttek balladája

Most már nehéz lesz valami újat kitalálni

hacsak a redukált értelemben nem úszkál

egy parányi titok

amit magunkba lehet inhalálni

elvégre a szétporladás is fenség

ha aszkéták ételévé válik

s a lefokozhatatlanságig

még hosszú az út

ki tudhatná ezt a végtelennél jobban?

Ujjé elpattant a húr

amelyen oly fennkölten lépdelt az ész

saját zuhanására felvigyázón

hátha ezt is magasztossá lehetne tenni

holott régen szét kellett volna cibálni

talán kerülne alá védőháló

A betűk összekeveredtek

mint a kerge birkák

s ahogy a szavak

zavaros tartalmát megunták

elhatározták

ezentúl a gondolatnak is

fittyet hánynak

hisz ő a közös dajka

akkor a félig-meddig elárult

kisimította őket újra

mert megengedhetetlen

hogy a tudat pusztán

betűkből és szavakból álljon

Belegázolt a színes mocsárba

vállán kövér pelikánok ültek

s bár vonzotta a tenger

sejtette addig már el nem érhet

de minek is a tenger

ott megkarmolják a cápák

haját dühös orkánok tupírozzák

arról nem is szólva

az óceánban szájig ér a víz

s akkor inkább uszodában pancsol

a klóros lé cseppet sem veszélyes

s önnön érdekéhez tartón

éppen ez a fontos

egy gutaütött ne pofázzon

semmi esetre se teli szájjal

a színes mocsárba gázolt

immár öntudattal

volt délibábok keretébe zárva

s már azt se bánta

látvány és látszat

egyszerre törött el

Meddig és meddig?

majdnem mérhetetlen

(bonyolult viszonyultságokat sejtve)

s ha mérhető lenne

hová indulhatna a megkergült szerencse?

céltalanul ér el a céltalanhoz

vagy már a cél is csak zavart hoz?

cigánykerékre fordul minden alapállás

bősz kutyahangon sírnak a macskák

üvöltésükben lapul az összeborzoltság

s a mérhetetlen meddig a meddig

Három malac hány malac?

egyik elszaladt

utolérhetetlen

amelyiket látom?

jó lenne ha visszatérne

az lenne ugyanaz a három?

bár ez lehetetlen

ilyet csak az álom

dajkál őrült keblén

így nincs mire várnom

a három malac

megszámlálhatatlan

egyik az egyik

másik a másik

föléjük ól épül

vagy egy katedrális?

Csínom Palkó

ki a másik?

az az agg nő

nem tudja kivárni

lefitymálóan ásít

nem szabad erőlködni

attól kopik az agy

s az ér már úgyis

csak szűk kanális

Csínom Jankó

erre kell vigyázni

vajon mire még?

a megvetett ágyra

és hűtlen anyákra

Határtalanul szerette

kit?

