Kalligram / Archívum / 2003 / XII. évf. 2003. január – Újítók és kívülállók. Későmodern amerikai költők / Bevezetés

Bevezetés

 

„1965-ben, a Jerome Rothenberggel közösen szerkesztett some/thing című magazin második számában a következő szöveget publikáltuk:

 

George Brecht: Részletek egy ismeretlen nyelv glosszáriumából

   

harmadik tábla

17. sor 9. írásjel                Egy repülő tárgy lélegzetvételnyi időre megjelenő képe.

31. sor 7. írásjel               Egy tárgy, melyet egy képzeletbeli szféra, valamint a referencia-nyelv tárgyai metszenek ki. (Itt egy plán-konvex hús/föld metszet jelölésére szolgál.)

31. sor 8. írásjel               Vízparton álló megfigyelő használja az elé táruló vízfelület és a háta mögött lévő, a vízfelülettel azonos kiterjedésű és formájú földterület együttes jelzésére.

 

tizedik tábla

6. sor 4. írásjel                 Minden, ami egy olyan képzeletbeli kockán belül található, melynek középpontja egybeesik a megfigyelő középpontjával, éleinek hossza pedig a megfigyelő magasságával.

23. sor 9. írásjel               Egy ige, mely egy mozdulatlan tárgy mozgását látszik leírni. (A jelentés nem világos.)

 

tizenharmadik tábla

19. sor 3. írásjel               Álomesemények tartamából származtatott időegység.

45. sor 2. írásjel               Két vagy több személy egymástól független, de közösnek tekintett cselekedete.

   

Egy másik írásomban már érveltem amellett, hogy Wittgenstein Logikai-filozófiai vizsgálódását versnek kellene tekintenünk, de ez most nem ide tartozik. Úgy is felfoghatjuk a dolgot, hogy a Glosszárium és a Vizsgálódás ugyanabból az anyagból készült, de az építmények különböznek egymástól. Most csupán azt szeretném bemutatni, hogyan vált és válik a műfaj fogalmával kapcsolatos vita a radikálisan új kortárs művészet és költészet hatóerejévé.

A George Brecht-szövegek tipikusak ebből a szempontból, mert annak idején egyszerre éreztük kérdésesnek és kívánatosnak a költészet műfajához való tartozásukat, s ugyanígy voltunk szinte mindennel, amit igazán érdekesnek és fontosnak tartottunk: Cage előadásaival, Mac Low véletlen és kvázi-véletlen szövegeivel (az Asszimetriáktól kezdve az Elnökökön át egészen a Fényversekig), Gertrude Stein teljes életművével, az azték definíciókkal, a 'primitív' munkákból generált szövegek nagy családjával, a modern performansszal és a konceptuális művészettel."

David Antin1

 

„Cage szóhasználata... rokonszenves a számomra. Azokat a művészeket nevezi avantgardistának, akik olyasmit csinálnak, ami korábban nem létezett, akiknek új elképzeléseik vannak, új anyagokat, új eljárásokat alkalmaznak, és nem másolnak senkit. Ami viszont engem illet, már nem látom értelmét, hogy akár a magam, akár a mások műveit 'avantgárdnak' minősítsem. És a munkáim nem 'experimentálisak' – egyszerűen csak 'kompozíciók'.

Tudom, hány komoly könyv tárgyalja a 'modernizmussal' szembeállított 'avantgárd' (és/vagy 'experimentális') fogalmát. Ismerem az egész vitát. De ezeket a terminusokat éppúgy elvetem, mint a 'posztmodernizmust', amelyet – Wittgenstein szavaival élve – 'nyelvtanilag hibás' kifejezésnek tartok. Hogyan lehet 'modernitás utáni', ami jelenkori? Természetesen tudom, hogy a korszakokat különítik így el – 'modernen' bizonyos fajta, a századforduló és a harmincas-negyvenes évek között készült műveket értenek, 'posztmodernen' pedig másfajta, a modernizmus korszaka utáni – főként a második világháború óta született – műveket. Mindazonáltal engem nagyon idegesít a dolog. Nem sokat törődöm az 'izmusokkal', de ha már itt tartunk, akkor 'későmodernnek' nevezném magam a legszívesebben."

