Hazárdnak rendületlenül…; Also bitte!…; Köszönöm, Yorick; Johann Wolfgang Piromane
Hazárdnak rendületlenül…
Halál! vén krupié!…
(Baudelaire után, dévajul)
Születéskor a halhatatlanságát
mindenki becseréli (halhatatlanságunkat mind-
nyájan becseréljük) egy rakás zsetonra. Jaj
annak, aki ezekben garantáltan beváltható bónuszokat lát!
- - S aztán kezdődik a játék. Amelynek asztala mellől
nem lehet fölállni. A kezdettől fogva
egyenlőtlen kupac zsetonokkal. Ha ki a
halhatatlanságot akarná visszanyerni,
az helyből csakis koppanhat,
irgalmatlanul. Politikus, szabadsághős,
sportoló, filmcsillag, tudós, költő vagy bármely céhnek
bármi fattya - szemez-kokettál csak a halhatatlansággal
(valójában persze, macskaegér, épp fordítva van)
- némelyikük címkéje: a nevüket jelentő fonéma-/betűsor
fennmarad egy darabig haláluk után, majd
az idő közönyös oldószerében láthatatlanná fakul.
S ha nem enyészne mégsem semmivé, mi köze volna
annak is az ő halhatatlanságukhoz!?
De azért, Feleim, aki a zsetonjait nem becsüli meg,
aki a játékasztalt borítaná föl szánalmas dühében,
aki nem jön rá, hogy van (lehet) a dolognak tétje,
és nem is silány, ha az nyilvánvalóan nem a
halhatatlansága is, az nemcsak a zseton-
halmocskát nem érdemelte meg, de (és ez
legalább ugyanennyire biztos) méltatlan arra is, mit
adni kényszerült érte: a „halhatatlanságra”.
Also bitte!…
Túl a negyvenen,
kosztolányis megülepettség…, de legyünk
kevésbé maliciózak: megállapodottságban,
bizonyos (hál’istennek) nem társadalmi,
de (talán) társasági („~”) respektáltsággal,
mögötted, úgy tűnik most már, bezárult a
depresszió katlana: hogy jóvátehetetlen
mulasztás temet maga alá, igazolatlan,
pimf kis életeddel együtt, a pánik nem gyötör -
ami még hátravan, egyre beláthatóbb;
hogy különösebb meglepetéseket tartogasson
sorsod, miért is hinnéd?
ház, kert (kutya egy ideje nem, de
bizonnyal majd megint), Feleség, Gyermek;
és pontosan tudod, tudnod kell, nem orrfacsaró idill ez,
mert épp ők, igen, éppen e súlyok védenek
(s ha még kitelhet tőled egyáltalán valamiféle
hősiesség […], úgy csakis akkor, ha
őket fenyegetné valami)
- ha hagynak, alapvetően jól alszol éjjel,
az emésztésed rendben, ahogyan egyelőre még
(le ne kopogjuk) a prosztatád.
Joggal viszolyognak hát tőled (szeretteid),
és még több joggal undorodsz te magadtól,
ha panaszkodol.
Más kérdés, hogy közben
halkan, de tagadhatatlanul hallod egyre,
amit [neked] a márványtorzó üzen:
Du solltest eigentlich dein Leben ändern.
Köszönöm, Yorick
Úgy döntöttem: megőrülök.
E rút világhoz őrült fő kell.
Másként az ember reggel fölkel,
s előtte délre már bürök
-pohár: letál’, de lassan öl csak;
a lelket ám! azt kezdi ki,
míg vesztét (későn) elhiszi...
Az út meg kátyús avagy fölfagy.
Legjobb, ha el se indulsz, szaktárs, hidd el –
pofára es’ a győzni látszó;
élni nagy kibaszás (XXL).
De törkölyöknek áldassék neve;
nyelvöltés el ne hagyj, se pőre hátsó!
Bolondok bölcsessége, te!
Johann Wolfgang Piromane
Csak értő fülekbe súgja,
Azt mondja, a tömeg pfújol
- Hogyha nincsen még felgyújtva,
Ne érezze magát túl jól.
Az éjszaka hűvösében
Mindenki, ki lángba bámul,
Epedezik, hogy elégjen
A bagzás- és halálvágytul.
Nem tart fogva a sötétség;
Adrenalin hajt és foszfor.
Szeretnek-e téged? Még szép!
Gyertyát gyújtottak - bár rosszkor.
Szárnyas-csápos derék állat:
Lángba hulló bohó lepke,
Bölcseknek és poétáknak
Példaképe így lehetsz te!
- Pillangóm, te lánglovag;
Goethe handabandál!
Főnixnek hitted magad?!
Phíj, de ráfaragtál!