Valamikori könyörgés; Amiért nem talált meg; írhatnál-e; Hegyi beszéd; Bűnös körkörös

Valamikori könyörgés

Ugorj ki,

hadd figyellek:

apád a halál,

anyád a hála,

testvéred a ködös folyópart.

Jer elő, ha mondom,

bujdokolni nincs okod.

Szennyes göncöd,

összefirkált tested,

a bűz,

összeráncolt homlokod.

Gyere elő, gyere!

A másikon

csontra száradt a bőr.

Újszülött kezével

súlyt lobogtat felém.

Figyelő ujjak!

Félek, hogy ebédemet

hiába főzik.

Pedig

a vacsorámat is fogom

kérni.

Amiért nem talált meg

A vastag rózsaszín falba belemélyedt

a sárga ajtó, és bezárult.

Leültem az ágyra,

ami itt a legkedvesebb bútordarab.

A Niagara zuhoghat így a mélybeni sziklákra,

mint e több csövű neonlámpa fénye rám,

és e zárt helyiség valahány pontjára.

Minek a nagy, erőszakolt fényesség, látni?

Elzsibbadt a levegő körülöttem.

Kis fekete felhők lebegnek unalmasan.

Legalább ablak lenne,

hogy azon törülközővel kihajtsam őket,

tán a vakablak is megtenné.

A remény a szekrény alá bújt,

a hosszú évek gyűjtötte porágyban

mélyen elszundított.

Apám még látta őt:

egy egész országban alig fért el,

ma meg a szekrényalj is hatalmas

birodalom neki.

Kívülről különböző zajok szivárognak ide.

megnevezem, megmagyarázom és rendszerezem őket.

Sokat tudok a külvilágról,

míg a külvilágban élők

csak saját belvilágukat ismerik,

ha ismerik.

Az ő külvilágukat, az én belvilágomat nem érzékelhetik.

Ez egy többdimenziós játék,

amíg e vastag rózsaszín fal

meg nem repedezik,

és össze nem omlik,

de a remény csak alszik meg alszik.

Felébreszteném,

de mit mondjak neki?

Írhatnál-e

Unlak téged, te papír.

Üres vagy.

Magadra,

igen magadra,

ugyan mit írhatnál?

Mit írhatnál, ami képes lenne

ablakom redőnyén keresztül

szobámba csempészni a világosságot,

a haragosszürke égboltot,

a nap esti vérbe fulladását...

Mit írhatnál, ami társat jelentene,

mint féregnek a féreg, órának a mutató?

írhatnál-e egyáltalán kedvest,

egyetlen virágom elszáradt leveleit?

Nem írhatnál, nem írsz,

üres maradsz.

Csinálj az istenért valamit:

legalább hajtogass magadból csákót,

hajót, repülőt, békát – mit bánom én!

Miért foglalkozzam örökké veled,

ha te soha énvelem?

Hadd látom, mit tudsz!

A szomszéd lakásban nyikorog az ágy.

Hegyi beszéd

Haja barna.

Ebben a kérdésben határozott

vagyok.

Jöhet csendőr s végrehajtó,

miniszter és államfő:

kimondom kereken, a haja barna.

Miért ne mondanám?

A haja barna,

hiszen nincs abban semmi rossz,

semmi sértő,

hát persze hogy kimondom!

Elsuhantak az évek,

a haj fehér lett:

„Fehér, mint a lúd tolla."

Bűnös körkörös

A vadkendert ki kell csíráztatni,

hogy legyen elég.

A csírát meg kell öntözni,

hogy nagyra nőjön.

Az öntözést abba kell hagyni,

mert megelégeltük.

Hagyni kell a fiút,

hogy magától akarja abbahagyni.

A fiút ki kell csíráztatni,

a lánynak.

A lányt meg kell öntözni...