Jackson Mac Low2

 

„A L=A=N=G=U=A=G=E költők (lásd Bob Grumman tanulmányát – a szerk.) egy marék porrá őrölték a szintaxist és a jelentést, és nem érdemes tovább darálni a port... Ma az újító költők nem csak írnak, a nyelv gyakran hibrid tevékenységek alapja... 1959-ben Brion Gysin kijelentette, hogy a költészet ötven évvel a festészet mögött kullog. Azt hiszem, a mondás ma is érvényes. A Language Poetry korszaka utáni költő hasonló helyzetben van, mint a vizuális művészek voltak Duchamp után: minden megengedett; nincs már semmi, amit ne lehetne 'írásnak' nevezni, bármennyire kevéssé tűnjék is 'írásnak'."

Kenneth Goldsmith3

 

„Bob költészete voltaképp... a tudata folytonos mozgása. Ezt azonnal megérzi az ember. Az a csodálatos a költészetében, hogy érezzük: tényleg valakinek a tudatával van dolgunk. Nemcsak egy kész valamit kapunk, egy csillogó portékát... Azt hiszem, a művészetnek az a lényege, hogy jelen lehetünk valakinek a tudatában, és Lax pontosan ezt nyújtja nekünk."

Emil Antonucci4

 

 

 

A szerzőkről5

 

ANTIN, David (1932) – költő, kritikus, performance-művész. Természettudományi és nyelvészeti tanulmányok után 1955-től foglalkozik költészettel, 1964 óta művészetkritikával, kezdetben az Art Newsban és az Artforumban publikált. A hatvanas évek végén négy évig az UCSD (University of California, San Diego) Mandeville Art Gallery igazgatója, 1972-től rendszeresen tanít ugyanazen az egyetemen. Szerkesztőként több vállalkozásban is közreműködött, többek között a Jerome ROTHENBERG szerkesztette Alcheringa című etnopoétikai folyóiratban a hetneves évek első felében. A hetvenes évek közepe óta megjelenő „beszédversei" rögtönzött előadások magnófelvételein alapulnak. A nagy betű, vessző és pont használata nélkül lejegyzett szövegek tördelését a lélegzetvétel ritmusa szabályozza. Magyarul: Idegen az ajtóban, in: Idegen az ajtóban. Újfajta jelölési rendszerek a huszadik század második felének művészetében és irodalmában, szerkesztette, fordította és az előszót írta Koppány Márton, Források a XX. század művészetéhez, Artpool-Balassi Kiadó, Bp., 1999. Az interneten: TR.

 

PORTER, Bern (1911) – kísérleti fizikusként részt vett a Manhattan Programban, de az atombomba ledobása után megvált az állásától, s azóta „talált versekkel", hangköltészettel, performance-művészettel, fényképezéssel, kollázskészítéssel, levelezés-művészettel és experimentális esszék írásával foglalkozik. 1944 és 1948 között George Leitével közösen a Circle 10 című folyóiratot szerkesztette. Megjelentette Henry Miller háborúellenes traktátusát, és ő volt Miller első amerikai kiadója. Egyik fő törekvése a tudomány és a művészet integrálása, e cél jegyében hozta létre a Haladó Gondolkodás Intézetét, a legkülönfélébb területeken tevékenykedő nem-akadémikus tudósok és művészek hálózatát. Munkáiból több válogatást is közrebocsátott a hetvenes években a Dick Higgins által működtetett legendás hírű Something Else Press. Porter méltán pályázhat „a mikrokiadók kedvence" címre. Magyarul néhány „talált verse" olvasható, in: Valami kevesebb. Redukció az amerikai költészetben, szerkesztette és fordította K. M., Tört és Redukált Nyelvek Intézete-Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1999; Kalligram 2000/12, amerikai vizuális és minimalista költészeti szám, szerk. és ford. K. M.

