lassan kinyílt…; tétlenül; díszlet

lassan kinyílt…

lassan kinyílt nézett a képre

szinte fölfalta így nyert teret

egyszerű szólt mint az egyszeregy

birtokunk lesz fehérje kékje

egy valami még biztos ott lesz

leszáll hozzá és már ott marad

az út akár egy tépett szalag

bogozhatatlan írnám hogy megy

de nem lenne jó nem mert csal az

aki most itt egy ilyen komplex

kanyart kerít és könnyen sort veszt

s mikor látná már látná fal az

amihez ért és vége lenne

csak ami leszállt csak az marad

nem találna ő helyre benne

mert amin áll már része van az

és egyedül van nyílván nélkül

valamin amin biztos szabad

tétlenül

nem emelem már ennyi az ára

ha kedved van ints ha nincs beszélj

hozná magát tudom ez az ábra

de volt már ez máshol bánt sekély

lenne betenni menni szobára

a szomszéd ismerne annyit ér

amennyit aztán körbe pofázna

egy gyér alkun alapult éjjelért

szóvá tenne cserébe ez a tét

most és kár lenne tagadni nyilván

aki kockáztat idővel így jár

csak az él helyesen ki amíg vár

nem figyel vagy hallgat nem vesz számba

nem fontol árat könnyen ingyen él

díszlet

nézd a terem a szék és az asztal

rajta két csésze alatta tányér

a filtertől gyanús lében ázik

s ki mellette ül úgy tűnik ráér

itt nincs erős fény és nincs túl nagy zaj

most ezért ül itt ha nem épp másért

türelmes ez tény nyugodtnak látszik

nem ő az aki úgy tűnne áttér

másra módosítana már mással

nem nagyon kell neki nyegle affér

egy ideig játszik a kanállal

majd feláll aprót ennyit a helynek

nem törődik az írott szabállyal

semmit szöveg van indul szerep ez