az alany is homályba feslő

lobogtathat bárki nászi kendőt

két ismeretlen felé

a valószínűtlenségét kitalálón

ragyogtathat fényt

felejtett titokra

bár az

aki mondta

engem ne a szeretet

szerelem temessen

csupáncsak legenda

Hinta-palinta

a nem-szédülőkből

akárki ráülhet

Péter Pali Eszter

gróf Töhötöm Ábel

és Baronesz Sári

csak arra kell vigyázni

az a hinta a fejemben lüktet

bölcsőbe ültet

bölcsőből a sírba

sírból a pokolba

szükség lesz azonnal

új felvigyázókra

Halálom szégyenén át

senki ne segítsen

történjen úgy

mint a megtörténhetetlen

a pillanatba zárt

kinyithatatlan

amelybe nem láthat

kíváncsi ablak

fensége nem szorul

irgalomra

s már az se látszik

mielőtt

elragyogna

Idáig érve fürjekre gondolok

egy-két le nem nyelt sült galambra

a sorstól kinek-kinek ennyi jut

ha másoknak esetleg több a jussa

visszamenőleg ez aligha számít

s hogy az élet hová nyit ajtót a másba

annak esetleges csodáit lesve

már elkésett ajándék

Heuréka

ma ismét a sötétség

kapuira látni

nem kell törődni

kit tegezni kit magázni

a fesztelenség békéjébe ápol

a semmiségbe vezető sugárút

a mindenmindegyre rábólintó szándék

amit már senki se szálaz szét

rossz kutyákra

szép macskákra

jó fiúkra

rossz leányra

én-magamra

ön-magára

Porcukorban

a rettenetes csendben

tempózni előre

ha új színre lelnék

kijutnék belőle

de minden fehér köröttem

egyre fehérebb

vakít a színtelenség

a csend ólomburka

fordulhatnék talán

egy ügyes szemészhez

aki a porcukrot

fejemről leszórja

Hogyan lehetne adni másnak

ha az ember önmagának is

csak koldusa

az énre pazarolható rész fokát

nem ismerheti

ismeretlenek közt kódorogva

magát sem kímélve

úgy osztozkodjon

ne károsodjon senki

Kereket oldott a k betű

ma meg az 1 veszett el

alighanem rossz ábécét tanultam

most hát elindulok

földöntúli bennszülöttekre nyilazni

otthon készített fegyverekkel

így enyém lesz a teljes vadászzsákmány

Minden élet bevallhatatlan

mert az ember sertésfejével

az örökkévalóságban turkál

ahelyett hogy azt röfögné

ő a moslékot szereti

finnyás dolog számára

az égi manna

mennybe repeső igyekezettel

amúgy sincs megáldva

hiszen nem nőtt szárnya

nem tud repülni

régen rászokott

a földi pocsolyákra

Az élet dzsungeléből

kiszámítható-e a legmegfelelőbb

tett erénye

mely mindenki felé

egyformán ragyog

vagy minden

a szerencsére bízható

korai felismerésnek

késői beismerés az adója

mert az egyént

a mulandóság

börtönébe zárja

s aki ez ellen

tiltakozna

kikacagható pojáca

Nem játszottam balalajkán

a zongorán is csupán

néhány látványos

futamra tellett

Démoszthenész

ha dadogás helyett

nem a szónoklást

gyakorolja

kemény kavicsokat ropogtatva

kiváló céllövészként

vagy síkfutóként

tán jobban jár

de miként változott volna

az én karrierem?