 

ROTHENBERG, Jerome (1931) – költő, műfordító, kiadó, az etnopoetika kifejezés megalkotója. 1958-ban megalapította a Hawk's Well Press kiadót, majd 1959-ben a Poems from the Floating World című folyóiratot, amelyben Jackson Mac Low is publikált. A folyóiratot 1965-ben a David ANTINnel közösen szerkesztett some/thing váltotta fel. Az 1960 óta számos egyetemen folytatott oktatói, valamint a több önálló kötetei is fémjelzett költői működése mellett a „primitív" és a modern költészet közöti összefüggéseket kutatta, és ennek eredményeként jelentek meg korszakos jelentőségű versgyűjteményei, elsőként, 1968-ban, a Technicians of the Sacred című, a primitív és archaikus költészetet egybegyűjtő antológia, énekek, képversek, hanggköltemények, álmok és látomások, valamint rituális események leírásával. Magyarul: három vers, in: A létezés hálói. Amerikai költők versei Kodolányi Gyula műfordításában, Európa, Budapest, 1990; Új modellek, új nézőpontok: jegyzetek a performance poétikája elé, ford. Ivacs Ágnes és Szőke Annamária, in: A performance-művészet, szerkesztette Szőke Annamária, Források a XX. század művészetéhez, Artpool-Balassi Kiadó-Tartóshullám, Bp., 2000.

 

GLASS, Jesse – az ötvenes évei elején járó költő, performer, szerkesztő. A kilencvenes évek közepe óta Japánban él. Egy ideig a Joyce-tanulmányokat, valamint japán és nemzetközi experimentális irodalmat közlő Abiko Quarterly szerkesztője volt, jelenleg amerikai irodalmat tanít egy Tokió melletti egyetemen. Behatóan tanulmányozta a kabbalista irodalmat és a középkori keresztény misztikusokat. Költeményeit, amelyeket amerikai és japán alternatív kiadók jelentettek meg nyomtatásban, számtalan web-antológiába is bevették. Az összeállításunkban szereplő két vizuális vers tulajdonképpen performance-partitúrának készült, és – Glass több hasonló műve társaságában – az Ubuweben, az egyik legnagyobb internetes konkrét, vizuális és hangköltészeti antológiában is szerepel. Magyarul egy vers, fordította K. M., in: Kalligram, 1995/11.

 

LUNBERRY, Clark (1959) – költő, esszéíró. Fotózással és videofilmezéssel is foglalkozik. 1991 és 1995 között angolt tanított egy hirosimai főiskolán, és a szótó-zent tanulmányozta. Talán az idegen nyelvi környezetben eltöltött évekkel és nyelvtanítási tapasztalataival is magyarázható különös érdeklődése a „rossz", „hibás" (roncsolt, rongált), vagy ahogy Lunberry mondja: „paraköltői" nyelv iránt. Egy zen-mondás szerint „Minden nap jó nap." „Minden nyelv jó nyelv", tehetnénk hozzá Lunberryvel. verseiből (a Michigan-tó partján gyűjtött kavicsokra ragasztott szövegkollázsaiból) Dávid REISMAN készített rajzos átiratokat. Műveit a Chicago Review, a Kyoto Journal, Discourse és különféle elektronikus kiadványok mellett a Kalligram Könyvkiadó is publikálta: Stone-Poems (Kőversek), angolul, szerkesztette K. M., 1999; /Kővers-illusztrációk (David Reismannal), angolul és magyarul, fordította K. M., Kalligram 2000/12. Az interneten: TR.

 

REISMAN, David (1958) – festészetére mindenekelőtt Sol Lewitt, Sigmar Polke, Philip Guston és Jonathan Borofsky volt hatással. 1995 és 1996 között naplót vezetett az álmairól. Az álomleírások alapján készített rajzai számos angliai és amerikai kiállításon szerepeltek. Publikációk: Chicago Review, The 2River View, elektronikus antológiák, továbbá lásd LUNBERRYnél.

