Kalligram / Archívum / 2004 / XIII. évf. 2004. október / Zsebtükör

Zsebtükör

A szerkesztő kérdéseire TATÁR SÁNDOR válaszol

   

Költészeted egyik kardinális pontjának látszik a hagyomány folytonos átírása. Verseid tele vannak „tudós” utalásokkal. Mit gondolsz a „tudós” költészet esélyeiről?

Azért ez (mármint hogy a tudós utalások kvázi a bennfentesek, valamiféle elitréteg(?) költészetévé tennék a verseimet) erősen relatív. Szóval, ha egyáltalán, akkor valóban legföljebb idézőjelekkel közrefogva érdemlik meg utalásaim a „tudós” jelzőt. (A jóval sűrűbb és ezoterikusabb utalásrendszerre a költészetből legkézenfekvőbb példaként T. S. Eliot The waste landjét említeném, de nem hinném, hogy „könnyebb falat” magának a mesternek, Poundnak a költészete sem. Az pedig köztudott, hogy kortárs líránkban és prózánkban is „boldog-boldogtalan utalgat”, azaz idegen, előzményszövegeket idéz fel, szólít meg saját [„~”] műveiben). Így hát, nem annyira szerényebben, mint inkább – szerintem – pontosabban intertextuális nyomoknak, s nem annyira „tudós utalások”-nak nevezném a szövegeimben felbukkanó allúziókat, reminiszcenciákat stb. Ám függetlenül attól, hogy mennyire van/lehet itten szó doctus poézisről, én nem taksálnám másmilyennek az úgymond „tudós költészet” esélyeit, mint egyáltalán a költészetéit. A költészet kevesek ügye, ha tetszik, csemegéje – amit egy időben nem volt ildomos beismerni, most már egyre természetesebbnek (ha nem is okvetlenül örvendetesnek) tartjuk –; őket a nemzeti és világirodalmi utalások nem fogják elriasztani – s merem remélni, hogy önmagukban „megvenni”, elbűvölni sem.

Miértéppen J. W. Piromane?

A vers – feltételezem/remélem: fölismerhetően – Goethe Selige Sehnsucht (mondjuk: „Boldog sóvárgás”) című híres versének átirata. Ha tetszik, oskolapéldája lehet a hagyomány általad emlegetett átírásának vagy görbe tükör-elé-helyezésének. Piromane-t pedig már végképp nem magyaráznám, mert menthetetlenül olyan leszek, mint Menotti tanár úr Ottliknál (& az ő nyomán Esterházynál)...

Megtudhatunk valamit készülő könyvedről?

A ténylegesen készülő (vagy inkább: „gyűlögető”) verseskötetemről, mint rendesen, most is vajmi keveset tudok. Van viszont két késznek vélt kötetkéziratom: az egyik egyelőre a saját fiókomban, a másik (szinte kizárólag mulandóság- és mulandóságreflexió-változatokat tartalmaz, amit nem gondolom, hogy mentegetnem kéne, de ha netán mégis, azt mondanám, hogy: hiszen mi is mulandóságváltozatok vagyunk), szóval a másik bizony a Kalligram (Kiadó) fiókjában. S mivel a visszhang mindeddig a kiadó egyetlen emberének (örömömre: kedvező) magán-, illetőleg definitív érvénnyel nem bíró véleménye volt, nem csekély késztetést érzek visszakérdezni: megtudhatnék, kérem, valamit reménybeli könyvemről?