lassan kinyílt…; tétlenül; díszlet
lassan kinyílt…
lassan kinyílt nézett a képre
szinte fölfalta így nyert teret
egyszerű szólt mint az egyszeregy
birtokunk lesz fehérje kékje
egy valami még biztos ott lesz
leszáll hozzá és már ott marad
az út akár egy tépett szalag
bogozhatatlan írnám hogy megy
de nem lenne jó nem mert csal az
aki most itt egy ilyen komplex
kanyart kerít és könnyen sort veszt
s mikor látná már látná fal az
amihez ért és vége lenne
csak ami leszállt csak az marad
nem találna ő helyre benne
mert amin áll már része van az
és egyedül van nyílván nélkül
valamin amin biztos szabad
tétlenül
nem emelem már ennyi az ára
ha kedved van ints ha nincs beszélj
hozná magát tudom ez az ábra
de volt már ez máshol bánt sekély
lenne betenni menni szobára
a szomszéd ismerne annyit ér
amennyit aztán körbe pofázna
egy gyér alkun alapult éjjelért
szóvá tenne cserébe ez a tét
most és kár lenne tagadni nyilván
aki kockáztat idővel így jár
csak az él helyesen ki amíg vár
nem figyel vagy hallgat nem vesz számba
nem fontol árat könnyen ingyen él
díszlet
nézd a terem a szék és az asztal
rajta két csésze alatta tányér
a filtertől gyanús lében ázik
s ki mellette ül úgy tűnik ráér
itt nincs erős fény és nincs túl nagy zaj
most ezért ül itt ha nem épp másért
türelmes ez tény nyugodtnak látszik
nem ő az aki úgy tűnne áttér
másra módosítana már mással
nem nagyon kell neki nyegle affér
egy ideig játszik a kanállal
majd feláll aprót ennyit a helynek
nem törődik az írott szabállyal
semmit szöveg van indul szerep ez