Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. március / Gáz; Beszámoló az umbriai hegyekről; A város; Továbbított levél; Egy kezdő fordító jegyzetfüzetéből

Gáz; Beszámoló az umbriai hegyekről; A város; Továbbított levél; Egy kezdő fordító jegyzetfüzetéből

   

Gáz

 

Fent surrog, felhőkhöz dörgölőzik most a nyár,

föléjük húzódik, hűvös, napsütötte habfürdőt kavargat.

Helyére érkezik a gáz, szaga lesz a melegnek.

A gáz arca zöld, közönyös, sápadt,

a gáz arcai járják be a várost,

bebámulnak a férfiak kabátja alá,

nyirkos érintéseket hagynak a testeken,

belecsókolnak a lányok nyakába.

A mozi ajtaja alatt titokban

zöld homály szivárog be a nézőtérre,

ráborul mindenki szemhéjára,

álmosan dőlnek egymásra barátok és ismeretlenek,

surrog, gurgulázik, sziszeg előttük a vászon,

recsegnek a székek alá épített hangszórók.

 

   

Beszámoló az umbriai hegyekről

 

Fekete, komoly emberek kopognak el az utcaköveken,

föld alá, pincékbe húzódik az élet,

és ahogy most lépcsőkön ereszkedem alá,

úgy merülök el zajában, kipárolgásaiban.

Körülöttünk harsogva nevető umberek,

nézzük őket, kíváncsi szemekkel,

s mintha már elmenőben.

Van egy ajtó, mely csak egyszer léphető át,

vihetjük az életiszapot nyakunkon, vállainkon,

le nem mosható, és vissza nem fordulhatunk.

Sárgák, sötétek az umbriai hegyek,

homokszínűek az esték.

 

   

A város

 

A város lábad köré tekeredik,

így könnyíti lépteid,

a város levegőt csempész a tüdeidbe,

éhséget, szomjat,

a város vonatokat vontat,

különös hangokkal evez a füleidbe,

így zavarja össze minden érzéked, miközben

lábad súlyos köveket koptat.

 

   

Továbbított levél

 

nem ide szól máshová de már a hangomon

a címzett címe ismeretlen görgetem a torkomon

kölcsönlevél egyre jobban belém nő

ízlelgetem belédagad a gégém

íze enyém már a végén címem ismeretlen

vér vegyül az ízbe – hogyha jelentkezne

hogyha jelentkeznék félek

sikertelen volna már a műtét

 

   

Egy kezdő fordító jegyzetfüzetéből

 

Az eredeti:

 

Über allen Gipfeln

Ist Ruh,

In allen Wipfeln

Spürest du

Kaum einen Hauch,

Die Vögelein schweigen im Walde.

Warte nur, balde

Ruhest du auch.

 

Első nekirugaszkodás:

 

Most már minden gipszen

ruha van.

Inal Dr. Ibsen,

lerohan –

szorul ez a ruhaujj,

ha fölkelek, svédcseppel hűtöm, váltom.

Szól a doktor, várjon,

hiszen ruhája új.

 

   

Második nekirugaszkodás:

 

Fent pihen a Hopfen,

teli pult.

Minden egyes zápfog

bevadult,

kamelja, hogyha úgy,

a fölsők közt jő svunggal, le az állon.

S ha vársz, majd vállon

visz a pincér, mielőtt kirúg.