Előkészületek egy elemzéshez

N. Tóth Anikó

Előkészületek egy elemzéshez

(vázlat)

– Ciklus – a lírai hős (Nárcisz) összetartó motívuma, a mitológia helyzetbe hozása, önazonosság

– Téma – (ön)megismerés (önmegfigyelés); történések számbavétele (hétköznapi események, mikrotörténések, tárgyak, hangulati-érzelmi jelenségek; a magány és annak feloldására tett kísérletek (nő, szatír, kutya, írás); kimondás (versbe vetítés) megkísértése

– Motívumok – Nárcisz, nő, víz (tenger, könny, verejték, tükör), mondani a verset (nincsenek szavak, a kimondás nehézségei, fogalmazási-szövegszerkesztési bíbelődés)

– Nyelvhasználat – hétköznapiság (szleng, közhelyek is?), poétikus elemek (szétszórtan szóképek), szójáték (alaki azonosság – használati különbségek finom összjátéka: többjelentésű szavak, kifejezések, homonimák), átderengő irónia

– Forma – szabadvers-szerű, sorjázó mondatok, mondatdarabok laza asszociációsorban, gyakori enjambement (időnként szóelválasztással), belső rímek pókhálója

– (Ön)arckép – poétikum tettenérése a hétköznapiságban, cél: alámerülni, megtisztulni; száraz lábbal átkelni a versen – végigcsinálni, túljutni rajta, megúszni? – elnézegetni a felszínre toluló érzéseket; közérzet – milyen is? – elhúzódó melankólia, a szájsarkak mégis szelíd mosolyba mélyülnek

(kísérlet 1)

Vegyük mondjuk ezt.

Címe: Történelem.

Tárgya: köztes (álom és ébrenlét között hintázó) állapot megragadása, megnevezhetetlen érzés körbetopogása, a költészethez való viszonyulás áttételei

Eljárása: utalások a lírai hősre egyes szám harmadik személyű állítmányokkal, később megnevezi (bár bizonytalan, hogy valóban azt/őt jelöli-e a Nárcisz név); a tudatban lejátszódó folyamatok rögzítésének kísérlete (külső látványelemek-tárgyak, belső képek – álomban feltáruló események –, utalás a címre!, tájak, érzések sorjázása) – azt a képzetet kelti, hogy együtt mozgunk, érzékelünk a lírai hőssel

Kellékei: asszociatív építkezés, megszakadó mondatok, látszólag egymásra nem épülő szerkezetek, mégis: összekacsintó szófűzések

Üzenete: kerülj beljebb, kedves Olvasó!

(kísérlet 2)

A Történelem című vers ismerős, hétköznapi alaphelyzetből indul ki. A megnevezetlen lírai alany lidérces álomból ébredve a konyhában keres enyhülést: felforrósodott testét hűti (maréknyi hó), bekap valamit a hűtőszekrényből, fogfájás ellen gyógyszert vesz be… Közben felidéződik az álom, képek peregnek, mint egy kosztümös film jelenetei, csata, ágyúszó, díszletnek domb, hátrébb a tenger, mire jó mindez? Hogy felvillanhasson a fájdalmasan letűnt gyermekkor, szabad utat (folyást) engedve a túlcsorduló nosztalgiának a fokozott önfegyelem gátjait felszakítva? Kicsoda Nárcisz? Miért kell száraz lábbal átkelni a versen?

(kísérlet 3)

Ahogy a nyelv (el)bánik vele(m).

Feltűnően gyakoriak a határozói igenevek a Történelemben. Igen: (szavaknak kiszolgáltatott) állapot van. (Nosztalgikus. Melankolikus. Ironikus.) Egyidejűleg kívül és belül.

Nem (ön)cél, de van: szójáték – használatból kifolyólag. Néhány példa:

● ég – homonima, 6. sor: kiégve kelt – átvitt értelemben üresen, fáradtan, leverten, kiábrándultan – negatív töltetű szó; 16. sor: (mered föl) az égnek – égbolt, itt látványelem; 17. sor (első előfordulás): és az ég – kétféleképpen értelmezhető grammatikailag: a) az – mutató névmással kifejezett névszói alany, ég – igei állítmány; így olvasva az előző sorban égnek meredő fa (ez ugyan nincs kimondva!) törzse ég (lángol), az ágyús rohamban nem is hangzik valószínűtlenül; együtt jár a pusztulás lehetőségével, innen nézve bevillanhat a kiégett lélek a 6. sorban; b) határozott névelő és főnév kombinációja, amit az ég azonos verssorbeli előfordulása megismétel – az ismétlés mint szóalakzat a hangsúlyozást, kiemelést célozza meg, ritmikussá tagolja a szakaszt (figyelem: trochaikus lejtés, némi biccenéssel)