– – – – – – – – – – – – – – – – –

Számos perpetuum mobilét

elügyetlenkedtem

ert mindig hiányzott

a megfelelő részlet

pedig a sikertelenség

nem is rajtam múlott

hiszen én elejétől fogva

egyben láttam az egészet

Kis fákat ültettem egykor

nem akartak nőni

kifogyott a mennyből az eső

a levélbe szökkenő ígéret

az istent teremtő frázis

füvet aszalok a föld alá azóta

fejetetejére fordult a világ fölöttem

– – – – – – – – – – – – – – – – –

Színek és illatok létrafokát mászom

a krampampuli-láng hirtelen fellobban

ismeretlen korban

tán gyerekkoromban

napok és évsziták

ketrecén át látom

vagy inkább észlelem

hogy tódul fejembe

a meg nem élt mámor

Megy a vonat röf-röf-röf

mért nem mondja töf-töf-töf

azért mert ez disznóvonat

előrefut

hátratolat

mindig egy a muzsikája

az se segít ha megszánna

azt mondaná töf-töf-töf

s megszűnne a röf-röf-röf

A kajánság-szindróma még hiányzik

kacagtató- vagy hánytatószer

amellyel ki-ki a sorsából kilábol

mert a halál is kétes

ha előtte nem lehet

kiröhögni a világot

Nem gyötörnek látomások

legfeljebb látom hogy ások

tudhatatlan hogy mi végre

hiszen nincs kit eltemetni

segítség sincs hozzá senki

a halottak már nem ásnak

fittyet hánynak a munkának

jobb lenne hát megpihenni

a kihányt föld kire várjon

üres a sír

betemettem

ás az ásó

önmagától

Ne nézz a tükörbe

lement a foncsora

az ablakba nézzél

a fal van mögötte

közöttük a mélység

átjuthatni rajta

az arcod nem véd ott

csak ugorni kéne

a mozdulatlanság

gyávák szenvedélye

Ha minden egyszerre széjjelrobban

nem marad én se másik

ilyet az isten se tud kitalálni

ha mindennek végleg vége

nem marad kit elsiratni

az emlékek elfeledtek

nem marad út

irány cél se

akkor lehet mondani hogy

végre

béke

de ezt is csak

csend idézze

Vezeklő-övet nem kötök magamra

az kössön aki az üdvösségre éhes

ilyen kétes nevetséges jutalmat

nem kívánok magamnak

s bár tudom az elképzelhetetlen

és a képtelen különféle

az értelem egyikből sem építhet várat

akkor meg mi a frásznak?

Habanéra

ez is volt kétségtelen

de nem tudom honnan

szüremlett belém

ez a kitapinthatatlan

üzenet

forrása ismeretlen

színe szaga nincs

testetlenül mégis hozzám tapad

mit kezdjek vele?

hol találkozhattam vele?

múltamnak rólam leszakadt partjain

mert zeng tovább

lekottázhatatlanul

– – – – – – – – – – – – – – – – –

Liftgombokat nyomogatok

pirosat zöldet sárgát

nagy a zűrzavar

nem tudom utam célját

azt sem hova érek

játszom a színekkel

nagy baj így sem érhet

csak ha rádöbbentenének

ez a játék nem is játék

vele égek

Megérzések súgnak és hazudnak

azt mondják csodákban higgyek

én meg utánuk papolom persze persze

aztán nekiütközöm a higgyek-hegynek

a kupámat jól bevágom

de tovább dünnyögöm persze persze

mert kinek lenne mersze

kiokosodásra várni

Akáhába* mentem

de nem értem oda

sok ott az üres ágy

az egyikben én fekszem

nagy marha lehettem

társamat bíztatom

köszöntsön helyettem

csak a fejét rázza

messze lakik tőlem

Berzengóciában

halotti lepellel

szépen letakarva

– – – – – – – – – – – – – – – –

Pity-pity-pity

pintyőke szép madár

énekelni nem sajnál

a fejemben kapirgál

agyvelőmből csipeget

friss magért nem kéreget

jól teszi ha így csinál

nincs szükség az észre már

a jómag meg oly kevés

pintyőkém még éhen vész

lenne aztán siralom

jó hogy én már nem hallom

kiürült a koponya

madárkának lakoma

csitra-csitra csitra-csisz

rossz sora van aki árva

a szüleit nem találja

s ha rájuk találna alma

pont neki nincs apja anyja

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

A lehetetlen többször szembejött velem

de mindig kikerültük egymást

kalaplengetésre se került sor

arcunkon inkább a félelem motoszkált

meg valami bárgyú tisztelet

ha összeütközünk

tudtuk mindennek vége

ha életünkbe lépne

ott nincs helye

s nélküle mit kezdjünk vele

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Mintha imám mormogna a falon át

vagy kukoricát őrölnének

egy gutaütött tenor szavakat morzsol

nem értem

alighanem ő sem

mégis övé az érdem

hogy mégis csinálja

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Tántorgó díszlépéssel járunk

de nem szalutálunk

azt meguntuk mindörökre

inkább a tegnapot emeljük köbre

visszamenőleg semmilyen fölösleg

semmit sem számít

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

A nyomorúság gonoszsággá válhat

mert hogy segítsen egymáson

két vinnyogó állat

a csók kiszáradt

se hit se vágy

egymásra átkokat kiabálnak

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

A vak vezet világtalant értelmében

gyakoroljuk a beszédet

a bandzsa holland lány

időnként szembeköp

nem turpisságból

foghíjas a drága

és nehezen sikerednek az esz-ek

közös jó szándékaink

együtt sisteregnek

Kneip-kúrázom

hideg és meleg vízben ázom

forró kövek kavicsok alattam

lassan szárad benedvesített talpam

előbb-utóbb mindenbe belenyugszom

még abba is gyerekkoromban

háromszor volt mumpszom

de csak kétszer kaptam

Zwack-oranzsádét

pedig akkor

erre is tellett volna

az igazságot több elmélet

és tulajdonság zsarolja

jóság gonoszság hűség

s anélkül hogy bőrünkbe sütnék

így marad örökre ez a törvény

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Mire az utolsó indiánt is lelőtték

