Babits-változatok
Ki vagy te én?
Dumpf Endrének
Tompa Mihály
Szinonimák
Csak én tudok verseim hőse lenni,
első s utolsó mindegyik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már úgy rémlik: nincs rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Zárt dióként dióban kuporogni
s törésre várni rég megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyilam döfhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, hamisat sejtenék.
Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj, én vagyok a kezdet és a vég.
Tájszólásban
Csok én birom versemnek hősse lennyi,
eessső s utósó mindeggyik dalomba':
a mindenséget vágyok versbe szenni,
de mek magomnáá tovab nem jutotta'.
S mán aztat iszem: nincs rajtom kévű semmi,
de hogyha tán va', Istenn tuggya hogy' va'?
Vag diókent dióba szárva lennyi
s töresre várnyi beh megundorotta'.
Bűves körömbő' nincs is mót kiternöm,
csak nyílom szökhet rajt' át: az o vágy –
de jó tudom, vágyom sejtési csolfa.
Én morodok: magom szamára börten,
mer én vagyom az alon és a tárgy,
haj én vagyom az ómega s az alfa.
Dadogóvers
Csaaaaak én bibibirok versemnek hhhhőse lenni,
első s uuuuuutolsó mmindenik dadadalomban:
a mimimimindenséget vágyom wwwesrbe venni,
dededede még tovább magamnnnál nem jutottam.
S mmmár azt hiszem: nincs rajrajtam kkívül semmi,
de hhhogyha van is, Isisisisten tudja hogy' van?
Vvvvvak didididióban didióóként zárva lenni
s tötötörésre várni bebebeh megundorodtam.
Bübübüvös kökörömből nininincsen mód kitörnöm,
csaaaak nyílam szökhet rajta átátát: a vágy –
de jojojojól tudom, vágyam sesesejtése csalfa.
Én maradok: magmagmagmagam számára börbörtön,
mert énénén vagyok az alany ésésés aaaa tárgy,
jajjajjaj énénén vavagyok az óóómega sssss az alfa.
Dalszerűen
Csak én birok,
csak én birok
versemnek hőse lenni –
Első s utolsó,
első s utolsó
mindenik dalomban!
A mindenséget,
a mindenséget
vágyom versbe venni –
De még tovább,
de még tovább
magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem,
már azt hiszem:
nincs rajtam kívül
semmi!De hogyha van is,
de hogyha van is,
Isten tudja hogy' van?
Vak dióként,
vak dióként
dióban zárva lenni –
S törésre várni,
törésre várni
beh megundorodtam!
Bűvös körömből,
bűvös körömből
nincsen mód kitörnöm...
Csak nyilam szökhet,
csak nyilam szökhet
rajta át: a vágy –
De jól tudom,
de jól tudom:
vágyam sejtése csalfa.
Én maradok,
én maradok
magam számára börtön!
Mert én vagyok,
mert én vagyok
az alany és a tárgy –
Jaj én vagyok,
jaj én vagyok
az ómega s az alfa!
Egy lap a kritikai kiadásból
Csak én birok1 versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget2 vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.
S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi,3
de hogyha van is, Isten tudja hogy' van?
Vak dióként dióban4 zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam5 szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.
Én maradok: magam számára6 börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj, én vagyok az ómega s az alfa.7
- birok: két, rendszerint hímnemű egyed tettlegességig fajuló összeszólalkozása; kedvelt modem formája a birkózás nevezetű sportág. A szó Babits nyelvhasználatában klasszikusan patinás, már Tinódi Lantos Sebestyénnél is használatos.
- mindenség: kozmosz, universum; a görög, illetve latin szó a deákos verselésben, illetve a hazafias költői iskolában, illetve Janus Pannoniusnál lassan kiszorította az ősi magyar kucmuc kifejezést. Az azonban még regős énekeinkben megtalálható (ld. PMJEKRV, 32. kötet, 1552. oldal)
- semmi: tehát ami a gömb közepén van, amit szabad kézzel nem lehet megragadni; szembeötlő a szó dialektikus ellentéte a következő sor áhítatos Isten-fogalmával. A korai Babits filozófiai pankulizmusának és etikai komtimgenciájának eklatáns példája. Ld. még Kosztolányi Kisgyermek-verseit, ill. a francia szürrealizmus tanguy ágazatát.
- dióban: in nuce, tehát tömören-terjengősen, lepántolva; Babits itt a hetedik pecsétre gondolhat.
- nyíl: a görög filozófiában (Akhilleusz és a teknőce!), valamint Nietzschénél és Jorge Luis Borgesnél központi fogalom. A mozgás tagadása és a lassú gondolkodás a korai Babits eszménye.
- számára: a B2, valamint a K8 kézirat szerint: szamara. A Babits-filológia legvitatottabb, központi kérdése. Számum, számár: bibliai eredetű kifejezések. Ha viszont a költő egyszerűen a szamárra gondol, úgy bizonyosnak tekinthető, hogy azt a Krisztinában láthatta, az 1906-os nagykarcagi világkiállítás alkalmával.
- ómega s alfa: a maláj ábécé ötödik és hatodik betűje. Ennek a népnek az ábécéje tudvalevőleg hat betűből áll.