Teatojást tart felettünk egy levágott kéz
Minden bizonnyal régi
Ő úgy mondta ó
(Megfigyeltem ha verselt gyakran élt
A Nabokov által tojásdadnak nevezett
Alliterációval jóllehet keresztnevét
Inkább csak a vers felett lebegtette)
Teatojás után matatott
Ugyanis mint egyik előadásában kifejtette
Az évszázadok során szemmel láthatóan
Változik a tojásdad mint olyan fogalma
Elég mondta összevetni Pierro della Francesca
És Brancusi tojásképzetét például
Mind a kettő abszolútnak mondható
Jóllehet a szárnyasok segge valami más
Elvet követ (emlékszem a közönség itt
Kuncogni kezdett ami őt egyáltalán nem
Zavarta emelkedettségében) szóval mondta
A teatojásokat illetően az a helyzet
Hogy éppen a múlt századiak mondhatók
Áramvonalasabbaknak
Ezen tűnődött sokat miért
De láttam térereje sem volt éppen
Téblábolt miközben a mohó társaság
Olykor már két szobával is előtte járt
Ott az ószeres Rózsánál
Ha ószeres Rózsát említette
Akkor is mindig azt mondta ó
És akkor ki találta húzni
A fiókot tele régi parafadugóval
Állt a finom fanyar illatfelhőben
Majd egyenként kirakta őket
Már nem gondolhatott arra
Alattuk megfeketedett
Múlt századi teatojásra bukkan
Egyenként kirakta a dugókat
Egész kis parafaerdő mondta
Sétált benne
Parafamadarak
Egy parafamókus
Egész kis parafaerdő
Eltévedt benne
Sírt nevetett bukfencet vetett
Parafamadarak
Egy parafamókus
Aztán hirtelen visszasöpörte
Majd a szemétbe fordította az egészet
Mert közben egy székkel elkelt az asztal
A szemét meg a Vértóba került
Az ószeres Rózsa a Vértóra kifutó
Theszaloniki utcában lakik ó
És most akárha minden egyes dugó fölé
Egy-egy láthatatlan horgász hajolna
Nem is láthatatlan horgászok
Noha kissé valótlannak tűnnek
A sok tétlen menekült
Egy részük egészen az Adriától futott
A sok tétlen menekült várja
A sok tétlen menekült várja harapjon a hal
De nem harap
Beleengedtek valami zöld mérget
Zavaró színét is ellensúlyozandó
Mert hát honnan is e tónyi vér
Kezüket sem moshatják benne
Nem harap döglődik kínosan
Tátog segélykérően
Aztán ahogy lecsapolják
Zavarná a turizmust a tömérdek vér
Látom magam mert én vettem meg
Ahogyan cipelem le az asztalt
A fenék fövenyére hozzáülök
Kihúzom a fiókot tele régi parafadugóval
Ülök a finom fanyar illatfelhőben
Egyenként kirakom őket
Egész kis parafaerdő mondom
Sétálok benne
Parafamadarak
Egy parafamókus
Egész kis parafaerdő
Eltévedek benne
Sírok nevetek bukfencet vetek
Parafamadarak
Egy parafamókus
Körben parafaemberek
S akkor felismerem a Tolnai-féle
Királyhalmi pezsgőgyár dugói ezek
Két fia volt a gyárosnak az egyik festő
Lett rajztanár a gimnáziumban
Ő izolálta volt először Pierro della Francesca
Becsüngő misztikus tojását ami egy ideig
Érettségi tételként is szerepelt Szabadkán
Később elitta szegény az eszét
El jóllehet ez nem kell hogy együtt járjon
A tehetségét is éppen csak sejlő életművének
Második felén valami tompaság uralkodik el
A gyáros második gyerekének szép feleségébe pedig
Beleszeretett Tito félkezű fia és a gyár amit közben
Különben is államosítottak nagyreményű örököse
Felakasztotta magát a nép meg a tömérdek
Parafadugót is széthúzta egy részét elhasználták
Paradicsomfőzéskor az asszonyok másik részük
Olykor még fel-felbukkan a fiókokból de néha
Itt-ott nagyobb kontingensekre is rábukkanni
Mondják a régészek akik rezekkel csontokkal
Igyekeznek bizonyítani valamit olykor egész
Parafarétegekbe ütköznek a föld mélyén
Tito félkezű fia megérdemelne egy regényt
Mondta Kafga Feri mire első alkalommal
Regény Misu a zománcművész is rábólintott
Teatojást tart felettünk egy levágott kéz
Mondta s akkor ígérte meg zománcba mártja
Azóta izzik
Azóta izzik az íbisztojás a sivatag kellős közepén.