és a maradékból megmaradt három

a gonosz törzsfőnök rám rikácsolt

sápadtképű téged is gatyába rázunk

ettől kezdve kellett volna

mindent másképpen csinálni

nem rosszul megtanulni zongorázni

a latinszószedetet hagyni másra

és csak azon igyekezni

a dzsungelbe mielőbb visszatalálni

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Ma kék az ég süt a nap

hancúroznak a nyomorékok

a jóisten mosolyog

a táncdélutánon párt választanak

és ülve táncolnak

a meghülyült szeniorok

fejük felett egymásnak repülnek

az ügyetlenebb őrangyalok

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Errefelé ritkábban jár a taxi

mint a mentőautó

ebédhez vacsorához partedlit kötnek

a kismamáknak és kisapáknak

az épületen belül is

kézi hajtású és motorizált kerekek dübörögnek

versenyeznek a tolókocsik

visongnak a bénák

a szélütöttek kacagása idehallik

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Ujjé most felrepülünk a mennybe

és vissza is jönnénk ha lehetne

az összehasonlítás sohasem árthat

minek kell kétszer megütni a bokánkat

Elszálltak a bölömbikák

madarak és bölények egyaránt

az apacsokról nem is szólva

mintha itt se lettek volna

wigwamjaik tárva-nyitva

kitakarítva

semmi se hiányzik

se tomahawk se nyíl

se egyéb fegyver

mindenből a holnemvolt hangulata árad

és hogy én is itt jártam egyszer

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Morgó Hapci és Vigyorgó

ez a hét törpe lehetett

a többieket megették

a kannibál gyerekek

vagy a kihulló emlékezet

fekete alagútban

alamuszi négerek harca

a sötétség végleg

szétterpeszkedett

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

Vejem cipőjében csoszogok

igaz két számmal nagyobb

de kényelmes kitaposott

a különös az hogy én élek

ő halott

pedig együtt kacagtunk

búsultunk közös ég alatt

őt az első agyvérzés vitte el

akkor még nem tudtam

engem is fenyeget

– – – – – – – – – – – – – – – –– –

A kinek van igazát játsszuk

két napja tart az ütközet

sok a sebesült

néhány halott

de ez itt nem számít

csak az igazság szeplőtelensége

mindig csak ketten játszanak

a halott is játszhat

feltéve

hogy a másik fél állítása kétségbevonhatatlan

Pillanatkép a múltból

szalonunkban az általam utált

rokokó bútor

Bódi bácsi szivarja füstöl

rokkantsági díszelnök jelenleg

valaha huszártiszt

anyám szavalni készül

Szabolcskától a Kisdemeter Rózsika következik

gyönyörű hangján felzendül a pátosz

Bódi bácsi is szaval

ő Adyt visszafogottan

magában dörmög

anyám túlszárnyalja bőven

akkoriban azt hittem jól teszi

a dolgokon visszamenőleg

sem lehet segíteni

Egy megváltoztathatatlan

tábla rémít

spongya azt nem törli le

sikít a kréta

nyomot sem hagyva

süketnéma diák áll előtte

nyelvet ölt rá a példa

ilyesmi többé nem kísért

a gondolatok inflációja ápol

bárki megszabadulhat önmagától

Vajon az emlékezet

melyik bugyrából

bújhatott elő

e csilletologatásra sem

használható vén Kvak

a patkányetető

szócsutkákba botlom

szála szénpor

zavaros jelenné válik

az élő múlt idő

infúziókkal felpikázva

csövek és csavarok

szitáján fekszem

egyedül hagyottan álmodom arról

az álom fogát kihúzták

s elfagyasztott a heg

a vén Kvak hiába ágál

néma a tárna

mi többé nem gondolunk magára

zúg a szócsonkok mögül