 

YOUNG, Karl (1947) – költő, esszéíró, nyomdász, szerkesztő. 1966 óta foglalkozik könyvkiadással. Ő működteti Észak-Amerika talán leghosszabb ideje létező alternatív kiadóját (korábbi nevén: Membrane Press), amely a kilencvenes évek közepén az internetre helyezte át tevékenysége súlypontját. A Light and Dust (Fény és Por) elektromos antológia (http://www.thing.net/~grist/l&d/lighthom.htm) napjaink egyik legterjedelmesebb és legfontosabb nemzetközi kortárs költészeti gyűjteménye. Young a hetvenes években a korszak legismertebb alternatív folyóiratának számító Margins társszerkesztője volt. Ugyanebben az időszakban kezdett el könyvművészetel, mail arttal és vizuális költészettel foglalkozni. A hetvenes és a nyolcvanas években számos verseskötetet publikált, költészetére mindenekelőtt Jackson Mac Low és Jerome Rothenberg volt hatással. Behatóan tanulmányozta a Kolumbusz előtti amerikai, valamint a távolkeleti kultúrákat, különösképpen azok írásrendszereit. Magyarul: Jelölési rendszerek – és az olvasás művészete, esszé, in: Idegen az ajtóban; Sírt és mért (az elephantinéi töredékek alapján), vizuális verssorozat K. M. átdolgozásában, Kalligram 2000/12. Az interneten: TR.

 

DORIS, David – a harmincas éveiben jár, a Yale egyetemen szerzett doktori fokozatot 2001-ben. Zen-kabaré című tanulmányának egy korábbi változatával 1993-ban első díjat nyert egy országos egyetemi pályázaton. Ken FRIEDMAN szerint Doris a zen-buddhizmus és a fluxus (vélt és/vagy valódi) hasonlóságait taglalva egy alapvető jelentőségű összefüggésre hívta fel a figyelmet, amelyet még senki sem próbált meg részletesen elemezni. (A huszadik század második felének amerikai experimentális költőire nagy hatást gyakorló Jackson Mac Low például több helyen említi, hogy nem-intencionális költészetének John Cage zenéje és az anarchopacifista irodalom mellett a zen-buddhizmus volt a legfontosabb ihletője. [S Cage szintén a zenre hivatkozik...]) A tanulmány teljes magyar nyelvű szövege már megjelent egy kis példányszámú könyvsorozatban, cím uaz, fordította K. M., Tört és Redukált Nyelvek intézete–Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000. Az interneten: TR.

 

FRIEDMAN, Ken (1950) – a fluxusművészek (lásd David DORIS tanulmányát) második nemzedékének egyik legismertebb képviselője, aki a hatvanas évek második felében került kapcsolatba – tanulmányait átmenetileg félbehagyó főiskolásként – a fluxus akkoriban már New Yorkban élő atyamesterével, George Maciunasszal. Az ő sugallatára vetette papírra először – és változtatta esemény-partitúrává – különféle ötleteit, tervezeteit, amelyek közül a legkorábbit hat éves korában valósította meg, mit sem sejtve, hogy az esemény majdan eseménnyé minősül át. Friedman a Fluxus West – Maciunas által kinevezett –„igazgatója", a fluxus – szintén Maciunas által felkért – történetírója, aki 1998-ra készült el nagy munkájával, az általa szerkesztett (és részben írt) Fluxus olvasókönyvvel. Kezdeményező szerepet töltött be a nemzetközi mail art mozgalomban is. Jelenleg vezetéstudományt és tervezési stratégiát tanít egy norvégiai egyetemen. Magyarul: Fluxus 1992, fordította Babarczy Eszter, Artpool, Bp., 1992; Fluxus tisztasági készlet, in: rakd sorba a gyöngyöket..., a fluxus-jelenség, fordította Boldog Gyöngyi és K. M., Kagyló Könyvek sorozat, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1994.

