elfolyik melletted; fiókok mélyén blues

elfolyik melletted

mintha redőnyön át

olyan a hangulat

fáj a fejed belé

söröskupak gurul

elvesz a sarokban

seprű meg nem leli

poharad sem lesz már

sohasem csordultig

cigifüstben állnak

kocsmatündérlányok

olyan a hangulat

mintha redőnyön át

mocskos poharakon

ujjlenyomatábrák

meddő alkoholszív

meg-megdobban olykor

fáj a fejed belé

gyomorsavhullámok

csapnak agyadig fel

majdnem bányaomlás

mocskos a hangulat

bűzös ez a lárma

csendes tűzhely mellé

vágyna az ember most

olyan a levegő

mintha más kiköpné

gyanúsan is habzik

elfolyik melletted

fiókok mélyén blues

sötét szobákban

sötét szobákban

túl csendes esték

elszürkült estkék

színtelen árnyak

színtelen árnyak

repkedő konok

magányos molyok

függönybe rágnak

függönybe rágnak

esznek agyadból

szürke agyagból

amit találtam

amit találtam

fiókok mélyén

penészes vágyam

amit találtam

sötét szobákban

színtelen árnyak

függönybe rágnak