● gyök-érzet – többjelentésű szó, 14–15. sor – szándékoltan elválasztva: a fogfájással kapcsolatban a foggyökérképzet társul itt a fájdalom-érzettel (ezt magyarázza a nagyobbrészt elhalva zárójeles kiegészítés), ugyanakkor a szó elsődleges jelentése a növényi gyökérre vonatkozik, így összekapcsolható a lángoló fa képével; tapadásos jelentése pedig – gyökerek mint hagyomány, előzmény, múlt, történelem, a felsoroltakhoz tartozás/azonosulás – utalásosan kiegészíti a címben és az álomban jelölt tárgyat

● törzs – a gyökérhez hasonlóan itt a fa törzsére (15. sor), illetve óhatatlanul az emberi testrészre gondolhatunk, mindenképpen a kínzás, kínlódás kapcsolódik hozzá (kiégve, haránt elcsavarva mered az égnek)

● konyha – az 1. sorban a lírai történés helyszíne: főzés, étkezés (gyakori tartózkodás); a 24. sorban a konyhakész és a nyersen szavakkal tart jelentésbeli kapcsolatot, nem csupán a szóismétlés miatt, hanem az étel alapanyagának állapotára (már megint az állapot!) vonatkoztatva (miközben nem kerülheti el a figyelmünket az ellentmondásosság), ám itt az olvasás módját (vagy modorát?) hivatottak jelölni, pontosabban további áttételekkel a szövegformálás módjára tesznek utalást (így a 23. sorban felbukkanó szentkönyv – a verscsinálás bibliája – a kész előírás, a szabályrendszer, a konyhakész állapot, melyhez versíráskor nyúlni lehet, illetve igazodni kell mint hagyományhoz – gyökerek! –, ugyanakkor attól el is lehet/kell térni az anyag előkészítésekor)

Egyidejűleg kívül és belül. A nyelven. A hagyományon.

(mutatószók egy versciklushoz)

Nárcisz – 1. a liliommal rokon, fehér vagy sárga illatos virágjáért termesztett kerti növény <törékeny szépség, tavaszi zsongás>; 2. görög mitológiai alak, önmagába szerelmes gyönyörű ifjú, reménytelen szerelme okozza tragédiáját, metamorfózisa: virág (lásd 1.); 3. önmaga szépségében, erényeiben tetszelgő, túlzott önszeretetben kéjelgő egyén; 4. férfi <kiégett, fogfájós, részletekben elvesző, kínjában, hevületében verejtékező, rettegő, jelentéktelen, magányos, szürke piszkafa, szánalmas, esetlen…> keresztnév; 5. önirónia; 6. lírai hős <gyaníthatóan>, központi ciklusszervező motívum; 7. a költő alteregója <feltehetően>, a szavak <szóképek> művésze – méretkezés a tények tükrében: értelemadás <megismer(ked)és> lehetetlensége: összekuszált vonások

Nő – 1. a férfi társa <szerelem>; 2. tápláló anya <tésztahúsú>; 3. bűnbeesés <hidegsült>; 4. a férfi ellensége <ronda, undorító, bűn, Nárciszt üldöző nimfák – Ékhó-hó-hó-hó…>

Történelem – 1. ami volt; 2. csak elgondolni lehet; 3. képzelni csupán: történő lidérces → hosszú szárú nyíl jobbra álom

Ő – 1. a vers hőse; 2. esetleg → hosszú szárú nyíl jobbra Nárcisz

Álom – 1-szer azt álmodta, korhű környezetben, szöveghű kosztümben egy csata közepén áll; 2. ágyúszóra ébredt; 3. kiesett a → hosszú szárú nyíl jobbra történelemből

Vers – 1. eredetileg kötött formájú szöveg; 2. lírai műfajok formától független általános megnevezése; 3. kedves János, olvasom a verseit, muszájból, mert erre kért a szerkesztő; 4. → hosszú szárú nyíl jobbra szív-esen teszem mégis

Fájdalom – 1. érzékcsalódás; 2. indulatszó; 3. egyes szám első személyre utaló tárgyas személyraggal ellátott igealak, a gyakorító képzős ige egyes szám harmadik személyben: fájdal

Víz – 1. tükör <Nárcisz arcának tavában nézi magát>; 2. emlék <gyermekkor tengere>; 3. fölfakadó lélekforrás <könny>; 4. kín → hosszú szárú nyíl jobbra fájdalom <verejtéke>; 5. megtisztulás <írás előtti állapot>

(Szív ~emhez nőttek a versei, János; nem adják magukat könnyen)

az „emhez” előtt hullámvonal van, egybe kell írni

Fájdalom, (csak) érzem a verset.