A kórterem...; vérpalacsinta; geográfia; szülőszékbe szorított férfitest; Kórház
A kórterem...
A kórterem megszakíthatatlan fehérsége
szebb a tenger kékjétől.
De a véres folt, a néma ágyban
szorongó test maszatja, ha felül,
mintha árnyalná.
Kinéz a kórházfal a szemfehérből,
csörömpölnek a hús mélyéről
a műszerek elszórt fémnyomai.
Elviszik a vért alóluk, visszahozzák:
a falban áramlik már,
üresen, némán csattog a szélben a test.
vérpalacsinta
gyilkos palacsinta a test minden szerve,
mind anyaméh, benne a halál fogan
drótokon, a szakértők vezetik be.
maszatos a szájuk a palacsinta
zsírjától, könyökig lekváros
minden kar, amely ott turkál,
bent, a szemétdomb bűzlő közepén.
fényes sikoltás: megindul a fájdalom
be, befelé a testbe, hideg
vasúti síneken, csikorogva,
fölér a fog zománcán át
az agy tetejéig. csak egyetlen
lépés lenne a halál, de ez a test
bekötözve hever, rángatóznak
benne az ócska szilonhúrok,
vágja a lézer, nedves rongyokat,
kinéz belőle a vér, majd lassan elcsurog.
az éjszaka nem sötétebb, mint a száradó
vér az izmok között, a szervek ütemes
belső csendje, az ájult nyugalom,
a lüktetést számoló unott szívizom.
még utoljára egymásnak esnek a hús alkatrészei,
harapja, dúlja egymást vese, máj, tüdő és bél,
míg a vér zsilettként szét nem írja mind.
geográfia
az ún. „ápoló nő” ún. „ápolt, puha ujjai”-val
„körülfogja az ún. hímvessző”-t az, idézem, „metszően
fehér oldalhelyiség”-ben
idézem: „dőljön hátra” („ľahnite si”), „lazítson” („uvoľnite sa”),
és: „ne kiabáljon” („nekričte”), csak „semmi sokk”
(„len kľud”)
nyakamban az ún. „véres vizelettel teli
kétliteres („sáčok”) = zacskó”, nem túl meggyőzően oldalt lógatom:
a vér (vér, vér, vér, vér, vér mindenhol, ágyban, csövekben,
toiletten, és véres hernyóként a test ún. húgyhólyagjában),
ahogy ez itt szokásos: „irányítja lefelé”, a „cső esését”
követi mozgásával az ún. meggyötört,
idézem magam: húscafat
a félelemből(?), óvatosságból(?) hosszúra nyúlt előkészületek,
a megszokott tál alattam a többször megénekelt és valóban „kifröccsenő vér”-re,
a gennyes húskocsonya – ahogy az itt meglehetősen várható
egy ujjnyi vastag cső halk, decens sóhajtással,
mély dekoltázzsal, mint annyiszor:
hagyja el a hímvessző hasítékát,
idézem: „általában”
hol van most – idézem: „ő”?
ahogy az ebben a helyzetben megszokott és várható:
még nem tudja, a romantikus költőnél olvasható „véres nyögésekkel
csepegő pokol” kapuján lépett be
„měl tři a třicet let”
szülőszékbe szorított férfitest
szülőszékbe szorított férfitest:
ennyi maradt. a genetikai állomány
lenyakazása, vérhólyag egy
vékony platinazsinegen.
szülni a húgyszagú halált.
Kórház
Te nem láttad azt a kórházat, barátom,
És nem feküdtél a 9. emeleti folyosón.
Ott sorakoznak mind a férfiak
A hullafehérré klórozott ágyakon.
Megy a hármas, nyílik a liftajtó,
A negyediknek szúrják most combba
És hasba. Lassan begörcsöl a láb,
Ha mozdítani próbálják. A módszer:
Kitalál egy többé-kevésbé helyi istent,
Ránéz a sorra, esetleg éppen rád.
Hozzák vissza a másodikat.
Kiütött biztosíték az arc,
Hullafehérsége és hullamerevsége
Most nemcsak szöveg, de tükör is.
A katéterből véres, gennyes húgy
Csurog az ágyra akasztott
Tömlőbe, egy fogasról
Desztillált víz buborékzik
Sárgás műanyag csöveken, amelyek