Zöld a trend, avagy mitől sikeres egy zöldregény?

Miloš Urban regényének alcíme (Zelený román, azaz Zöld-regény) még a könyv olvasása előtt gondolkodóba ejti az olvasót: mire is vonatkozhat e zöldség? A mű eredeti cseh kiadásának külalakja nem mindennapi: zöld papírra, zöld betűkkel nyomták. A könyv tehát zöld, de joggal tételezhető fel, hogy a szerző nyilván nem csupán erre gondolt, amikor ilyen alcímet adott regényének. Miképpen lehet hát egy regény zöld színű? S mi juthat még a huszonegyedik század eleji olvasó eszébe e szín hallatán? Az egyik internetes keresőprogramba beírva a zöld szót, az első tíz kiadott találat közül kilenc környezetvédő szervezet, újság vagy politikai párt oldalaira mutat. Zöldövezet, zöld pont, zöldmozgalom, zöld párt, zöld iskola, és a sort hosszasan folytathatnánk. A fordító tehát bizonyosan nincs egyedül, amikor a zöld jelző hallatán a természetre és annak védelmére, a napjainkban egyre szaporodó és mind nagyobb nyilvánosságot kapó ökológiai szervezetekre asszociál. S tovább folytatva a láncot: az ilyen csoportok – rendszerint fiatal(os) és lelkes – tagjai a környezet védelme mellett gyakran felemelik hangjukat (esetleg öklüket) a globalizáció, az iparosodás és a harmadik világ szegény államainak kifosztása ellen. Aktuális, mondhatni divatos témák ezek, amelyekkel az ember nap mint nap találkozhat a médiában, és egyre gyakrabban a művészetben, így Urban regényében is.

A Hastrman tehát bizonyos értelemben trendy regény. Ez a jelző mást, többet jelent, mint szinonimája, a divatos. Hiszen a trendy kifejezés önmagában is trendy. Olyanok használják, akik lépést tartanak a legújabb áramlatokkal, fiatalok, magabiztosak, menők, sikeresek és naprakészek (trendy kifejezéssel élve: up-to-date-ek). Ezen jelzők Miloš Urbanra és írásaira is illenek, hiszen a fent említett témák a Hastrmanban is kiemelt helyet kapnak. Egyik fő kérdése – s ki ne gondolkozott volna még el e problémáról? –, hogy miként lehet a könyörtelen, a földi élet puszta létét fenyegető ipari, fogyasztói, újkapitalista és globalizálódó érában, illetve az után megőrizni a természet egyensúlyát, sőt, helyreállítani az emberi tevékenység által okozott sebeket. Urban válasza – lehet-e más választ találni? – utópisztikus: a posztindusztriális korban az emberek önzésüket feladva, a gépeket száműzve, puszta kezük erejével építik újra a lerombolt vidéket.

S ha már utópiáról beszélünk: Urban regényének újabb trendy vonása, hogy – a fordító legalábbis így érzi – tudatosan posztmodern szeretne lenni, s ennek egyik eszközéül az allúziókat választja, azaz számtalan rejtett vagy egészen egyértelmű, személyekre vonatkozó utalást helyez el a szövegben. A Víz Gyermekei (akik egyébként a harcos zöldszervezetet, a Green-peace-t juttathatják eszünkbe) által létrehozott utópisztikus kommunával kapcsolatban egy csokorra való ilyen utalást találhatunk. A legnyilvánvalóbb vezetőjük, Tomáš Mor neve, mely az utópia műfajának megalapítójára, az angol Sir Thomas More-ra utal, de már az első könyvben két francia kommunista-utópista, Charles Fourier és Morelly abbé nevébe botlunk: a hastrman mindkettőt kívánatos olvasmánynak tartja Kateřina számára, aki természetesen szintén tevékeny részese lesz a kétszáz évvel később (sic!) létrejövő öko-utópiának.

Érdemes – a teljesség igénye nélkül – megemlíteni néhány további utalást. Goethe neve egyszer sincs leírva a regényben, de már az első oldalak egyikén említésre kerül egy „bizonyos titkos tanácsnok" egyik „gyötrelmes költeménye", később a Werther kerül szóba, amelynek szerzőjét de Caus báró személyesen is ismeri, majd a Faust boszorkányszombatján megismert Bakhegy cseh változata is megjelenik, amelynek csúcsán Ófalu fiataljai seprű-boszorkányokat égetnek. Előfordul aztán Byron és Feuerbach neve, a hastrman kedvenc ruhadarabja, a zöld kabát pedig minden bizonnyal Goethe egyik követőjének, Gottfried Kellernek a Der Grüne Heinrich című regényére utal; nem maradhatnak ki a sorból természetesen a cseh írók sem, akik közül elsősorban Božena Némcovát és Karel Hynek Máchát kell kiemelni. Ez utóbbi Május című költeményének néhány sorát Urban például szó szerint át is veszi. A szintén a 19. században élt ]an Neruda Kisoldali történetei közt pedig szerepel egy Hastrman című is.

