Költők, ringyók, pojácák
(Válogatott epigrammák)
Csehy Zoltán fordításai
„Könyvecském lakomán dőzsöl
s víg társ az ivókban"
Nincsen kentaur itt...
Oedipus izgat még vagy a ködlovag, ósdi Thyestes?
Medea? Scylla igéz? Ostoba rémalakok.
Nimfa rabolta Hylas? Attis kell? Parthenopaeus?
Mily örömöt nyújthat alvatag Endymion?
Habba zuhant tollas fickó témája a vágyad?
Hermaphroditus utált kéje a csábhabokon?
Ennyi üres szólam beteges könyvekben, ez izgat?
Engem bújj: a való írja a verseimet!
Nincsen kentaur itt, gorgó sincs, hárpia sincsen,
mert csak az emberről írok a lapjaimon.
Vagy nem vágysz, Mamurra, tanulni megannyi hibádból?
Nem vágysz tudni, ki vagy? Bújd, nosza, Callimachust!
(10,4)
Nemcsak a rómaiak...
Nemcsak a rómaiak bújják pihenésül a könyvem,
senki se fogja fülét már be, ha én dalolok,
Mars zászlói alatt a havas geta föld hidegében
nyűvik könyveimet marcona centuriók.
Azt mondják, versem dalolássza Britannia földje,
ámde mit ér, ha garas markomat egy sem üti?
Mily pompás dalokat pengetnék lantomon egyből,
Múzsám kürtölné szerte a harci zsivajt,
Augustust ha az ég ismét trónodra segíti,
s Maecenasodat is, Róma, ha újraszülöd!
(11, 3)
Ínyenckedő kekeckedők
Bárki ha olvas, hall, dicséri a könyvemet, Aulus,
bezzeg a költőtárs csak fanyalog, kritizál.
Bánom is én, ha a vendég jól megtömte a bendőt,
hogy kritizál ezt-azt bőszen a többi szakács!
(9, 81)
Egyenetlen kötet
Szétkürtölte Mathóm: könyvecském túl egyenetlen.
Hogyha igaz, Matho – lám! – zengi dicséretemet!
Umber s Calvinus csak egyenletesen dalolászik,
könyvük, Creticusom, rossz, de egyenletesen!
(7, 90)
Szellemi lakoma
Hogy Phoebus menekült-e Thyestes asztala mellől,
nem tudom, ám innen, én, Ligurinus, igen!
Asztalodon bőség: szem-szájnak az ingere szerte,
s mind keserű, mert csak verseidet szavalod!
Kell is a rombuszhal vagy az osztriga, márna, a gomba!
Hozzá sem nyúlok, csak ne szavalj, ne szavalj!
(3, 45)
Apa és költő
Kérdezgetsz: apa hogy lehet Philinus,
hisz senkit se kefélt meg életében?
Gaditanus, Avitus, erre példa:
nem írt még soha verset, ámde KÖLTŐ!
(10, 102)
Nyelvművelők
Gállnak hívnak. A vágyad ez: lehess Gall.
Mondd csak, cimbora, ez se barbarizmus?
Szaros névvel apád ha egykor illet,
átírod, nagyokos, netán Szarosra?
(6,17)
„Hermes: századom izma, harci kedve"
A Colosseum megnyitása
– a világ hetedik csodája
Vesszen a sok piramis pompája Egyiptom ölében,
asszír függőkert, ős babiloni falak,
templomod, Artemiszünk, ne dicsérje puhányan a jón száj,
déloszi szent oltár, hagyjuk agancsaidat,
függő Mauzóleum, Halikarnasszosz csodaéke,
kár népség balgán már ne dicsérje neved!
Túlszárnyal Caesar színháza akármit a földön,
s minden más hírét végleg a köd fedi el!
(Sp. 1)
Bikaszex
Pasiphaét meghágta valóban Kréta bikája!
Láttuk, s élettel telt meg a régi rege.
Caesar, semmi okunk bámulni az ősi időket:
ősi valóságot tárt ma elénk a porond!
(Sp. 5)
Női gladiátorok
Hogy Nemeában oroszlánt gyűrt le a völgy zugosában
Hercules egykoron, azt rendre dicséri a dal.
Hallgass el, dalnok! Caesar, a porondon a küzdő
nőgladiátorok is megteszik épp ugyanezt!
(Sp. 6, b)
Phlogis és Chioné
Jobb-e Phlogis vagy jobb Chioné, ezt kérded, az ágyban?
Elragadóbb Chioné, ámde Phlogis tüzesebb!
Oly tüzesen gerjed, hogy vén Priamusnak is állna,
s véle örökre legény lenne az agg Pelias.
Gerjedező szeretőt kíván ágyába a férfi,
erre Criton sem ad írt, s persze, Hygia se tud.
Ám Chioné kushad, s ingerlő szót sose hallat,
márványszobrot ölelsz, és levegőt dugaszolsz.
Istenek! Azt kérem, ha lehet kérnem lehetetlent,
adjátok meg, hogy végre beteljen a vágy:
kapja Phlogis Chioné ragyogó testét meg az égtől,
s fűtse a gerjedelem lankadozó Chionét!
(11, 60)
Jogorvoslat
Szép feleséged van, de a három gyermekeseknek
szánt kedvezmény vonz? Kell-e, Fabullus, e jog?
