Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. április / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire GRENDEL LAJOS válaszol

   

– Milyen szerep hárul készülő regényedre a New Hont-sorozatban?

– A Tömegsírt és a Nálunk, New Hontban című regényeket követően egy laza trilógia harmadik része lesz. A három regény külön-külön is megáll önmagában.

Mátyás király és tükörképe, Király Mátyás folyvást a jelenidejűsített történelem groteszk zavarosában halászik. Elgondolható-e egyáltalán a történelem „korrekt” múltként, ha irodalomról van szó?

– Az emberi sors érdekel. A sokféle, egymást keresztező szempontok, vágyak, akaratok, hóbortok, rögeszmék, a valóság képletbe foglalhatatlan sokszínűsége a jelenkor metszetében, amelyből történelem lesz egyszer. De nem a nagybetűs történelem, hanem az úgynevezett kisembereké. Az enyém, a tiéd, az övé. Hogy a történelemnek van-e valami végső célja, és onnan nézve értelmezhető-e, nos, ebben a tekintetben én nagyon óvatos lennék. Azt hiszem, inkább nincs, mint van. Alaphelyzetek ismétlődnek benne, meglehetősen makacs következetességgel. Ezeknek van valamiféle algoritmusa, ez viszont talán értelmezhető. A kulisszák, a koreszmék változnak, viszont a szereplők és a szerepek, amelyeket eljátszanak, nagyjából ugyanazok. Mint Madách Tragédiájában.

– Ki a részletben csak épphogy felbukkanó Kövérember?

– Egy mellékszereplő, akiről a regény egy korábbi fejezetében esett bővebben szó. A hóbortos Király elvtárs őt is megajándékozta egy színes televízióval.

A Grendel-könyvekben az alapvető témák, a kardinális típusok reinkarnálódnak, a bejáratott beszédmódok ismét elő-előtünedeznek, hogy más oldalukról, más szemszögből tárulkozzanak fel. Ez a rondószerűség prózapoétikád része?

– Szerintem az irodalom elsősorban a létről szóló beszéd. Csupán egy témám van tehát, amely mégis végtelenül sok lehet, ha akarom. Az egyben, az ugyanabban levő sokféleséget szeretném az eltérő írói beszédmódokkal láthatóvá tenni. Másképpen az Éleslövészetben, másképpen az Einstein harangjaiban és megint másképpen a New Hont-regényekben. Elismerem, az ilyesmit nem mindenki köteles szeretni.

– Kritikarovatunkban egy görög nyelvű recenzió fordítása olvasható Einstein harangjai című könyvedről. Milyen legújabb munkáid külföldi visszhangja?

– Január végén jelent meg az Einstein harangjai olaszul, egy milánói kiadónál. Visszhangról egyelőre nem tudok. Talán még korai is lenne. Tavaly ősszel több novellám is napvilágot látott a turnrow nevű amerikai folyóiratban, értő kommentár kíséretében. Az ugyancsak amerikai World Literature Todayben több könyvemet is elemezték, legutóbb a Tömegsírt.