Számos allúziót hordoz tehát a hastrman alakja is, hiszen a cseh mesevilágban és a szépirodalomban, sőt a képzőművészetben és a zenében is gyakran előforduló figuráról van szó. Rendszerint zöld ruhás, pipázgató kis alak, aki embereket, főként fiatal lányokat hurcol magával a víz alá, és ott lelküket csészékbe rejtve őrizgeti. A hastrman szó szótári jelentése tehát vízimanó vagy tókirály, ám egyfelől, mivel a szó maga is német eredetű, a Wassermannból származik, másfelől pedig mert a fenti szavak túlságosan is meseszerű, kedves, kissé gyermeki hangulatot árasztanak, a fordító jobbnak látta az eredeti szóalak megőrzését, honosítását.

A hastrman-témát feldolgozó műalkotások közül tán a legismertebb Karel Jaromír Erben A vízimanó című balladája, mely Antonín Dvořák ugyanilyen című szimfonikus költeményét is ihlette, vagy a magyar közönség számára leginkább Švejk-illusztrációiról ismert Josef Lada számos festménye.

A felsorolt néhány példa csupán ízelítőt ad a regény intertextuális jellegéből, azaz a szöveget szinte kibogozhatatlanul átszövő hivatkozások, utalások és idézetek kusza hálózatából, melyek megfejtése igazi intellektuális nyomozásra késztetheti az olvasót – újabb jellegzetes posztmodern, egyszersmind trendy vonással állunk hát szemben.

Mindemellett a Hastrman számos klasszikus értékkel rendelkezik, melyek közül a legalapvetőbb, egyszersmind a legfigyelemreméltóbb, hogy van története, mégpedig érdekfeszítő izgalmas, néhol hátborzongató, alaposan kidolgozott események, egymást követő epizódok formájában – egyszóval, az olvasó jól megírt regényt tarthat a kezében.

A felszínen húzódó cselekmények és események alatt azonban egy másik, mélyebb értelmezési sík húzódik: az északcsehországi tájat uraló Vlhošť (létező észak-csehországi hegykúp, melynek neve magyarul nagyjából annyit tesz: Nedveshegy), a sokszor obskurus, okkult szertartások, a sarló, a malomkövek, az időnként látomásszerűen megjelenő Odradek bálvány-alakja és számos további kép, mind-mind szimbolikus tartalommal bírnak. A hegy jelképezi az ember és természet misztikus egységét, harmóniájukat; Katinka csontsarlója a természet papnőjének attribútuma; a VI-host'ból kivágott malomkövek az emberi kapzsiságot, a törtető ipari és gazdasági fejlődést jelentik; Odradek pedig természetfölötti óvó, intő jel, aki a rossz útra tévedt embereket hivatott visszatéríteni a helyes – értsd: a természetet tiszteletben tartó –irányba (neve is ilyesmit jelent: térítő, kizökkentő).

Ebben a szimbolikus világértelmezésben két, alapvetően össze nem egyeztethető értékrend, mégpedig a pogányság és a kereszténység keveredik: a sajátos népszokásokban mindkettő egyaránt megjelenik, s valójában ádáz csata dúl azért, melyik fél lesz képes Ófalu vidékét – átvitt értelemben a világot –megvédeni. Ám a kérdés nem dől el egyértelműen, inkább úgy tűnik, a két világnézet egyenértékűvé, felcserélhetővé válik, a határok elmosódnak: Fideliusnak (beszédes név!), a hűséges, bár bűmös papnak meg kell halnia, a pogány hastrman viszont tovább él és hibát hibára, bűnt bűnre halmoz, véres módszerekkel küzd a Vlhošť megmentéséért - ám eközben álnévként Fidelius nevét használja! Végül azonban ő is áldozattá lesz, mégpedig az emberek szebb jövőjének érdekében - krisztusi tett a vizek istent nem ismerő fejedelmétől? Ha ezek után figyelembe vesszük, hogy a Was-sermann a németben nem csupán vízi embert, hanem a Vízöntő csillagképet is jelenti, akkor könnyedén felismerhetjük, hogy mindez a napjainkban oly divatos (trendy?), vallásokat, ideológiákat eggyé olvasztó New Age áramlatra (is) utal(hat), mely szerint a Hal (Krisztus) éráját fokozatosan a Vízöntő korszaka váltja föl.

Ember legyen hát a talpán, aki képes eligazodni a Hastrman-ban zavaros vízként kavargó jelek, szimbólumok és jelentések sűrűjében. De talán nem is ez a cél, hiszen ki tagadná, hogy a hömpölygő, megállíthatatlan és megfoghatatlan víz milyen érdekes látvány lehet, és szemlélőjének mily lebilincselő élvezetet képes nyújtani.

2003. július