 

GRUMMAN, Bob (1941) – költő, tanulmányíró, kritikus és – Karl YOUNGhoz hasonlóan – egy egyszemélyes alternatív kiadó (a természetesen Bern PORTER-t is publikáló Runaway Spoon Press) mindenese. A kilencvenes években a TapRoot Reviews egyik állandó kritikusaként fontos szerepet játszott az alternatív költészet nyilvánosságának kiszélesítésében. Az összeállításunkban szereplő szövegrészlet egy különös, önironikus munkanaplóból való. A napló egy évtizedek óta készülő – és soha be nem fejezett – szonett köré szövi a nyolcvanas és kilencvenes évek amerikai experimentális költészetének történetét, amelynek a lexikális, vizuális és „matematikai" költészetet egyaránt művelő Grumman az egyik legszakavatottabb ismerője. Magyarul: min. költ., tanulmány és matemakuk (matematikai műveleti jeleket tartalmazó haiku-szerű költemények), szerkesztette és fordította K. M., Tört és Redukált Nyelvek Intézete–Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2000; Tavaszvers, vizuális verssorozat, Kalligram 200/12.

 

LAX, Robert (1915–2000) – „Amerika egyik legnagyobb experimentális költője, igazi minimalista, aki rendkívül kevés szó felhasználásával fantasztikus verseket képes írni... az utolsó valóban jelentős el nem ismert költő a hatvanon túliak nemzedékéből" (Richard Kostelanetz). Lax még egyetemista korában kötött életre szóló barátságot Thomas Mertonnal és Ad Reinharddal. Néhány évig a The New Yorker szerkesztője és a Time filmkritikusa volt, majd egy vándorcirkusszal utazgatott (és fel is lépett alkalmi bűvészként). Később – Mertonhoz hasonlóan – katolizált. A hatvanas évek elejétől haláláig Görögországban, Pátmosz, majd Kálimnosz szigetén élt, szinte teljes visszavonultságban. Verseit – amelyeket hol a konkrét költészettel, hol a hangköltészettel, hol az absztrakt festészettel, hol a minimaiizmussal hoznak kapcsolatba, illetve állítanak párhuzamba – évtizedekig csak a költő- és művészbarátai által fenntartott mikrokiadók, illetve folyóiratok jelentették meg.

 

 

 

Jegyzetek

  1. In: Idegen az ajtóban; lásd az Antin-kiséletrajzot.
  2. In: Nkholas Zurbrugg 1991-es beszélgetése Jackson Mac Low-val, fordította Koppány Márton, in: Fluxus szöveggyűjtemény, szerkesztette Szőke Annamária, Artpool–Balassi Kiadó; megjelenés előtt.
  3. In: After Language (A nyelv/-költészet/ után), tíz fiatal amerikai költő nyilatkozata, szerk: A. Lundgerg, J. Magnusson, J. Olsson; OEI, Svédország, 2001. Goldsmith a nemzetközi experimentális költészet egyik fő gyűjtőhelyének számító Ubuweb szerkesztője.
  4. In: The ABCs of Robert Lax, szerk. David Miller és Nicholas Zurbrugg, Stride Publications, Exeter, UK, 1999. A fotóművész Antonucci több Lax-kötet tervezője és kiadója volt.
  5. A Jerome Rothenbergre, valamint a David Antinre vonatkozó jegyzetet A performance-művészet című szöveggyűjteményből vettem át, a kötet szerkesztője és a jegyzetek írója, Szőke Annamária szíves engedélyével. (Források a XX. század művészetéhez, Artpool–Balassi Kiadó–Tartóshullám, Bp., 2000.) A Rothenbergről szóló szöveget némileg lerövidítettem, az Antinről szólót pedig kiegészítettem a beszédversekre von. megjegyzéssel.

Az ismétlődő könyvészeti adatokat csak az első felbukkanásukkor adtam meg minden részletre kiterjedően. TR: Tört és Redukált Nyelvek Intézete, http://www. thing.net/~grist/ld/koppany/koppany.htm (A szerk.)