Mert amiért könyörögsz zaklatva az isteni Caesart,
összehozod magad is, hogyha föláll a pöcsöd!
(9, 66)
Az igazi recept
Kornyadt fütykösömet, Phyllis, huzogatta kivénhedt
mancsod, s azt hittem, gyilkol e piszkafa ujj.
Míg „egerecskéd" vagy „hő szemsugarad" leszek én csak,
tíz órán át tart, tán mire égre mered.
Hagyd el a hízelgést, mondd: „százezer ütheti markod,
Setia bőtermő földje jutalmaz ezért,
kapsz bort, házat, arany tálat, szolgát, no meg ételt!"
Így izgass, Phyllis! Vesszen a fránya hüvelyk!
(11, 29)
Keservek
Aulus, a kedvesemet szörnyű bánat teszi bússá,
hű játszótársát vesztve el és gyönyörét.
Lesbia sem sírt úgy (kit a zsenge Catullus imádott)
egykor az elpatkolt kanverebecske miatt.
S persze, Ianthis sem rítt úgy (kit Stella dalolt meg)
Elysiumba röpült szürke galambja miatt.
Ez mind semmi! Bohó butaság drágám sose gyötri,
és szive sem rezzen bármi ilyesmi miatt,
zsenge, tizenkét éves szolga halála emészti,
másfél lábnyi farok múlt ki a lába között!
(7, 14)
Micsoda kérdés!
Könnyűvérü fiúkkal én ha fürdöm,
megbámulsz, Philomusis, és kifaggatsz:
„Mondd már, hogy lehet ily csodás a farkuk?"
Megmondom kereken, ha tudni vágyod:
szétkúrják a kiváncsiak picsáját.
(11, 63)
A telek
Megleptél, Lupus, egy telekkel engem
Rómán túl, de az ablakom nagyobb tér!
Ezt hívod te teleknek, ezt a semmit?
Hol egy torma Diana berkeként hat,
s árnyával betakarja egy tücsökszárny?
Egy hangyát se lakatna jól ebédkor,
füzérré ki köt egy sziromnyi rózsát?
Nem búsulgat el itt egy árva fűszál!
Nincs itt más növevény: levélke, nyers bors,
s hogy! Cosmus miután kipárlatolta!
Hosszában be se férne egy uborka!
Félig kúszhat e helyre csak be kígyó!
Egy hernyót is aligha töm degeszre,
éhen döglik a szúnyogocska egyből,
elég szántani, ásni egy vakond is.
Egy gombám se virul, fügém se duzzad,
nem bonthat violám se végre szirmot!
Megtámadja egér, a gazda retteg,
kertjét hogy calydoni kan tarolja,
vagy Procné ideszáll, s a sok vetést mind
csőrében viszi fészke rejtekébe!
Sarlótlan, s meredő dorongja nélkül
félbe metszve se férne el Priapus!
Egy kagylóba befér a búzatermés,
szurkos héju dióba dől a mustom.
Tévedtél, Lupusom, de csak betűnyit.
„Jót tettem!" – feleled, de jobb lehetne
„jót ettem!", kegyedet ha így köszönném.
Duplán élsz
Már tizenötször öt év nyugodalma pihen meg
Antonius Primus boldog, öreg kebelén:
lám, fürkészi a régi időt, boldog napot, évet,
s nem fél Léthétől, bár zubogása közel.
Rettenetes vagy rossz napokat megidézni nem is tud,
nincsen olyan perc sem, mit nem örömmel idéz.
Hát így nyújtja meg élte folyását egy remek ember!
Duplán élsz, múltad visszaidézni ha jó!
(10, 23)
Jégcsaptőr
Agrippának a csarnoka mellett, egy kapuívről
jégcsapvíz csöpörög, s csúszik alatta a kő.
Jött a fiú iszamós kapualjba s a rettenetes jég
irdatlan súllyal szúrta meg épp a nyakát,
és miután a szegény iszonyú sorsát befejezte,
szétolvadt a meleg sebben a jégcsap, a tőr.
Gyilkos Végzet, tudsz iszonyúbb trükköt kiagyalni?
Biztonság van-e még, hogyha a tőröd a víz?
(4, 18)
Priscus és Paula
Férjnek Priscus kell Paulám? Jó parti, eszes vagy!
Priscus rád se kotor? Éles eszű a fiú!
(9, 10)
Meleg házasság
Lám, szőrmók Callistratusunk „feleségül" a durva
Afrust vette, akár férfi a szűzi leányt,
Fáklyák fénylettek, s a menyasszonyt óvta a fátyol,
s zengtek nászdalokat bőven, ahogy ma dukál.
Még hozomány is volt! Hát, Róma, neked nem elég ez?
Tán a menyasszony még szüljön is, azt akarod?
(12, 42)
Candidus felesége
Sok-sok földed van már, Candidus és sok a pénzed,
sok-sok arany, kristály, sok soka sokszorosan,
sok-sok aszút kortyolsz, sok-sok-sok drága nedűt nyelsz,
sok-sok eszed van, sőt, sokra viszed magad is,
sok van mindenből, ki tagadná, ám feleséged,
egy van, Candidusom, bár sokaké, sokaké!
(3, 26)
Játék
Játék közben Aper gazdag felesége szivébe
lőtt éles nyíllal. Játszani jól tud Aper!
(10, 16)